2015. január 31., szombat

The Wrong Mans - 2. évad

Ha már az első évaddal kezdtem a januárt, akkor stílszerűen a második évaddal illik zárnom a hónapot (ami egyébként teljesen véletlenül alakult így). Ezúttal négy részt kaptunk, amik színvonalban erősen alulmaradtak az első évadtól. 


Oké, ennyire azért nem tragikus a kép, de való igaz, hogy most jóval kevesebbszer nevettem, mint az első 6 epizód alatt. A poénok megfogyatkozása mellett az sem tett jót az évadnak, hogy Sam és Phil barátokká kovácsolódtak. Phil karaktere ugyanis pont azért tudott olyan jól működni az első évadban, mert Sam "ellenpólusaként" sokkal nagyobb teret kapott. 


A történet ezúttal is szerteágazó volt, hiszen Texastól Szlovénián és Franciaországon keresztül egészen Angliáig követtük hőseinket, de hiányzott belőle az a sok apróság és átívelő szál, amitől élvezetesebb lehetett volna az összkép. A börtönös és a vírusos szál érdekes volt a maga nemében, de nagyon hirtelen volt közöttük a váltás. Olyan élesek voltak a vágások, hogy mindkét duplarésznél tisztán kivehető az epizódváltás. 


A happy endes zárás most sem maradt el és bár nem unatkoztam az epizódokon, nagyon látszott, hogy ebből a sztoriból csak egy évadot lehetett kihozni. 

Értékelés: 6.5/10

2015. január 30., péntek

Kvinden i buret - Nyomtalanul (2013)

Egy szolgálatteljesítés közben vétett hiba miatt a tehetséges, de öntörvényű nyomozót, Carl Mørcköt parkolópályára állítják, és megbízzák, hogy egy alagsori irodában irányítsa a Q-ügyosztály munkáját. Társa, Assad segítségével megoldatlanul lezárt ügyeket vesznek újra elő, hogy szelektálják és átolvassák a régi aktákat. Egy nap kezükbe kerül egy eltűnéses-öngyilkossági ügy, és a páros váratlanul olyan részletre bukkan, amely új megvilágításba helyezi az esetet. 


Dán krimi. E két szó leírásával azt hiszem, mindent el lehet mondani a filmről: ugyanaz a minőség érhető benne tetten, mint az elmúlt évek skandináv alkotásaiban. Előttünk bontakozik ki a történet és mellőz minden kapkodást és üresjáratot. Lényegében egy emberrablásos bosszútörténet kerül lezárásra, amiben túl nagy újdonság nincs, mégis végigizgulja az ember a film másfél óráját. 


A nyomozás kellően érdekes volt, ahogy haladtunk előre az ügy felgöngyölítésében, úgy lett egyre tisztább a kép. Carl és Assad nem egy szokványos páros, mindegyikőjüknek megvan a maga módszere és rigolyája, a film végére mégis egész jól összecsiszolódtak. A feszültséget is jól adagolták, különösen a tartályban játszódó jeleneteknél éreztem azt, hogy egyre jobban szorítja hőseinket az idő. 


A színészi játék hiteles és a szereplők is karizmatikusak. Még úgy is sok jelenetre emlékszem, hogy két hete néztem meg a filmet. A színészek közül sokan a Carlt alakító Nikolaj Lie Kaast emelik ki, a Merete-t játszó Sonja Richter viszont maradandóbb alakítást nyújtott. Kiemelkedőnek így sem mondanám a Nyomtalanult, de a műfaj szerelmeseinek bátran merem ajánlani. 

Értékelés: 8/10

2015. január 25., vasárnap

12 Monkeys - pilot

A hasonló című filmet nem láttam, igazából csak a színészek miatt tettem próbát a Syfy újoncával. Az időutazós téma ugyan kicsit fokozta a várakozásomat, de túl nagy elvárásaim így sem voltak a pilot iránt. Szerencsére, ugyanis nem sikerült valami fényesen a nyitórész, pedig minden adott volt hozzá. 


A történet röviden annyi, hogy 2043-ra egy pestisszerű járvány 7 milliárd emberrel végzett, ezért a jövőből visszaküldenek valakit (Cole), hogy ezt megakadályozza. Mivel a jövőben nem tudnak mindent a járvány kitöréséről, hősünknek nyomoznia kell, amiben egy Cassandra Railly nevű doktornő lesz a segítségére. 


