A parfümkészítő Jean-Baptiste Grenouille-t halálra ítélik 13 nő meggyilkolásáért. A fiatal, kapcsolatteremtésre képtelen Grenouille szaglása olyannyira kifinomult, hogy bármilyen összetevőt képes megkülönböztetni egy illatban. Ez okozza a vesztét és a nők tragédiáját. Szerencsétlen véletlen folytán, amikor magával ragadja egy lány gyönyörűséges illata, véletlenül megöli őt. Grenouille minden vágya, hogy ezt az illatot újból érezhesse, és ezért a legvégsőkig elmegy.
Nem olvastam Patrick Süskind könyvét, bár elég sokszor a kezembe került. Ezt a filmet korábban már láttam, de úgy éreztem, megérett az újranézésre, mert vágytam már egy jóféle krimire. A 18. századi Franciaországban vagyunk és Párizsnak ezúttal a mocskosabb szeletéből kapunk ízelítőt. Ahogyan a halpiacot és a Grenouille születését mutatják, szinte érezni lehet a rengeteg kellemetlen szagot, amire a naturalista ábrázolás csak még jobban rásegít. Igen, ebben a filmben nem finomkodnak és a szagoknak/illatoknak különös jelentősége van.
Később persze lesznek tisztább környezetben játszódó jelenetek, de jó volt látni azt, hogy a készítők törekednek a korhűségre. Különösen a parfümkészítéshez használatos eszközök (pl. lepárlók, fiolák) tetszettek; kár, hogy a működésükből és a használatukból olyan keveset mutattak. Pedig hosszabban is el lehetett volna időzni rajtuk, ugyanis a film egyes részletei csak most, másodszori megtekintéskor nyertek értelmet számomra. Grenouille ugyanis szagtalan (vagyis a világ számára kvázi láthatatlan), szeretet nélkül nő fel, ezért végsősoron azt akarja elérni, hogy az emberek észrevegyék és szeressék. Ez pedig sok tettére magyarázatot ad.
Ennek fényében a gyilkosságok sem meglepőek és olyannyira nem az öldöklésen van a hangsúly, hogy nem is nagyon látunk véres jeleneteket, csak a holttestek száma nő. A főhősben lejátszódó lelki folyamatokra nem térnek ki, csak az okokat és az elkövetés módját ismerjük meg. A film vége kissé furcsa, de a főszereplőt és a kort figyelembe véve nagyon is érthető. A színészek alakítása egytől egyig remek (pl. Dustin Hoffmann, Alan Rickman), én mégis a főszereplőt alakító Ben Whishawt emelném ki. Végig uralja a filmet és Grenouille érzelmeit is kiválóan jeleníti meg. Mindehhez pedig kiváló aláfestést biztosít a film zenéje.
Tizenhat év távlatából is érdemes volt megnézni a Parfümöt és a hibái ellenére abszolút a felejthetetlen klasszikusok között van a helye.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése