2015. május 23., szombat

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

Áron átlagos budapesti srác. 29 éves, most fejezte be az egyetemet és munkát keres, de nem igazán tudja, mihez kezdjen az életével. Szüleivel él, akik anyagilag támogatják, cserébe mindenbe beleszólnak. Emellett Eszter, a barátnője elhagyta, a 30. születésnapi buliján pedig megtudja, hogy a lány új társra talált. Áron emiatt igencsak a pohár fenekére néz és másnap egy Lisszabonba szóló repülőjeggyel a zsebében ébred. 


Ismét egy magyar film, amit nyár végén és ősszel az egekig dicsértek. A fiatal 30-as generáció filmjének tartják, ami már önmagában kedvet csinált filmhez, hiszen lassan én is ebbe a korosztályba tartozom. Reisz Gábor diplomafilmje tényleg korszakalkotó, de csak egy kis szeletet mutat meg a mai budapesti fiatalokból. 


Áron ugyanis egy született lúzer és bár tényleg sok hasonló életművész él ma Magyarországon, valahol azért sajnáltam, hogy ez a srác ennyire szerencsétlenke. Az egyetem utáni munkakeresés valóban nem könnyű, pláne egy piacképtelen diplomával és megannyi komplexussal felvértezve. Ehhez persze még hozzájön a mai társadalmi és politikai helyzet, amikre elég részletesen kitér a film. De nem ez a VAN legnagyobb erénye, hanem az, hogy mindezt szórakoztató köntösben tálalja. 


Különös humora van a filmnek (teljesen más, mint a Lizának), de a poénok egytől egyig működtek és nem éreztem annyira nyomasztónak a helyenként elgondolkodtató tartalmat. Tetszettek a kreatív operatőri megoldások, a fényképezés és a különböző kameraállások, amik egészen egyedivé tették a filmet. Ez a zenére is igaz, ami remek hangulatfestőként szolgált és vidámsággal töltötte meg a filmet. Még órákkal később is a fő dallamot dúdoltam, annyira belemászott a fülembe. (A teljes filmzene itt meg is hallgatható.)


Néhol ugyan egy kicsit leült a sztori, de alapvetően jól tudtak gazdálkodni a 90 perces játékidővel. A szereplők nagy részét egyébként nem színészek alakítják, hanem a rendező barátai. Ez persze semmit sem von le a film élvezeti értékéből, sőt. Ettől sokkal természetesebb volt az egész és hihetőbbek voltak azok a párbeszédek, amiket egy baráti társaságban hall az ember. 

Olyan az egész film, mintha egy gyorsan pergő útikönyvet nézne az ember, amiben mindenki megtalálja azt, ami szimpatikus neki. 

Értékelés: 8/10

2015. május 20., szerda

Murder of a cat - Rekviem egy macskáért (2014)

Clinton egy nap holtan találja macskáját háza előtt. Az állat gyilkosság áldozata lett. A férfi igyekszik kideríteni, ki követhette el a merényletet, a nyomozás közben pedig érdekes információkat tud meg házi kedvencéről. 


A krimi műfajával szinte mindent el lehet adni nekem, úgyhogy a tartalmi ismertető után kíváncsian vártam a filmet. Amikor vége lett, úgy éreztem magam, mint aki pofára esett. Az izgalmas sztori helyett ugyanis egy unalmas és vontatott cselekményvezetésű filmet kaptam, amire nem volt jó ötlet beülni. A macska meggyilkolásáig nincsen gond, utána viszont folyamatosan ugyanazt a 4-5 szereplőt járjuk körbe. Sok érdekesség egyébként nem derül ki az elhalálozott négylábúról, a városról és a szereplőiről viszont annál inkább. 


Vígjátékként már jobban megállja a helyét a film, bár nem sok jeleneten mosolyodtam el. A színészek alakítása rendben volt és a történetet sem volt nehéz követni, de az ilyen típusú filmekért utoljára a 90-es években rajongtam. Nem húznám le nagyon a filmet, de kétségtelen, hogy nálam eddig ez az év legnagyobb csalódása. 

Értékelés: 4/10

2015. május 19., kedd

Finding Vivian Maier - Vivian Maier nyomában (2013)

Élt egyszer Amerikában egy dada, aki a XX. század egyik legnagyobb fotósa volt, ám ezt nem gyanította magáról. Vivian Maier úgy halt meg, hogy hátrahagyott többezernyi remekművéből soha egy sem került nyomtatásba. Egy nap egy John Maloof nevű fiatal történész Chicago régi épületeinek történetét kutatva egy bolhapiaci aukción megvett egy doboznyi negatívot, és ez a nap nemcsak megváltoztatta életét, de csakhamar milliomossá is tette. A Vivian Maier nyomában című film e két mesét bontja ki: a szegénységben és elhagyatottságban meghalt magányos dada történetét, aki alkalmi munkái mellett egész életében fotózott, mintegy végigdokumentálva a XX. század második felét. A Vivian Maier nyomában azonban a felfedezés örömének dokumentuma is, John Maloof szerencséjének és inspiráló erőfeszítéseinek története, aki az általa felfedezett művészt és annak életművét megismertette a világgal.