Az alapsztorival nincs baj, ebből a felütésből elég sok minden kihozható, a nyomozás mégis annyira érdektelenre sikerült, hogy többször is azt néztem, mikor lesz már vége az epizódnak. Próbálták ugyan beállítani, mekkora tétje van a dolgoknak, de meglehetősen unalmas lett a tálalás. A szereplőkről nem is beszélve. A színészek névsora nagyon is ismerős (a Nikita fél szereplőgárdája megtalálható a sorozatban), de nem voltak eléggé kidolgozva a karaktereik. 


Aaron Stanford például sokkal jobb volt Birkhoffként, mint időutazó akcióhősként, a dokinőt alakító Amanda Schull pedig a szépségén kívül nem sokban járult hozzá az epizódhoz. A kettőjük közötti kémia is hiányzott, de ez még fejlődhet a későbbiekben. A látványvilág átlagos és bár kaptunk cliffhangert, összességében semmi nem volt ebben a 40 percben, ami berántott és meggyőzött volna, hogy érdemes befizetni a folytatásra. 

Értékelés: 4/10

2015. január 24., szombat

Person of Interest - 3. évad

Van olyan sorozat, ami az első évadával lehengerel, majd lejtmenetbe csap át és van olyan, amelynek kell egy-két évad, hogy igazán beérjen. A Person of Interest nálam az utóbbi kategóriába tartozik. Nem tudom, mikor lelkesedtem utoljára ennyire egy országos sorozatért, ami a tisztes iparosmunkánál jóval többel rendelkezik. 


Pedig az évadkezdés nem nyűgözött le annyira és az azt követő néhány rész sem. Picit visszavettek a tempóból és megint az unalmas heti esetek kerültek terítékre. De még ezek a kevésbé izgalmas epizódok is tartogattak olyan jeleneteket, amik miatt úgy éreztem, érdemes lesz kitartani a sorozat mellett, mert nagy dolgok lesznek készülőben. Ehhez egészen az ötödik részig kellett várnom. 


Az HR utáni nyomozást már az előző két évadban is pedzegették, de a szereplőkhöz most jutottak el olyan kulcsfontosságú információk, hogy az elhatározást tényleges tettek kövessék. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy az egész ügyet felépítették és ahogy Carter felgöngyölítette a szálakat. Élvezet volt nézni az epizódokat, már csak azért is, mert nem a legsablonosabb megoldásokat alkalmazták. Sejthető volt, hogy nem mindenki éli túl a harcot, de eddig sosem kellett igazán aggódni a szereplők sorsáért. 


Visszatért a komorabb hangulat és bár nem tűnt el teljesen az előző évadban tapasztalt humor, Carter halála mindegyik szereplőre kihatott. Mindenki másképp próbálta meg feldolgozni a veszteséget, de talán Johnt viselték meg legjobban a történtek. Teljesen életszerű volt a megzuhanása, de szerencsére nem tartott sokáig ez a kitérő. Épphogy csak fellélegezhettünk az HR felszámolása után, amikor kiderült, hogy létezik egy másik mesterséges intelligencia is Szamaritánus néven. Így pedig az a szál került előtérbe, amit a vírus kapcsán korábban már megismertünk. 


A finálé hozta a sorozattól megszokott színvonalat és bár nem kaptunk cliffhangert, nem egy meglepetéssel szolgált. Kiderült az Éberség szerepe, helyére kerültek az eddig megválaszolatlan kérdések és a csapat is ép bőrrel megúszta a történteket, de a Szamaritánus elindítását nem tudták megakadályozni. Kíváncsi vagyok, hogyan fog tudni a két gépisten egymással párhuzamosan működni, de az biztos, hogy a szereplők élete nem lesz ugyanolyan, mint volt. 


Ami még tetszett az évadban: 
- Root. Amennyire antipatikus volt, most annyira érdekes és szimpatikus szereplő lett. 
- Shaw rendszeres szereplése, még ha ezzel el is lopta a korábban John által learatott babérokat. 
- a visszaemlékezések. Mind Harold múltja, mind John elődje érdekes volt és sokat hozzátettek az eddig kialakult képhez. 
- a zenék.
- a sci-fi vonal erősödése és az egyre több morális és filozófiai kérdés.
- a tudatos és kidolgozott történetvezetés. Látszik, hogy a készítők mindent gondosan elterveztek és nem véletlenszerűen dobálóznak a történetszálakkal. 

