2011. március 29., kedd

Shameless (US) - 1. évad

Az Episodes-zal egyidőben startolt az idei midseason egyik legjobb sorozata, ami az Episodeshoz hasonlóan szintén megkapta a második évados berendelést.
A Shameless az azonos című angol sorozat amerikai remake-je és bár az eredeti sorozatból csak a pilotot láttam, az amerikai verzió már az első pillanattól kezdve megfogott. Sőt, az amerikai jobban tetszett, mint a brit, ami azért nagy szó, mert ez az esetek nagy részében nem így szokott lenni. A történet nagyon minimális, a hangsúly igazából a karaktereken van. Egy nagyon szegény család áll a középpontban és az ő mindennapjaikba tekinthetünk be. Ez alapján nagyon hasonlít a Middle-re, de amíg ott folyamatosan jelen van a vágyódás a jómódra, a Shamelessnél a szereplők könnyebben elfogadják a helyzetüket és nem zuhannak depresszióba. Persze küzdenek azért, hogy jussanak egyről a kettőre, de az örömteli pillanatokat is kihasználják és akár egy spontán buli a szomszédokkal is belefér a napba.

Az első részeket a mindennapiság jellemzi. A gyerekek iskolába járnak, munkát vállalnak iskola mellett, Fiona, a legidősebb testvér pedig igyekszik gondoskodni róluk. Nehéz feladat hárul rá, hiszen az anyjuk eltűnése után ő veszi át a családfői szerepet. Ami rögtön szembetűnik, az az, hogy mennyire összetartóak. És ha már a mindennapok, akkor azt is meg kell jegyezni, hogy a szövegben sincs finomkodás. Ami a szívükön, az a szájukon.

"Deb: Fiona takes care of everyone, but no one takes care of Fiona."


Frank, az apjuk alkoholista, aki csak akkor kopogtat náluk, ha pénz kell neki. A 12 epizód során talán egy olyan volt, amikor józanul láthattuk (természetesen a pénzjutalomnak elég nagy szerepe volt ebben). Számtalan bajba keveredik, a saját temetését is meg kell játszania ahhoz, hogy megszabadulhasson azoktól, akiknek a pénzét elherdálta.


Fiona
már a sorozat első részében megismerkedik egy Steve nevű sráccal, akiről később Deb kideríti, hogy nem az, akinek mondja magát. Fiona ezt persze nem tudja meg, de az évadzáróban mégsem megy vele Costa Ricába, hanem munkát vállal és a testvéreivel marad.

Amitől igazán jó a sorozat, az a hangulat és a casting. A zenéket nagyon jól eltalálták, a színészek pedig minden jelenetben igazán kitettek magukért. A brit változat nálam a szereplők (különösen a gyerekszereplők) miatt nem lett továbbnézős, egyszerűen nem tűntek hitelesnek, illetve a legtöbbjük idegesített.
Kétségtelenül a 9. rész az évad legerősebbje, amiben előkerül az anyjuk és magához akarja venni a gyerekeket. A sztori mellett még arra is van idő, hogy kibontsák a karaktereket. Az évad végére minden szereplőt sikerül megismerni. Plusz elemként pedig számtalan magyar jelenlét található a sorozatban.

Ami egy kicsit csalódást keltő, az az, hogy a sorozat az évad közepétől kezdte elveszteni a már említett "mindennnapiságát". Az első ilyen epizód az volt, amikor Fionáék hazavittek egy idős nénit az idősek otthonából, hogy így bizonyítsák a hatóságoknak, hogy a nagyanyjuk még él. A másik negatívum részemről a kicsit sok meztelen jelenet, mert helyenként öncélúnak éreztem. Ezeket leszámítva viszont teljesen rendben van a sorozat. Összességében sokkal jobban tetszett, mint vártam.

Értékelés: a meredekebb jelenetek miatt részemről 8/10 megy az évadra. A folytatásra pedig egyértelmű, hogy maradok.

Pretty Litle Liars - 1. évad

A nyári első 10 részt követően januárig kellett várnunk a folytatásra és múlt héten már véget is ért a Pretty Little Liars első évada.
A. kilétét továbbra is homály fedi, viszont ettől a sorozat még ugyanolyan élvezetes maradt. Annyi esemény történt a négy lánnyal, hogy akadt olyan epizód, amikor simán elfelejtettem, hogy "jé, van nekünk egy A.-nk is a háttérben". Hogy A. egy vagy esetleg több ember-e, az még a jövő titka, mindenesetre a tippjeim közül egyik sem állja meg a helyét. Minden epizódban volt valami, ami megcáfolta a jelöltjeimet. Az viszont biztos, hogy amíg A. személye nem derül ki, addig még jó pár meglepetést tartogathat a sorozat.


