Folytatva a Being Erica darát, el is érkeztünk a sorozat utolsó évadához, ami mindössze tizenegy epizódból áll. Az előző három évadot is dicsértem, de talán a negyedik lett a legjobb. Benne volt minden, amit ebben a sorozatban szeretek/szerettem, így abszolút kellemes emlékekkel tudok búcsúzni ettől a kanadai sorozattól.
A harmadik évad azzal ért véget - a karácsonyi különkiadás előtt -, hogy Ericából doktor lett. Ennek ellenére nem kezd rögtön praktizálni, hanem egyfajta kiképzésen vesz részt. Ennek a fordulatnak kifejezetten örültem, mert illeszkedett a korábbi évadok tematikájához. Azt mondjuk nehezen tudtam elképzelni, hogyan is fog kinézni ez a tanulási folyamat, de az első néhány epizód választ is adott a kérdéseimre.
A tréning ugyanis abból áll, hogy Erica segít rávezetni a környezetében élőket (Josh, Julianne, Barb, Brent, Ethan) hibáik belátására vagy problémáik megoldására. A nyitórészben persze még azt hittem, hogy Ericának csak egy páciense lesz, akit az egész évadban végig fog kísérni, de örülök, hogy nem így lett. A szereplők nagy része (különösen Josh) ugyanis nem annyira erős karakter, hogy egy teljes évadon keresztül kitartson a fejlődési íve. Voltak jobban és kevésbé jól sikerült epizódok, viszont mindegyik úgy zárult, hogy Erica tanult az adott esetből. A negyedik évadot éppen ezért sokkal következetesebbnek éreztem, mint a korábbiakat.
Néhány epizód erejéig Kait is visszahozták, aki hiába volt szimpatikus szereplő, a történetszála hamar kimerült. Adamra már jobban lehetett építeni, így az évad másik fő szála Erica és Adam szerelmének alakulása volt. Nem volt olyan szép íve ennek a kapcsolatnak, mint Ryan vagy Ethan esetében, mindenesetre lehetett nekik drukkolni. Csakúgy, mint Dr. Tomnak, aki szintén szerelemre talált Amanda mellett.
Dr. Tomnak egyébként sokkal kevesebb szerepe volt ebben az évadban, mint a korábbiakban, most inkább Ericán volt a hangsúly. A terápiák és a múltbeli utazások nem fogyatkoztak meg, de Erica egyre nagyobb önállóságot kapott. Egyik kedvencem az az epizód, amikor Dr. Tom 24 órára felruházza Ericát a képességeivel. Később aztán Erica első tényleges páciensének alakja is kirajzolódik, így megint előtérbe kerül a terapeuta tevékenység.
A fináléban aztán minden a helyére kerül és bár rengeteg ponton le lehetett volna zárni az eseményeket, a készítők (akik egyébként önmagukat alakítva az epizódban is feltűnnek) a lehető legjobb momentumot ragadták meg erre. A zenés montázs és Erica életének teljessége hatásos zárás volt és bár lehetne folytatni a történetet, nem bánom, hogy a sorozat egy ilyen emlékezetes jelenetsorral búcsúzott. Ez a zárás így volt tökéletes.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése