Sokáig távolinak tűnt, hogy én osztálytalálkozóra menjek, de február környékén szóba került, hogy idén lesz öt éve, hogy leérettségiztünk és jó lenne összejönni. Mindenkinek tetszett az ötlet, úgyhogy elkezdődött a szervezés. Június utolsó hétvégéjén pedig végre sor került az öt éves érettségi találkozóra.
Nagyon vártam a találkozó napját, mert a legtöbb volt évfolyamtársamat érettségi óta nem láttam. Úgy terveztem, hogy egyedül megyek az iskolába, de az egyik volt évfolyamtársam írta, hogy vonattal jön és az állomástól akár együtt is mehetnénk. Úgyhogy végül egyszerre érkeztünk meg a gimi épületébe. Útközben nagyon sokat beszélgettünk és bár tartottuk a kapcsolatot érettségi után is, rengeteg mesélnivalónk volt. Nagyon hamar megtaláltuk a többieket, akik szinte semmit nem változtak az elmúlt öt év alatt. Minden olyan volt, mintha csak egy hete láttuk volna egymást. Egyetlen olyan lány volt, akit nehezen ismertem meg, mert sokat változtatott a külsején (fizura, öltözködés, smink).
Péntek estére bográcsozás volt tervezve, amit majdnem meghiúsított az időjárás (mert persze hogy ilyenkor van hűvös és esős idő). Szerencsére sikerült elkészíteni a paprikás krumplit, amit a nosztalgia jegyében az iskolai menzán fogyasztottunk el. Közben pedig előjöttek a gimis emlékek. Közhely, hogy az idő mindent megszépít, és ezúttal sem volt másként. Kellemes volt visszagondolni azokra a dolgokra, amiknek a maguk idejében nem örültünk (egyes témazáró, lebukás puskázás közben, tornaórai baleset, stb.).
A szombat délután az éttermi vacsorára való készülődés jegyében zajlott, úgyhogy néhány volt évfolyamtárssal körbejártuk az iskolát. Megnéztük azokat a tantermeket, amik nyitva voltak és megkerestük a folyosón a tablóinkat.
Este 6 után nemsokkal elindultunk az étterembe. Igaz, hogy messze volt az iskolától, de így is nagyon hamar odaértük. Néhány ember még hiányzott (akik ígérték, hogy jönnek), mert későbbi busszal tudtak jönni és a meghívott tanárokat is megvártuk a vacsorával. Vacsora után a társaság kisebb klikkekre szakadt és megindult a sztorizgatás az egyetemi évekről és a jövőbeli tervekről. Ha mindenkivel nem is, de a társaság nagy részével sikerül beszélnem. Olyanokkal is, akikkel a gimi alatt nem voltam jóban. Nemcsak az egykori diáktársak, hanem a tanárok is kíváncsiak voltak, hogy ki mire vitte érettségi után. A beszélgetésekből az szűrődött le, hogy a többség jól döntött pályaválasztáskor: az egyetemen szép eredményeket értek el és azok is elégedettek, akik már azóta munkába álltak.
Mielőtt elhagytuk volna az éttermet, rendhagyó osztályfőnöki óra következett. A volt osztályfőnök elmondta, hogy nagyon büszke az azóta elért eredményeinkre és megköszönte a szervezést.
Csodálatos volt ez a két nap, remélhetőleg a 10 éves találkozó is ugyanilyen jól fog sikerülni.
Mielőtt elhagytuk volna az éttermet, rendhagyó osztályfőnöki óra következett. A volt osztályfőnök elmondta, hogy nagyon büszke az azóta elért eredményeinkre és megköszönte a szervezést.
Csodálatos volt ez a két nap, remélhetőleg a 10 éves találkozó is ugyanilyen jól fog sikerülni.
Ez jól hangzik, biztos nagyon jó lehetett. :)
VálaszTörlésNekem tavaly előtt volt az 5 éves érettségi találkozóm, de nem mentem el. Igaz, azért mert sikerült olyan napra szervezniük, ami nekem ütközött egy másik programmal,amit már korábban lefixáltam. Persze, én erről szóltam a találkozó szervezőinek előre, dehát...na mindegy, végül is nem várhattam el, hogy egy ember miatt áttegyék az egészet. Viszont volt, aki megsértődött emiatt...na, mindegy.
Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon bánom, ha így alakult.
Az, hogy az idő mindent megszépít, ez nálam nagyon nincs így. Ha most visszagondolok a középsuliban eltöltött 5 évemre (illetve 4+1 mert érettségi után még egy évet ott maradtam) nem sok pozitívum jut eszembe. (És érdekes, hogy akikkel azóta is tartom a kapcsolatot a középsulis osztályomból ugyanezen a véleményen vannak.)
Az más kérdés, hogy azóta már rájöttem, hogy talán eleve nem azt a középsulit kellett volna választanom, amit választottam, és főleg nem azt a szakot, de utólag már könnyen okos az ember. :)
De azért persze tanulságos is volt az ott eltöltött 5 év, mert rengeteg dolgot megtanultam, ami nagyban meghatározza a mai napig pl. az emberekhez való hozzáállásomat. Meg, hogy nagyon megválogatom már, hogy kiket nevezek a barátaimnak.
A 10 éves találkozóra azért szerintem elmegyek, ha addig tudok kezdeni valamit az életemmel. De erre még nem gondolok, mert ki tudja hol-merre leszek akkor.
Ezen a találkozón sem volt ott mindenki. 66-an végeztünk az évfolyamon, ebből kb. 50 ember tudott eljönni.
VálaszTörlésAz biztos, hogy egész máshogy alakult volna az életem, ha nem ebbe a középiskolába járok, hanem egy másikba. A Bologna rendszert például sikerült volna megúsznom és az egyetemmel is végeztem volna már.
De ha visszagondolok, akkor máshol nem biztos, hogy ilyen tudást és tapasztalatot tudtam volna szerezni. Én is a mai napig hasznosítani tudom őket. Szóval ha megint középiskola előtt állnék, akkor is ugyanúgy döntenék, mint 10 évvel ezelőtt.
Nekem igazából az a fő gondom, hogy így utólag visszagondolva sikerült mindig olyan helyre mennem, és olyan dolgokat tanulnom, amikről rájöttem, hogy baromira nem érdekelnek. És persze nem is mentek. Sosem azzal foglalkoztam, ami igazán érdekel. Vagy inkább úgy mondom, hogy túl későn jöttem rá, hogy mi érdekel igazán. Most meg már mindegy.
VálaszTörlésEzért én biztos, hogy szinte mindent másként csinálnék, de persze ez nem lehet, mert nincs időgépem.