Értékelés: 8.5/10

2015. január 18., vasárnap

Person of Interest - 2. évad

A téli szüneti darálások után sokáig gondolkoztam, melyik sorozatot kezdjem el vagy hozzam szintre, aztán eszembe jutott, hogy a Person of Interestet nagyon mellőztem az első évad után. Méltánytalanul persze, hiszen anno hamar megszerettem a sorozatot és meg sem fordult a fejemben, hogy ne folytassam. 


Két év távlatából sem volt nehéz visszaemlékezni az első évad zárására, úgyhogy a rövid összefoglaló után abszolút képben voltam a történetet illetően. Az évadkezdés ugyan kicsit gyengébb lett a vártnál, de a sorozat stílusjegyei szerencsére megmaradtak. Az előző évadtól eltérően ezúttal több kisebb történetívet kaptunk, amik csak néhány epizódban futottak össze. Az évad nagy része így a heti esetekből állt, amelyek nagy része sajnos eléggé lapos volt. 


Az első évadban belebegtetett HR szálát szerencsére továbbvitték és a Gép történetét is megismerhettük. Amit sok más sorozatnál (pl. 666 Park Avenue, Salem) hiányoltam, azt a Person of Interestben megkaptam: részletesen bemutatták a Gép megalkotásának körülményeit és működési mechanizmusát, ennek köszönhetően számos dolog értelmet nyert és szép keretet adott az évadnak.


Az epizodikusság miatt Fuscot látványosan hanyagolták; volt, hogy csak 2-3 percet szerepelt egy részben, Carter jóval nagyobb teret kapott. Érdekes, hogy amikor John és Harold elszakadtak egymástól (például Harold elrablásakor és John börtönbe kerülésekor), nem tört meg jelentősen a sorozat dinamikája és a hangsúlyosabb szereplő el tudta vinni az epizódot. A korábban megismert szereplők közül Elias-szal, Zoéval és Leonnal többször is találkozhattunk, üde színfoltjai voltak azoknak az epizódoknak, amelyekben szerepeltek. 


Az első évad négyese mellé társult a Bear (Medve) névre hallgató kutya és Shaw, aki kiváló párost alkotott Johnnal. Root karakterét nem tudtam megkedvelni (nyilván a készítők szándéka sem ez volt), de kíváncsi vagyok, milyen szerepe lesz neki a későbbiekben. A finálé enyhe csalódást okozott, de tulajdonképpen örülök, hogy a Decimával való leszámolást nem zsúfolták bele. A vírusos szálat viszont eléggé elnagyolták és Finch "színjátéka" is furcsa volt, mert Johnt simán be tudta volna avatni. Részemről felemás lett ez az évad, közel sem volt annyira összeszedett és következetes, mint az első. Ennek ellenére jól szórakoztam és a humoros egysorosokra is szívesen emlékszem vissza.

Értékelés: 7.5/10

2015. január 9., péntek

Begin Again - Szerelemre hangszerelve (2013)

A cím miatt egyből valami rózsaszín romantikus filmre asszociáltam, ezért nem is siettem a megtekintésével. Nyáron azonban sok dicsérő kritikát olvastam róla, úgyhogy a téli szünet végén időt szakítottam rá. Ahhoz képest, hogy semmit nem vártam a filmtől, kifejezetten kellemes meglepetés volt.


Greta és barátja, Dave a főiskola óta járnak és közös szerzői a daloknak, melyekkel a férfi fellép. Amikor egy komoly kiadó szerződést kínál Dave-nek, New Yorkba költöznek, csakhogy a frissen szerzett dicsőség hamar a férfi fejébe száll, és szakít Gretával. A veszteségtől még kóválygó lány sorsa akkor fordul jobbra, amikor Dan, a levitézlett exlemez kiadó vezető egyik este meghallja énekelni egy kis East Village-i színpadon, és azonnal felismeri Greta nyers, átütő tehetségét. A véletlenszerű találkozásból egy kölcsönösen sorsfordító kapcsolat elbűvölő portréja formálódik ki, melynek hangkulisszáját a nyári fényben fürdő New York adja. 


A film eleje elég döcögősen indult és mivel a sztoriról semmit sem tudtam előtte, majdnem ki is kapcsoltam. Aztán ahogy Dan a színpadra képzelte a hangszereket és az egyszerű gitárdal megtelt élettel, egyre jobban megtetszett a film. Van mondanivalója, a szereplők pedig továbbjutnak a kezdetekhez képest és nem ugyanazokat a köröket futják századjára. Hihetetlen optimizmus árad a film másfél órájából, úgy is jó kedvem lett tőle, hogy nem szomorúan ültem le elé. 