Ritkán nézek dokumentumfilmet, főleg olyat, ami egy egész életművet hivatott bemutatni. A Vivian Maier nyomában a történetével fogott meg és mivel korábban még sosem hallottam Vivian Maierről, érdekelt, ki volt ő és mi fűződik a nevéhez. Alig másfél órás a film, de végig lekötött a "nyomozás" és a film után kedvem lett volna elmenni egy Vivian Maier fotókiállításra. A képek ugyanis a képernyőn (és a mozivásznon) keresztül is elementáris erővel hatnak és mivel a film tényleg minden aspektuson végigmegy, méltó emléket állít Vivian Maiernek. 

Értékelés: 8/10

2015. május 18., hétfő

Liza, a rókatündér (2014)

Liza, a csinos, de roppant szerény ápolónő élete egy csapásra megváltozik, amikor születésnapi kimenőt kap. Elhatározza, hogy megtalálja élete szerelmét, ám hamarosan több hullazsákba került hódolója lesz, mint élő. Ezért a fiatalon elhunyt japán slágerénekes, Tomy Tani szellemének segítségével Liza arra a következtetésre jut, hogy ő egy elátkozott rókatündér. A nagyszámú áldozat és a késsel mesterien bánó Liza felkelti a rendőrség érdeklődését, és a különc helyszínelő, Zoltán Zászlós nyomozni kezd. Eközben a kétségbeesett és szerelemre vágyó Liza, a maga szerény, de következetes módján megpróbálja legyőzni az átkot és megtalálni az igazit. 


Amikor az Artmozik Éjszakáján bemutatott filmeket böngésztem, akkor ez volt az egyik olyan film, amit mindenképpen meg szerettem volna nézni. Február környékén, amikor bemutatták, rengeteg dicsérő véleményt olvastam róla, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam erre a magyar filmre. Mások is így lehettek ezzel, ugyanis a vetítésen egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, annyira tele volt a nézőtér.


Elég sokáig készült Ujj Mészáros Károly filmje, de abszolút megérte rá várni. A Liza, a rókatündér ugyanis friss és rettentő szórakoztató lett. A poénok (amikből rengetegféle volt) egytől egyig ütöttek, rég nevettem ennyit egy magyar filmen. Emellett a drámai vonal is rendben volt és végig érződött, honnan hová szeretne eljutni a rendező. A film mellőz minden olyan elemet, amit nem szeretek a magyar filmekben (magyar valóság, odamondás, indokolatlan reklám, politika), csak egy érzelmes történetre koncentrál. 


A zenét mindenképpen ki kell emelnem, mert nagyszerű hangulatot tudtak vele teremteni. Ja, és külön ehhez a filmhez készült, úgyhogy néhol kissé szokatlan, de eredeti dallamok csendülnek fel. A színészek játéka parádés, még a sokszor látott nevek is meg tudtak lepni. A legnagyobb kihívás a főszereplőre, Balsai Mónikára hárult, hiszen a szürke kisegérből valóságos bombázóvá kell átalakulnia, miközben sorra hullanak el mellette a férfiak. Sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt, hogy ne legyen idegesítő a karaktere és az érzelmei is hihetőek voltak. 


Látvány tekintetében a díszletek rendben voltak, egyedül a CGI bántotta a szememet néhány jelenetben. Minden más remekül működik a filmben, nálam eddig ez a film az idei év legjobbja.

Értékelés: 9/10

2015. május 17., vasárnap

Birdman - Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014)

Sztárnak lenni nehéz. Korosodó sztárnak még nehezebb. De a legnehezebb annak, aki valaha sztár volt, és most újra vissza szeretne jutni a reflektorfénybe. A film főhőse, Riggan Thomson (Michael Keaton) valaha egy legendás képregényhőst alakított a mozikban - három részen át. Ám hiába szárnyalt akkor, azóta nem nagyon keresik, ő megöregedett, a szakma szélére sodródott, és most egyetlen utolsó rohammal próbálja visszahódítani magának a népszerűséget. Új, utolsó esélye a Broadwayra szólítja: egy színdarab írója, producere és persze főszereplője lesz. Ha tényleg lesz előadás. Ha ő még bírja erővel. A történet mindössze három nap alatt játszódik: ezalatt kell megküzdenie a családjával, a kollégáival, az ellenségeivel és a jóakaróival, a sorsával... és legfőképp a saját józan (?) eszével. 


Nem a Birdman az első film, ami hajdan sikeres művész útkereséséről és a közönség visszahódításáról szól, de a maga nemében érdekes volt. Az eseményeket Riggan szemén át látjuk és minden rezdülését át tudjuk érezni. Tetszett a kulisszák mögötti világ és a színészek játéka is, de ennyiben sajnos kimerül a film pozitívumainak listája. A kevés vágás miatt elég kesze-kusza lett a történet, a napok váltakozását például csak a külső jelenetekből lehetett érzékelni. 


