2021. október 17., vasárnap

Trezor (2018)

Az 1956-os szabadságharcot vérbe fojtó, újraszerveződő belügyesek '56 novemberében azzal a kínos helyzettel szembesülnek, hogy képtelenek behatolni a saját trezorjukba, ahol a bizalmas, személyes anyagokat őrzik. A speciális trezorkulcsok a forradalom zűrzavarában elvesztek, a trezorajtó pedig olyannyira bombabiztos, hogy a kézigránátnak sem enged. Pedig az épületet felügyelő orosz katonák sok mindennel próbálkoznak. Végül rendőrök kihoznak a börtönből egy hajdani bankrablót, akinek egyszer már sikerült feltörnie ezt a trezort. A fegyenc azonban egész mást talál a feltáruló trezorajtó mögött, mint amire számított... 

Az 1950-es évek igen kedvelt téma a magyar filmekben, az utóbbi időben jó néhány alkotás készült, amelynek a cselekménye ebben az időszakban játszódik. A Trezor egy másik oldalról mutatja be az eseményeket és igaz történeten alapul. Közvetlenül a forradalom után vagyunk, így a feszült légkör a film minden képkockáján érezhető. A korhűséget a bútorok és az orosz dialógusok is tükrözik, a katonák és az őrök között egyetlen magyar szó sem hangzik el. 

A trezor kinyitása viszonylag gyorsan lezajlik és szerencsére a film tempója a későbbiekben sem ül le. A halott kiskatona, a bezárt zongorista és a kimenekülés lehetősége kellő izgalmat és dinamikát visznek a filmbe. Bár a trezor feltörője bűnözőnek számít, a személyiségét és a múltját megismerve egyre szimpatikusabbá válik és lehet neki drukkolni. A film legvégéig lehet reménykedni abban, hogy a szereplők sorsa jóra fordul, pedig tényleg csak minimális információt tudunk meg róluk. 

A történetvezetés mellett a színészeket is dicséret illeti. Anger Zsolt remekül hozza a rendszerből szép lassan kiábránduló, megkeseredett, ugyanakkor emberséges lakatost, Scherer Péter pedig a hatalomnak folyamatosan behízelgő ÁVH-st. A történelemből keveset kapunk most, sokkal nagyobb hangsúly esik a kisemberekre. Emiatt is tetszett ez a film és még a befejezésével sem volt gondom. A kisebb-nagyobb hibák ellenére kellemes meglepetés a Trezor, kevés dolog hiányzott ahhoz, hogy tökéletes film legyen. 

Értékelés: 8/10

2021. október 9., szombat

Cube 2: Hypercube - Kocka 2: Hiperkocka (2002)

Nyolc idegen egy kocka alakú szobában találja magát. Hamarosan rájönnek, hogy csapdába kerültek - egy négydimenziós kocka, a Hiperkocka tartja őket fogva. Ahogy a foglyok megpróbálnak keresztüljutni a végeláthatatlan és egymásba kapcsolódó szobákon, halálos csapdákkal találják szembe magukat: az Időfogaskerék, a Borotvagömb és a Fény kockája állja útjukat. Az egyik fogoly azonban birtokában van a titoknak, amely kijuttathatja őket a csapdából. De csak egy valaki élheti túl a hiperkockát. 

A Kocka első része után kíváncsi voltam a folytatásra, de az alapsztori ismeretében túl sok újdonsággal nem szolgált. A csapdákkal teli kocka alakú építmény ebben a filmben is megvan, a benne bolyongó szereplőket pedig ugyanaz a cél vezérli, mint az előző Kocka-filmben: elkerülni a csapdákat és minél hamarabb kijutni a komplexumból. A helyszín és a szereplők teljesen mások, mint az előző filmben, így a Hiperkocka teljesen különálló filmnek tekinthető. 

Az adottságok ellenére ez a film közel sem nyerte el annyira a tetszésemet, mint az elődje. A helyszínnel még nem is lenne akkora probléma (bár ebben a kockában sokkal kevesebb a csapda és azok is csak késve lépnek működésbe), ám a szereplőknél eléggé mellényúltak. A Kockában sem agysebészek kerültek egymás mellé, de ott mindegyik szereplőnek megvolt a maga funkciója. Itt viszont céltalanul bolyongó, ostoba karaktereket kapunk. A nyugdíjas matematikaprofesszor a legtöbb jelenetben rém idegesítő, a bőrkabátos vagány pasi az ordítozáson és a bekattanáson kívül nem képes másra, a beépített ember pedig csak a film végén kerül előtérbe. Emiatt egyik szereplőt sem tudtam sajnálni és egy idő után már azért drukkoltam, hogy minél előbb megszabaduljunk tőlük. 

Pedig ebből az alapanyagból sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni, hiszen az idő dimenziója már önmagában is érdekes téma. Kevés olyan szoba van, ahol az idő valamilyen formában előkerül, a többi szoba gyakorlatilag csapdamentes, így még az az izgalom sincs meg, amik a csapdák elkerülésével járnának. Egyszer meg lehet nézni a Hiperkockát, de mivel teljesen független a korábbi Kockától, akinek az a film tetszett, ezt nyugodt szívvel kihagyhatja.

Értékelés: 5/10