Húsvét

Minden kedves olvasómnak kellemes Húsvétot kívánok!

 

Erica Bauermeister: Illatok őrzője

„Semmi sem tart örökké. Ez az első dolog, amire az illatok megtanítanak.”

Fülszöveg: Emmeline egy mindentől elzárt szigeten tölti varázslatos gyermekkorát apjával, aki az érzékelés útján tanítja őt a világ megismerésére. Egy dologról azonban nem beszél neki: honnan származnak a házukat beborító, titokzatos illatokat tároló fiolák, és az ezeket előállító szerkezet? Az évek múltával Emmeline kíváncsisága egyre nő, míg egy nap a lányt váratlan események lökik a szerelemmel, árulással, ambícióval és bosszúval teli külvilágba. Múltja megértéséhez követnie kell a nyomokat, amelyek elvezetik a rejtélyes illatok eredetéhez.

Könyvet nem szoktam a külseje alapján megítélni, de ennek a regénynek tényleg nagyon megtetszett a borítója: egyszerre áraszt nyugalmat, titokzatosságot és feszültséget. Emellett természetesen a történet is megfogott, különösen a Parfüm miatt, amit ugye nemrég néztem újra. Szóval nagyon kíváncsi voltam erre a regényre és szerencsére nem is kellett csalódnom benne. Sőt! Annyira magával ragadott, hogy a 350 oldalnyi szöveget két délután alatt sikerült elolvasnom. 

A történet gyakorlatilag már az első néhány oldal után berántott. Izgalmas volt a sziget felfedezése, valamint Emmeline és az apja kapcsolata. Manapság, amikor a technika ennyire körülvesz minket, kifejezetten üdítő volt ez a sok szempontból idilli környezet. És persze Emmeline-nel párhuzamosan bennem is egyre több kérdés merült fel, amikre szerettem volna választ kapni. Hogy kerültek a szigetre? Lakik-e rajtuk kívül más is a szigeten? Mi történt a kislány anyjával? Vajon örökre ezen a szigeten fognak élni? Pontosan mik azok a fiolák, amiket John olyan gondosan őrizget a fiókokban? Idővel ezekre mind választ kapunk és persze új kérdések is felmerültek. Kifejezetten tetszett az, hogy egy pillanatig nem ült le a sztori, az események nagyon gyorsan követték egymást. 

Az is nagyon tetszett, hogy részletesen megrajzolt, hús-vér karakterekkel találkozunk és a felmerülő témák is nagyon változatosak: túlélés, mesék világa, szülő-gyermek kapcsolat, szeretet, kíváncsiság, halál, iskolai zaklatás, szerelem, bizonyítás, családon belüli erőszak, illatmarketing... szóval ez a történet jóval több, mint amit elsőre vártam tőle. Emmeline fejlődését is jól nyomon követhetjük, ugyanis mindent az ő szemszögéből látunk és érzünk. Érdekes volt a civilizációba való megérkezése és a szigeten kívüli világ felfedezése. 

És persze az illatok! Szeretem a parfümöket - komolyabban nem értek hozzájuk, abszolút első benyomás alapján szoktam vásárolni -, így kifejezetten élveztem, hogy a regényen keresztül ebbe a világba is bepillantást nyerhettem. Már a címből is következik, hogy az illatok központi témája a regénynek, mégis elképesztő részletességgel írja le őket az írónő. Sokat közülük éreztem is, miközben próbáltam elképzelni őket. A tájleírások ugyanígy lenyűgöztek.

Az egyetlen negatívum számomra a könyv vége volt. Szerintem elbírt volna még néhány fejezetet a mű, hogy minden a helyére kerüljön és ne maradjanak a levegőben a szereplők (pl. Fisher, Henry és Collette). Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett az Illatok őrzője és biztosan újra fogom olvasni.

Perfume: The Story of a Murderer - Parfüm: Egy gyilkos története (2006)

A parfümkészítő Jean-Baptiste Grenouille-t halálra ítélik 13 nő meggyilkolásáért. A fiatal, kapcsolatteremtésre képtelen Grenouille szaglása olyannyira kifinomult, hogy bármilyen összetevőt képes megkülönböztetni egy illatban. Ez okozza a vesztét és a nők tragédiáját. Szerencsétlen véletlen folytán, amikor magával ragadja egy lány gyönyörűséges illata, véletlenül megöli őt. Grenouille minden vágya, hogy ezt az illatot újból érezhesse, és ezért a legvégsőkig elmegy. 

Nem olvastam Patrick Süskind könyvét, bár elég sokszor a kezembe került. Ezt a filmet korábban már láttam, de úgy éreztem, megérett az újranézésre, mert vágytam már egy jóféle krimire. A 18. századi Franciaországban vagyunk és Párizsnak ezúttal a mocskosabb szeletéből kapunk ízelítőt. Ahogyan a halpiacot és a Grenouille születését mutatják, szinte érezni lehet a rengeteg kellemetlen szagot, amire a naturalista ábrázolás csak még jobban rásegít. Igen, ebben a filmben nem finomkodnak és a szagoknak/illatoknak különös jelentősége van.

Később persze lesznek tisztább környezetben játszódó jelenetek, de jó volt látni azt, hogy a készítők törekednek a korhűségre. Különösen a parfümkészítéshez használatos eszközök (pl. lepárlók, fiolák) tetszettek; kár, hogy a működésükből és a használatukból olyan keveset mutattak. Pedig hosszabban is el lehetett volna időzni rajtuk, ugyanis a film egyes részletei csak most, másodszori megtekintéskor nyertek értelmet számomra. Grenouille ugyanis szagtalan (vagyis a világ számára kvázi láthatatlan), szeretet nélkül nő fel, ezért végsősoron azt akarja elérni, hogy az emberek észrevegyék és szeressék. Ez pedig sok tettére magyarázatot ad. 

Ennek fényében a gyilkosságok sem meglepőek és olyannyira nem az öldöklésen van a hangsúly, hogy nem is nagyon látunk véres jeleneteket, csak a holttestek száma nő. A főhősben lejátszódó lelki folyamatokra nem térnek ki, csak az okokat és az elkövetés módját ismerjük meg. A film vége kissé furcsa, de a főszereplőt és a kort figyelembe véve nagyon is érthető. A színészek alakítása egytől egyig remek (pl. Dustin Hoffmann, Alan Rickman), én mégis a főszereplőt alakító Ben Whishawt emelném ki. Végig uralja a filmet és Grenouille érzelmeit is kiválóan jeleníti meg. Mindehhez pedig kiváló aláfestést biztosít a film zenéje. 

Tizenhat év távlatából is érdemes volt megnézni a Parfümöt és a hibái ellenére abszolút a felejthetetlen klasszikusok között van a helye.

Értékelés: 9/10

Matt Haig: Éjfél Könyvtár

Fülszöveg: Nora Seed eddigi élete rossz döntések és megbánások sorozata. Úgy érzi, mindenkinek csalódást okozott, önmagát is beleértve. Amikor azonban az Éjfél Könyvtárban találja magát, esélyt kap arra, hogy rendbe hozzon mindent. Az Éjfél Könyvtárban levő könyveket kinyitva megtapasztalja, hogyan alakult volna az élete, ha más döntéseket hoz, így egy régi barátja segítségével nekiáll megkeresni a számára tökéletes életet. A dolgok azonban nem mindig úgy alakulnak, ahogy arra számít és a választásai hamarosan életveszélybe sodorják. Mielőtt kifut az időből, választ kell találnia a legfontosabb kérdésre: hogyan tudná a lehető legjobban élni az életét? 

Leginkább a fülszöveg fogott meg ennél a könyvnél, hiszen mindannyian követünk el hibákat és hozunk olyan döntéseket, amelyeket aztán később megbánunk. A kezdés - ennek megfelelően - kicsit depresszív hangulatú lett, de szükséges volt ahhoz, hogy megértsük, Nora milyen körülmények hatására kerül az Éjfél Könyvtárba. Egyébként a történet nagyon sok ponton a Being Ericára emlékeztetett és könyvben is ugyanolyan jól tudott működni, mint mozgóképen. 

Érdekes volt maga a könyvtár is a sok-sok kötettel, amelyek Nora életének egy-egy szeletét mutatták meg. És persze az egészet Norával együtt fedezhetjük fel. Elsőre egyébként nem tudtam, hogyan fogják kitölteni ezek a könyvek a cselekményt, mert Nora élete nem bővelkedett izgalmakban, utólag mégis úgy gondolom, hogy mindegyik élet-alternatíva érdekes volt. Néhány tényleg tökéletesnek tűnt, de aztán a főszereplővel együtt be kellett látnom, hogy ezek bizony csak tünékeny illúziók. Mindenesetre jó volt eljátszani a gondolattal, hogy az én mostani életem mennyi döntés eredménye és vajon hogyan alakultak volna a dolgok, ha anno bizonyos helyzetekben másként cselekszem. 

Nagyon olvasmányos volt a regény, egymás után faltam a fejezeteket (konkrétan három nap alatt olvastam ki az egész könyvet), mert nagyon kíváncsi voltam, hogyan fog végződni a sztori. Nagy meglepetés nem ért, mégis így lett számomra kerek a történet. Nem kizárt, hogy Matt Haig többi könyvét is elolvasom majd, az Éjfél Könyvtár mindenesetre nagyon tetszett.