Meglehetősen sokat kellett várni az átütő pillanatra, emiatt későn tudtam csak megkedvelni a filmet. Annak tükrében talán más szemmel néztem volna újra a Birdmant, de ebből az összevisszaságból bőven elég volt erre a két órára. Elismerem az értékeit, a rengeteg utalást a szuperhősös filmekre és a modern korra és a humor is működött, ennek ellenére nem sikerült megkedvelnem a filmet. A 9 Oscar díjat pedig egyenesen túlzásnak tartom. 

Értékelés: 6/10

2015. május 16., szombat

Artmozik Éjszakája

Aki régóta követi a blogomat, láthatja, hogy szuperhősös vagy agyonhype-olt tömegfilmekről nincsenek posztok. Sosem rajongtam az ilyen filmekért, a művészfilmekért viszont annál inkább. Ezért is örültem, hogy a budapesti művészmozik megrendezték az Artmozik Éjszakája nevű rendezvényt (szám szerint a negyediket), melynek keretében este 6-tól reggel 6-ig lehetett mozizni. 


Miután mindegyik mozi műsorát átnéztem, a Tabán mozi mellett döntöttem. Érdekesnek ígérkezett a filmkínálat és nem akartam a négy mozi között rohangálni. Az alábbi filmeket sikerült megnéznem: 
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
Liza a rókatündér
Vivian Maier nyomában
Rekviem egy macskáért
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Mivel mindegyik filmet először láttam, külön posztokban írnék róluk.

2015. május 14., csütörtök

Upfronts 2015

Ismét eltelt egy év, úgyhogy ideje számot vetni a következő évadban várható sorozatokról. Előtte azonban írnék néhány szót az elmúlt évadról.

A tavalyi listáról összesen 8 sorozat érdekelt és bár volt köztük olyan, amit még nem mutattak be (Mission Control), végeredményben inkább közepes lett a felhozatal.
A Selfie a várós sorozatok között szerepelt, de a pilot nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgyhogy hamar kiesett a nézős újoncok sorából.
A How to get away with murdert egyáltalán nem vártam, de a sok dicsérő vélemény miatt megnéztem a nyitó részt. A pilot tetszett és csak az időhiánnyal okolható, hogy nem folytattam a sorozatot. Talán majd nyáron sikerül bepótolni. 
Az őszi sorozatok közül a Constantine premierjét vártam a legjobban, és bár különösebb bajom nem volt a pilottal, később nem tudtam felzárkózni a sorozatból, azóta pedig el is kaszálta a csatorna.
Tavasszal az iZombie jött, látott és győzött. Igaz, hogy nem robbant akkorát, mint anno a Hannibal, de tényleg azt kaptam a sorozattól, amit vártam és az országos újoncok közül egyedül ezzel a sorozattal vagyok naprakész.
A Gracepointot, a The last man on Earth-öt, a Manhattan Love Storyt és a The Messengerst végül nem próbáltam be (van, amelyik csak néhány részt ért meg) és nem is tervezem a pótlásukat. 
Kábelen is vegyes a kép: az Affair az első pillanattól kezdve megnyert magának és az első évad után egyértelműen várós a második. A 12 Monkeys viszont csalódás lett és a Fortitude sem nyűgözött le annyira, hogy végignézzem az évadot.

A rövid visszatekintés után következzen a 2015/16-os kínálat csatornánkénti bontásban:

NBC

Kísérteties a hasonlóság a Blacklisttel, ennek ellenére kíváncsi vagyok a pilotra.

Sorozat Jennifer Lopez főszereplésével és érdekesnek ígérkező sztorival? Jöhet!

Bolti komédia, ami a pár éve futott Better off Tedre emlékeztet. A humorforrás és a potenciál megvan benne, remélhetőleg tudnak majd élni vele.

Szeretem a "sok ember összezárva, akik között látszólag nincs kapcsolat, aztán mégis van" típusú filmeket, úgyhogy nagy reményt fűzök ehhez az újonchoz.

FOX

Jó kis slashernek ígérkezik és a szereplőgárda is rendben van.

Gyerekkorom sorozatának, az X-aktáknak a felélesztése (természetesen új részekkel) az eredeti szereplőgárdával. Bár a zsánerből kezdek kiábrándulni, egy próbát mindenképpen megérdemel a projekt.

ABC 

Innen semmi nem fogott meg, aztán persze lehet, hogy erről a csatornáról kerül majd ki az évad legnagyobb országos sikere.

CBS

A CBS kínálata még sótlanabb, mint az ABC-é, úgyhogy innen nem is várok semmit.

CW

Elszigetelt emberek és vírus. Igaz, hogy a Helix is hasonló témát dolgozott fel, ennek ellenére érdekel a CW high concept sorozata.  

Ez összesen 7 újonc, amiből csak a fele olyan, hogy már most nézném az első részt. Túl nagy reményt egyelőre nem fűzök hozzájuk, de bízom benne, hogy egy év múlva mindegyikről pozitívan nyilatkozhatok.