Victoria egy Berlinben dolgozó spanyol lány, aki egy
techno klubban mulatozik, majd egy fiútársasághoz csapódva elindul az
éjszakába. A kezdetben ártatlan ismerkedésnek induló kaland aztán váratlanul teljesen másba torkollik..
Mielőtt nekiültem volna a filmnek, mindösszesen ennyit tudtam a szinopszisról; na meg persze azt, hogy az egész film egyetlen, vágás nélküli jelenetből áll. Ez pedig kellően csábító volt. Eredetileg a Victoriát is moziban szándékoztam megnézni, de utólag azt mondom, hogy jobb, hogy végül nem úgy alakult. A vágás nélküliség tényleg egyedülálló technikai bravúr, így viszont annyira tömény lett a film, hogy kétszer is meg kellett állítanom a filmet, mert kezdtem beleszédülni a látottakba.
Pedig nem egy gyors tempójú filmről van szó, mégis annyira magukkal sodornak az események, hogy az ember akaratlanul is vágyik az apróbb szünetekre. A film első fele a romantikus és könnyed hangulatával hamar magával ragadott és bár a hajnali Berlint láttuk, igazából Budapesten is játszódhatott volna a film. Victoria a naivitásával és a bájosságával az első perctől szimpatikus lett, a fiúbrancsból viszont csak Sonne-t tudtam megkedvelni.
A váltás pontosan érzékelhető a zenéből és a szereplők beszédéből és a cselekményvezetés is más tempót vesz. A film második fele teljesen a képernyőre tapasztotta a szemem, mert nem tudtam, mi fog történni a következő jelenetben. A film zárása ennek ellenére nem lepett meg túlságosan, mégis teljesen elégedett vagyok az utolsó jelenettel, mert számomra azzal lett kerek a történet. A rendező és az operatőr mellett természetesen a színészeket is elismerés illeti, hiszen nem akármilyen teljesítményt nyújtottak.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése