The Killing - 1. évad

A héten ért véget a The Killing, aminek a fináléja eléggé megosztotta a közönséget. A Shamelesshez hasonlóan ez is egy remake, de itt az alapokat a Forbrydelsen című 2007-es dán sorozat szolgáltatta. Nem láttam a dán verziót, így nem tudom, mitől jobb vagy rosszabb az amerikai feldolgozás.

A sztori röviden a következő: egy kampányautóban megtalálják a 17 éves Rosie Larsen holttestét és megindul a nyomozás, hogy ki lehet az elkövető. Tizenhárom részes az évad, minden epizód a nyomozás egy napját mutatja be. A sorozat a realitás talaján mozog, a nyomozás a létező összes lehetőséget számba veszi. A cselekmény három fő szálon fut. Az első középpontjában a tényleges nyomozás áll, a másodikban a Larsen család, a harmadikban pedig a polgármesteri címért küzdő Darren Richmond. Mindhármat a gyilkosság köti össze.

Az ügy felgöngyölítésével Sarah Lindent (Mireille Enos) és Stephen Holdert (Joel Kinnaman) bízzák meg. Linden tapasztalt nyomozó, aki épp esküvő és költözés alatt áll és ez az utolsó ügye. Holder kicsit flegma, de alapos, ráadásul a drogos múltja miatt olyasmiket is tud, amit az átlagrendőr nem. Lassan halad a nyomozás és mivel az érintettek sok mindent elhallgatnak a rendőrök elől, végig kell futni ugyanazokat a köröket. A 10. epizódig ugyanis rossz nyomot követtek Lindenék, ami majdnem egy ember életébe került. Csak ezután kezdik összerakni, mi is történt a gyilkosság éjjelén. Ez mindenképpen negatívum, mert olyan dolgok nem jutottak a nyomozók eszébe 9 epizódon keresztül, ami az átlagembernek igen. Például, hogy nemcsak autóbusszal, gyalog, vagy kocsival lehet közlekedni, hanem taxi is létezik.

A családi szál hiteles, a néző maximálisan átérzi a Larsen család tragédiáját. A sorozat legmeghatóbb jelenetei a családhoz köthetők, ilyen például a holttest megtalálásának pillanata. A család mindent megtesz, hogy kézre kerítsék a tettest. Attól sem riadnak vissza, hogy maguk intézkedjenek. Sajnos ennek a szálnak is megvannak a maga hibái. Az apa börtönbe jutásával a családi szál érdektelenné vált. A család pénzügyei és Stan Larsen múltja abszolút nem kapcsolódtak a nyomozáshoz.

A politikai szálnál azt látjuk, hogy egy gyilkosság milyen hatással lehet egy politikai kampányra, ezáltal a város életére. Természetesen a politikára jellemző ígérgetésre és besározásra is látunk példákat, de mindegyik a már ismert kliséket alkalmazza. A politikai szál sajnos a pilotot követően sokáig a levegőben lógott és nem kapcsolódott olyan szorosan a nyomozáshoz, mint a családi szál. Csak az utolsó epizódokban kapott hangsúlyosabb szerepet a Beau Soleil és a kampányautó kapcsán.

A Killing pozitívuma egyértelműen a hangulat. Seattle-ben vagyunk, ennek megfelelően szinte állandóan esik az eső. Nincsenek élénk színek, minden szürke, barna, sötétzöld és elmosódott. Az egész atmoszféra baljós és depresszív. A belső terek is szűkek, amik fokozzák a nyomasztó hangulatot.

Negatívum viszont már több is van a fent említetteken kívül. A legszembetűnőbb a lassúság. Vontatott tempóban haladunk előre, sok a felesleges kitérő. Ilyen például Linden magánélete. Sejthető, hogy nem hagyja ott az ügyet a nyomozás közepén, az írók mégis többször bedobják a "ma este indul a gép, amit el kell érnem" sablont. A másik probléma a karakterizáció. Linden és a fia, Jack viszonyából egyértelműen látszik, hogy Linden a munkájának él. A 11. rész a fia kereséséről szól és bár drámai szempontból erős az epizód, sokkal jobb lett volna, ha az évad első felében látjuk. Ebből adódik a következő probléma, nevezetesen az epizódok száma. A nyomozás lassúsága miatt érdemesebb lett volna kevesebb epizódban elmesélni a történetet, mert úgy egy sokkal pörgősebb és izgalmasabb évadot kaphattunk volna. Az évad közepén ugyanis nagyon leült a sztori és unalomba fulladtak az epizódok. Az epizód végi hatásvadász zene és az egy-két kivételt leszámítva erőltetett cliffek sem tettek jót a sorozatnak.

Az utolsó előtti epizód viszonylag izgalmasra sikerült, úgyhogy reménykedtem benne, hogy korrekt finálét kapunk. Sajnos csalódnom kellett. Nem lett lezárva a történet, a levegőben maradt az évad fő kérdése ("Who killed Rosie Larsen?" azaz "Ki ölte meg Rosie Larsent?") és a miértekre/hogyanokra sem kaptunk magyarázatot. Ráadásul Holder karakterét kiforgatták, így az évad legszimpatikusabb karakterétől is elbúcsúzhatunk. A várt válaszok helyett újabb kérdéseket és egy nagyon átgondolatlan fordulatot kaptunk. Bármennyire szeretem a krimiket, a sorozat eljutott arra a pontra, hogy már hidegen hagy a gyilkos kiléte.

Értékelés: 5/10