Akárhogy is nézem, gyorsan elszaladt az idei nyár. Míg pár hete mindenki a strandokat és a vízpartokat vette célba, hogy elviselhetőbb legyen a kánikula, az utóbbi néhány napban már az őszies időjárás volt jellemző. Viszont nem akarok csak úgy átsiklani a nyár felett, hiszen jóval eseménydúsabb volt, mint vártam. Először is felszabadító volt végre maszk nélkül élvezni a napsütést és a szabadban végzett tevékenységeket; azt hiszem, nagyon sokan vágytunk már erre. Tényleg úgy lehetett érezni, hogy visszakaptuk a régi (koronavírus előtti) életünket.
Tengerparti nyaralást idén sem terveztem, de ez nem jelenti azt, hogy a lakás falai között töltöttem volna az elmúlt három hónapot. Ellenkezőleg: igyekeztem minél többet a szabadban lenni. Ennek jegyében Tihanyban töltöttem el egy kellemes délutánt, amikor hazautaztam egy hétre a szüleimhez. Régen jártam már Tihanyban, de a hangulata és a Balaton látványa még mindig páratlan. Ja és a nyár legfinomabb fagyiját is Tihanyban ettem. :)
Gödöllő már régóta szerepelt az úti céljaim között, így egy júliusi napon egy volt kolléganőmmel felültünk a HÉV-re és Gödöllőig meg sem álltunk. Nem terveztünk nagy városnézést, igazából a Grassalkovich kastély környékét szerettük volna megnézni. Az épület impozáns, a kastély parkja pedig nagyon szép és gondozott. Néhány fa igazi matuzsálemnek számít a maga 100-150 évével, nem mindennap látni ilyen korú példányokat. Nem sokat tartózkodtunk Gödöllőn, mindenesetre nagyon jó volt kiszakadni a főváros betonrengetegéből.
Az augusztus még több élményt tartogatott. Annak idején, amikor belecsöppentem a twitteres pörgésbe és a sorozatfordításba, többször is lehetőségem volt találkozni a többi fordítóval és sorozatrajongóval. A kezdeti házibulik és romkocsmai összejövetelek után felvetődött az ötlet, hogy mi lenne, ha egy hosszú hétvégét is együtt töltene a csapat. A Nógrád megyei Berkenye ideális helyszínnek bizonyult ehhez. Ennek már tíz éve, Berkenye pedig azóta fogalom lett a veterán fordítók körében. Az első három berkenyei hosszú hétvégén még részt vettem, de utána vagy egy másik programmal ütközött, vagy a résztvevők között lett sok az új arc, akit én már nem ismertem. Amikor kiderült, hogy idén lesz a 11. berkenyei hétvége, ráadásul 4 napos és a résztvevők nagy része az alapcsapatból lesz, akkor nem volt kérdés, hogy elmegyek-e. A hétvége remekül sikerült, nagyon jó volt újra látni a társaságot. Jó kis nosztalgiabuli volt ez a pár nap társasjátékokkal, szalonnasütéssel és beszélgetéssel, az idei nyár egyik legkellemesebb élménye maradt nekem.
Gödöllő mellett a székesfehérvári Bory-vár is régóta bakancslistás helyszín volt. Szerencsére a vár megvárt és sokkal szebb volt élőben, mint előzetesen reméltem. Az épület gyönyörű, szinte hihetetlen, hogy 40 évig épült. Elképesztően részletgazdag, egy kicsit úgy éreztem magam benne, mintha egy hercegnős mesébe csöppentem volna. A vár minden zegét és zugát bejártam, mert az épület minden pontjára kíváncsi voltam. Rövid, de annál emlékezetesebb program volt ez a várnézés.
Nem sokkal később került megszervezésre a 15 éves érettségi találkozóm. Igen, már a 15. Félelmetes belegondolni, hogy nemrég írtam az öt évesről, azóta pedig észrevétlenül eltelt tíz év. A szervezés már nyár elején elkezdődött, ennek ellenére nagyon kevesen tudtak eljönni. Ebben nyilván közrejátszott az, hogy a többség épp akkor nyaralt, vagy a gyerekek felügyeletét nem tudta megoldani arra a hétvégére. Ennek ellenére a találkozó jól sikerült, sok iskolai emléket felidéztünk, de a legtöbb szó mégiscsak a gyerekekről és a karrierről esett. De így van ez rendjén, mindenki arra volt kíváncsi, hogy kivel mi történt a legutóbbi találkozásunk óta.
A programokon kívül természetesen a balatoni strandolás sem maradt el, a nyarat pedig a budapesti tűzijáték zárta részemről. Természetesen ősszel is lesznek olyan programok, amiket már nagyon várok, de most úgy érzem, hogy ezen a nyáron tényleg sikerült pihennem, feltöltődnöm és szép emlékeket gyűjtenem.