A felemelő hangulathoz a dalok is nagy mértékben hozzájárulnak. Jobbnál jobb számok csendülnek fel, az utcazajos New York pedig még természetesebbé teszi őket. Keira Knightleyt már sok filmben láttam, de azt nem gondoltam volna, hogy egy énekes szereppel is meg tud birkózni. A film legnagyobb meglepetése egyértelműen ő. Adam Levine a Maroon 5 énekeseként ismert, így nem állt távol tőle Dave karaktere. Mark Ruffalot kell még kiemelnem, aki Danként a legnagyobb átalakuláson ment keresztül. Igazából semmi különlegesség nem volt a Begin Againben, mégis szívmelengető volt Karácsonykor megnézni.

Értékelés: 8/10 

2015. január 4., vasárnap

El cuerpo - A hulla (2012)

Már a film címe felkeltette az érdeklődésemet, a thriller műfaj pedig még inkább. A spanyol filmekben eddig még nem csalódtam (a közelmúltból a 2007-es Fermat szobáját és a 2011-es Amíg alszolt dicsértem), úgyhogy kíváncsi voltam, vajon az El cuerpo is olyan színvonalas lesz-e, mint az említett példák. 


Álex Ulloa miután gondosan kitervelte felesége megölését, egy különös nyomozás részese lesz. Szívrohamnak álcázott gyilkosságát követően a hullaházba hívatják, ugyanis a felesége holtteste eltűnt. Innentől veszi kezdetét az őrült játszadozás Ulloa és a rendőrök között, hogy kiderüljön az igazság. 


Ez a játszma persze nem akcióorgiát jelent, hanem szópárbajokat és az üggyel kapcsolatos váratlan eseményeket. Nagyon sok flashbacket kapunk, így tulajdonképpen a szemünk előtt rajzolódik ki Álex és Mayka házassága. Első olvasatra vontatottnak tűnik a történet, ám a látszat erősen csal. Minden jelenetben történik valami, ami közelebb visz az igazsághoz és segít összerakni a kirakós darabjait. 


Szinte végig ugyanazon a helyszínen (hullaház) vagyunk, ami már önmagában elég feszültséget jelent, a zenével együtt pedig pont elég a film atmoszférájának megteremtéséhez. Van egy-két rémisztő rész, de öncélú ijesztgetéseket sehol sem alkalmaznak. Csavart viszont annál többet. Amikor már azt hittem, hogy kitaláltam a miérteket és a hogyanokat, akkor egy olyan csattanót dobtak be, ami nagymértékben átértékelte a történteket. Szeretem az ilyesfajta építkezést, mert ettől lesz igazán kerek a történet, de a végső fordulatot eléggé ad hoc jellegűnek éreztem. Ezt leszámítva remek volt az El cuerpo, helye van az elmúlt évek spanyol kiválóságai között.

Értékelés: 8.5/10

2015. január 3., szombat

The Wrong Mans - 1. évad

Az év első sorozatos darája egy brit komédiára esett, aminél keresve sem találhattam volna jobb darabot. Pörgős és vicces akcióvígjátékot prezentáltak az angolok, ebből a műfajból pedig rémisztően kevés van a mai sorozatpalettán. 


Egy autóbaleset és egy csörgő mobiltelefon. Ezzel kezdődik a városi tanácsban dolgozó Sam Pinkett és a hivatal postaszolgálatától hozzáverődő Phil Bourne kálváriája. Lényegében csupa félreértésből fakadó helyzetbe kerülnek, de sokszor azért maguk is rátesznek egy lapáttal, hogy tovább bonyolítsák az elrabolt feleséget, ázsiai uzsorásokat, meleg orosz gengsztert és a brit nemzetbiztonságot érintő ügyet. 


Sam és Phil (akik kísértetiesen hasonlítanak Stan és Pan karakterére) rosszkor van rossz helyen, de vannak olyan szerencsések, hogy minden helyzetben kivágják magukat. Phil, az anyjával élő postai kisegítő a találékonyabb és a humoros szövegek nagy része is hozzá köthető. A túszejtős jeleneten és a laptop jelszavának kitalálásán percekig nevettem, annyira jól működtek a bennük levő poénok. 


Remekül eltalálták az akció és a humor arányát, sehol sem estek túlzásokba. Még úgy sem, hogy a történet komolyságát elviccelték, de a happy end érdekében simán el tudom nézni nekik, mert alaposan átgondolták és következetesen vitték végig az évadon átívelő sztorit. A mellékszereplőkből csak ecsetvonásnyit kaptunk, de a két főszereplőt nagyon jól tudták árnyalni. 