A nyári félévadhoz képest lényeges változás a szereplők számának emelkedése. Talán csak egy-két szereplőt mellőztek több epizód erejéig, miközben folyamatosan hozták be az új szereplőket. Külön jó pont, hogy mindegyik szereplő kapcsolódott/kapcsolódik valamennyire a fő szálhoz, nem érdektelen a sorozatbeli létük.


A másik pozitív változás a párbeszédeket érinti. Sokkal tartalmasabbak lettek, sokszor nem is érezni rajtuk, hogy tulajdonképpen egy tinisorozatban hangzanak el. Ez mindenképpen az írókat dicséri, mint ahogy az is, hogy a sorozatban még mindig a rejtélyes szál dominál, nem pedig a szappan. Ennek köszönhetően nagyon élvezetes epizódokat kaptunk.


A sok pozitívum mellett azonban egy negatívumról is szót kell ejteni, ez pedig az évadzáró rész.
Az epizódra talán a furcsa lenne a legtalálóbb jelző. A templomos jelenet felettébb izgalmasra sikerült és talán jobb lett volna, ha úgy ér véget az évad, hogy Ian holtteste eltűnt a harangkötelek közül. Ezzel a zárással simán kiegyeztem volna, mert az utolsó percet teljesen feleslegesnek érzem. Annyi érdemi információ derül ki belőle, hogy A. továbbra is él és virul és feltett szándéka a lányok életének megkeserítése. Ezt viszont már eddig is tudtuk.

- Those girls knew Alison. Are they lying?
- Why would they lie?


Ennek ellenére simán várós a folytatás, mert nagyon sok más szálat nyitva hagytak.

Értékelés: 7/10, maradok a nyári folytatásra.

2011. március 20., vasárnap

Flipped - Változó szerelem (2010)

Mindenki emlékszik, milyen volt az első szerelem. Ez a film a maga egyszerűségével és bájával a gyermeki ártatlanság világába repíti el a nézőt. Amikor a második osztályos Bryce és Juli először találkoznak, Juli azonnal beleszeret a fiúba. A lány három dolgot szeret igazán az életben: a csirkéket, akiket otthon nevelget a hátsó kertben; a fákat, akikről meg van győződve, hogy szentek (főleg kedvenc platánja); valamint az osztálytársát, Bryce Loskit. Legnagyobb bánatára a gátlásos fiú nem érez ugyanígy iránta. Igazság szerint ő a lányt kifejezetten furcsának találja, aki egész nap tyúkokkal foglalkozik vagy épp egy fa tetején üldögél.


Bryce (Callan McAuliffe) nem viszonozza az érzelmeit, sőt: az elkövetkező években mindent megtesz, hogy távol tartsa magától önjelölt barátnőjét. A talpraesett és szabad szellemű Julit (Madeline Carroll) azonban ez a semmiség nem tudja eltántorítani. Nyolcadik osztályra azonban minden megváltozik. Bryce egyre érdekesebbnek és vonzóbbnak találja Julit, a lány viszont egyre inkább meg van győződve róla, hogy Bryce gyönyörű kék szemei csak egy üres, unalmas tekintetet rejtenek.


Rob Reiner rendező kedves romantikus vígjátéka az általánostól a középiskoláig, sikereken és katasztrófákon, családi drámákon és az első szerelmen át követi a pár sorsát, míg fel nem fedezik, kik is ők tulajdonképpen és mit jelentenek egymás számára.


Jó volt látni, ahogy egyszer a lány, máskor pedig a fiú nézőpontjából láttuk az eseményeket. Így jobban megismerhettük őket és könnyebb volt megérteni, hogy mit miért csináltak. Nagyon tetszett a film, az egész hihetetlenül emberi és bájos. A mai, felszínes érzelmek korában üdítő volt egy ilyen alkotást látni.

Értékelés: 10/10

2011. március 19., szombat

The King's Speech - A király beszéde (2010)

Egy film a barátságról és a tiszteletről, ami jött, látott és tarolt az idei Oscaron (a legjobb fényképezés, legjobb rendezés, legjobb férfi főszereplő és legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában). Függetlenül attól, hogy nem ezt a filmet vártam az említett kategóriák győzteseként, kellemes meglepetés volt A király beszéde.


Jó dolog filmet készíteni a brit uralkodócsaládról, mivel a történetük szinte a megfilmesítésért kiált. A király beszéde egy nagyon szép film a ma uralkodó Erzsébet királynő apjáról, a valaha dadogós VI. Györgyről, valamint a logopédusáról, a diploma nélküli, bukott ausztrál színészről, Lionel Logue-ról. A film erősségei közé tartoznak a jól megírt párbeszédek és a színészi játék.


Colin Firth-t eddig csak könnyű vígjátékokban láttam, úgyhogy nekem meglepő volt az a finom elegancia, amit ebben a filmben hozott. Minden apró rezdülése átjött, a néző önkéntelenül is drukkol neki, hogy sikerüljön a beszéde. A logopédust Geoffrey Rush játssza, aki szintén kiváló alakítást hoz. Végig higgadt marad, annak ellenére, hogy a szerep szerint elég nehéz feladat hárul rá: beszédre kell tanítania a leendő angol uralkodót. Fejből mondja a Shakespeare szövegeket és a néző előtt rajzolódik ki az az érzelmi, gondolati és lelki folyamat is, amin keresztülmegy a beszédtanítás során.

Van még egy szereplő, akit mindenképpen meg kell említeni. Ő pedig nem más, mint a Churchillt alakító színész (Timothy Spall). Nincs sok szerepe a történetben, mégis úgy jeleníti meg az egykori miniszterelnök figuráját, mintha maga Churchill lépett volna ki a történelemkönyvekből.
A kiváló színészi játék mellett a film el is gondolkodtat. Rávilágít arra, hogy milyen fontos is az előadóművészet egy uralkodó (politikus) életében és hogy ezt milyen tudatosan lehet használni.

Értékelés: 9/10 - Negatívumot nem is nagyon tudok felhozni. A rendezés, a szöveg és a történet miatt végig izgalmas marad a közel kétórás film.

2011. március 17., csütörtök

V (2009) - 2. évad

Az első évadhoz képest elég hamar elérkezett a V 2. évadának vége.
Tíz epizódot kaptunk, amit először keveselltem, utólag viszont azt mondom, hogy talán még ez is sok volt belőle. Nem volt rossz az évad, de az első öt részben alig haladt a történet, ugyanazokat a dolgokat ismételgették, amit eddig is tudtunk.


Az első évadból annyi derült ki, hogy a V-k el akarják foglalni a földet és le akarják igázni az emberiséget. Ez annyiban egészül ki, hogy a V-k valójában a fajuk fenntartása érdekében akarják használni az emberiséget, tulajdonképpen az emberi génkészletre van szükségük. Nem mellesleg pedig nem először járnak bolygónkon. Azonban ennyiben ki is merül az új információ, ezt követően az előző évadban megismert elemekkel dolgozik a sorozat.


Az Ötödik Hadoszlop változatlanul le akar számolni a gyíkemberekkel és azt is látjuk, hogy nem 5 emberből áll a hadoszlop, hanem az egész világot behálózó szervezetről van szó. Ennek ideje volt, mert nem tűnik túl hitelesnek egy maroknyi felkelő a rengeteg V-vel szemben.
Anna, a V-k királynője semmit nem változott, célja érdekében az emberi lelket is meg akarja semmisíteni, az érzelmeket pedig ellenségként tekinti. Az évad nagy része ezzel a szállal ment el és csak az utolsó néhány epizódban nem volt hangsúlyos. Ahol viszont erőltették, ott unalmas epizódot kaptunk.


A finálé próbálta felpörgetni az eseményeket, de hiába lett az évad legjobb része, így sem volt olyan mozgalmas, mint a tavalyi.
A legtöbb szereplőt (Tyler, Lisa, Chad) lebutították, a logikai bukfencekről már nem is beszélve. Az epizód zárása miatt várós a következő évad, de nem valószínű, hogy javulna a sorozat színvonala. Elég, ha a látványt vesszük. Tavaly jobb cgi-ben reménykedtem, de az idén látott megoldások minden várakozásomat alulmúlták.

Értékelés: 5/10, gyenge szezon, amit csak az évadzáró húz fel.