Érdekesség, hogy a főszereplő párost a sorozat két írója, James Corden (Phil) és Matthew Baynton (Sam) játssza, akik a hat rész alapján mind íróként, mind színészként kiváló munkát végeztek. A Wrong Mans a maga frappánsságával kifejezetten szórakoztató volt, így bízom benne, hogy a második évad is ugyanilyen emlékezetes lesz.

Értékelés: 8.5/10

2015. január 2., péntek

A 2014-es év zenében

A tavalyi évhez hasonlóan a 2014-es évről is összegyűjtöttem azokat az albumokat és zenéket, amiket a legtöbbször hallgattam. 

Január:
Young the Giant: Mind over matter (2014) 
A Young the Giant új albumát már nagyon vártam, mert az előző nagyon tetszett. Első hallgatásra kicsit furcsa volt és nem is mindegyik szám tetszett róla, de a 13 dal fele (pl. a Camera) így is kiemelkedően jó lett.
Vad Fruttik: Darabok (2013)
2013 végén jutott el hozzám ez az album és bár kevés magyar együttest kedvelek, a Vad Fruttik lemezét hamar megkedveltem. A Szemben a nappalt azóta is sokszor hallgatom.

Február:
Lykke Li: Wounded Rhymes (2011)
Az I follow you pár éve nagy sláger volt, de annyiszor hallottam a rádióban, hogy egy idő után elvesztette a varázsát. Amikor kiderült, hogy 2014-ben új Lykke Li album lesz, akkor pótoltam az előzőt, ami tele van jobbnál jobb dalokkal. A Sadness is a blessing az egyik legjobb szám lett erről a lemezről.

Március:
Foster the People: Supermodel (2014)
Amilyen jó volt annak idején a Foster the People első albuma, a Supermodel annyira csalódás lett. Mindössze két dal tudott megfogni róla: az Ask yourself és a Goats in trees.

Április:
Lykke Li: I never learn (2014)
A Wounded Rhymes után kíváncsi voltam az új Lykke Li albumra. A stílus nem változott, de csak a No rest for the wicked lett kedvenc róla.

Május:
The Great Gatsby OST (2013)
Miután megnéztem a The Great Gatsbyt, a filmzenei albumot is végighallgattam. Két szám tetszett meg róla igazán: Jack White-tól a Love is blindless és Lana Del Reytől a Young and beautiful.

Június:
Lana Del Rey: Ultraviolence (2014)
Teljesen váratlanul ért, hogy Lana Del Rey is új albummal jelentkezik 2014-ben. Az előző nagyon tetszett és az Ultraviolece-t is sokat hallgattam. Talán a Shades of cool tetszett róla a legjobban.

Július:
The Brobecks: Violent Things (2009)
Nyáron takarítottam kicsit a számítógépemen, amikor rábukkantam erre a 2009-es lemezre. Fogalmam sincs, mikor szedtem le, de ha már ráakadtam, meghallgattam. Egész kellemes rockalbum, az If you like it or not lett róla a kedvencem.

Augusztus:
Broods: Broods EP (2014)
Broods: Evergreen (2014)
Erről az új-zélandi csapatról semmit sem tudtam, twitteren lettem rájuk figyelmes. Az EP nem lett túl jó, az Evergreenen már vannak ígéretes dalok (pl. Mother & Father).

Szeptember:
Woodkid: The Golden Age (2013)
A Woodkid albuma egészen zseniális lett, nem is tudom, mikor hallgattam ennyire jól összerakott lemezt. Van valami különös a számok dallamában, ami teljesen elvarázsol. Bármelyik dalt linkelhetném róla, kedvcsinálónak legyen mondjuk a The golden age.
Tennis: Ritual in Repeat (2014)
Lassan már nem múlhat el év Tennis nélkül, amit én egyáltalán nem bánok. A Ritual in Repeat az első albumhoz képest sokkal érettebb és kiforrottabb lett, a kezdeti vitorlázós hangulatot softrock dallamok váltották fel. Legjobban a Viv without the N tetszett erről az albumról, de a többi is hasonlóan színvonalas.

Október:
Imagine Dragons: Night Visions (2013)
Véletlenül bukkantam az Imagine Dragonsbe, egy youtube playlisten pont az It's time szerepelt, ami után az albumot is csekkoltam. Nem rossz a Night Visions, de a dalok nagy része sajnos egy kaptafára készült.

November:
The Young Veins: Take A Vacation! (2010)
Ez is véletlen találat. Először azt hittem, hogy egy Beatles albumot indítottam el, annyira hasonló a hangzás. Kellemes és lendületes a Take a vacation, igazi nyári lemez; még akkor is, ha a ködös és esős novemberben hallgattam. 

December: 
Boggie: Boggie (2013) 
A címe ellenére ez egy magyar előadó, aki nem sokkal fiatalabb nálam. A dalok fele francia,de ugyanolyan jók, mint a magyar szerzemények. A Parfüm szövege különösen tetszik és a klip is érdekes, amit hozzá készítettek.

2015. január 1., csütörtök

Évösszegző 2014

Újabb év telt el, tegnap ugyanis magunk mögött hagytuk a 2014-es esztendőt. Nem volt olyan mozgalmas, mint a 2013-as, de nem is vártam, hogy annyi változást hozzon az életembe. Jóból és kevésbé jóból is kijutott 2014-ben, összességében mégis pozitívnak ítélem meg az évet: 

- Először érettségiztettem és amennyire féltem tőle, olyan jól ment. Mind a vizsgaelnök, mind az igazgató megdicsért, aminek rettentően örültem. Az első tanévemről itt írtam.
- Tavasszal szereztem még egy szakmát (amivel egy régi álmom vált valóra), így egy kicsit több vagyok egy sima nyelvtanárnál. Remélhetőleg kamatoztatni is tudom majd a tanítás mellett. 
- Sütöttem-főztem és jó pár recepttel gazdagodtam. Persze még mindig van hová fejlődnöm, de egy csomó olyan ételt el tudok készíteni, amik korábban nehezeknek tűntek vagy eszköz hiányában nem tudtam kivitelezni őket. Egyelőre élvezem a konyhai kísérletezgetést. 
- Mérsékeltem a húsfogyasztást, év végén pedig két hónapra kiiktattam a kenyeret az étrendemből. Utóbbit korábban sosem tudtam elképzelni, de érdekes módon egyáltalán nem hiányzott. Ennek rengeteg pozitív hatása volt és ha elmúlnak az ünnepek, akkor az új évben is folytatom majd a zöldségdúsabb és szénhidrátszegényebb étrendet. 
- A hűvös és esős nyár miatt ritkán tudtam strandolni, így más programokkal töltöttem az időt. A családi nyaralás ékszíjszakadással végződött, amit nem volt egyszerű helyrehozni. 
- Ősszel megkezdtem a második tanévemet. Újdonság volt az olasztanítás és a portfólióírás. Az olaszba a hosszú kihagyás ellenére hamar visszarázódtam, a portfólió viszont az egész őszre rányomta a bélyegét. Az írás rengeteg időmet és energiámat elvette, melynek következtében nem tudtam úgy figyelni az iskolai dolgaimra, ahogy kellett volna. A dokumentumok feltöltésével úgy éreztem, hatalmas kőszikla alól szabadulok fel. A neheze még hátravan, hiszen még vár rám a minősítővizsga. 
- Kétszer volt tüdőgyulladásom (szeptemberben egy gyengébb, októberben egy erősebb), ami jelentősen lelassított és megnehezítette a munkámat. Alapból utálok beteg lenni, kétszer egymás után meg főleg. 
- Nemcsak én szenvedtem betegségektől, hanem a laptopom is. Akármennyire vigyáztam rá, nem úsztam meg vírusok és újratelepítés nélkül. Az adatokat szerencsére sikerült megmenteni, de a programok pótlása eltart még egy darabig.
- Voltam tüntetésen, ahol hangot tudtam adni a közállapotok miatti elégedetlenségemnek. Érdekes és hasznos volt, a rendezvényzáró Himnuszt pedig fantasztikus élmény volt több ezer emberrel együtt énekelni.
- Kigyönyörködtem magam a fővárosban. Nyáron megnéztem a fontosabb nevezetességeket, télen pedig a karácsonyi fényben úszó város nyűgözött le.
- Karácsonyoztam a diákokkal, a kollégákkal, a barátaimmal és a családommal. Otthon én öltöztettem piros és ezüst díszbe a fenyőfát, az ünnepek pedig olyan hangulatban teltek, amilyenben szerettem volna. 
- 70 bejegyzést írtam, ami elmarad az eddigi csúcstól, de így is jól látszik, hogy egyre inkább magam mögött hagyom azt a gödröt, amibe az előző munkahelyem taszított.