Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Fülszöveg: Shaker ​Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása.
Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól bérelnek házat. A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja...

Még nyáron kezdtem el olvasni ezt a könyvet, aztán félbehagytam és csak nemrég tudtam befejezni. A tartalmat jól összefoglalja a fülszöveg és ennél a regénynél éppen a történet fogott meg. Olvasás után azt kell, hogy mondjam, hogy egyáltalán nem csalódtam ebben a könyvben. Sőt! Kidolgozott, hús-vér karaktereket kapunk (amit a legutóbb olvasott Holdsugár könyvesbolt rejtélyeiben hiányoltam), az események az ő jelenük és múltjuk köré szerveződnek. Az első néhány fejezetben csak nagyvonalakban ismerjük meg őket és valószínűleg ezért is tettem félre a könyvet, mert sem a szereplők, sem a cselekmény nem tűnt érdekesnek. Aztán az első 80 oldal után megérkezett az áttörés és egymás után faltam az oldalakat.

Több dolog is nagyon tetszett ebben a regényben. Egyrészt az, hogy az írónő nagyon sok olyan élethelyzetet és témát sorakoztat fel, amikről ritkán olvasni: béranyaság, abortusz, gyerek utáni vágy, örökbefogadás, tinédzserek lelki problémái, anya-gyerek viszony, faji kérdések, moralitás, hazugságok és döntések következményei. Mindezt 370 oldalon keresztül és úgy, hogy az írónő a lehető legtöbb szempontból igyekszik bemutatni őket egyértelmű állásfoglalás nélkül. Emiatt sokszor éreztem úgy, hogy bizonyos kérdésekben mindegyik félnek igaza van és nem lehet olyan döntést hozni, amivel mindenki egyformán elégedett. Szóval a regény egyik nagy erőssége az, hogy nemcsak fekete-fehér skálán gondolkozik, hanem árnyalatokat sorakoztat fel egy-egy téma kapcsán. A másik, ami nagyon tetszett, az Mia "ajándéka" a Richardson famíliának. A megörökített kompozíciók ugyanis tökéletesen ábrázolják a családtagok jellemét.

Ennek ellenére nem tökéletes a regény, mert bár a női karaktereket nagyon részletesen kibontja, a férfi karaktereket elnagyolja. Tripről, Moodyról és Mr. Richardsonról keveset tudunk meg, holott ők is fontos részei az eseményeknek. Ezt leszámítva nagyon élveztem Celeste Ng regényét és biztosan újra fogom olvasni.

Malasaña 32 - A rémület háza (2020)

Az Olmedo család régi álma válik valóra azzal, hogy a városba költözhetnek. Egy régi, nagypolgári lakás romos falain belül igyekeznek új életet kezdeni, bízva abban, hogy az új otthonukban mindenki megtalálja a boldogságot. Ám a beköltözést követően furcsa dolgokra lesznek figyelmesek, kezdetben csak a legkisebb fiú, Rafi észleli ezeket, ám később mindenki tanúja lesz a hátborzongató eseteknek, melyek kísérteni kezdik a családot. Amikor nyomozni kezdenek a ház történetében, rájönnek, hogy az életük veszélyben van.  

Mivel kedvelem a misztikus és rejtélyekkel teli filmeket, az ismertető azonnal felkeltette a figyelmemet. Emellett azért is kíváncsi voltam a filmre, mert pár éve remek spanyol alkotások (pl. Árvaház, Amíg alszol, A hulla) készültek. A rémület háza kiválóan hozza a hangulatot, a rövid alapozás és az Olmedo család megismerése után rögtön elkezdődnek a furcsaságok a lakásban. Hasonló dolgok történnek, mint a Démonok közöttben, de ebben a filmben sokkal ijesztőbbnek hatnak. Nemcsak a hanghatások miatt, hanem azért is, mert rengeteg a sötétben játszódó jelenet. 

Ahogy a horror filmekben szokás, a családot rettegésben tartó lényből is fokozatosan kapunk egyre többet. Természetesen miután már teljes valójában látjuk a szörnyeteget, csökken a feszültség, de a félelmet így is jól adagolták a film 104 perce során. Nagy meglepetésre nem számítottam, a fordulatokat simán ki lehetett következtetni és a film vége is evidens volt. Mégis azt mondom, hogy megérte végignézni A rémület házát, mert bőven hozta azt, amit vártam tőle. 

Egyrészt nagyon átjött a film hangulata, másrészt a szereplőket is jól eltalálták. Bár a film a '70-es években játszódik, a család olyan egzisztenciális problémákkal küszködik, amik napjainkban is megállják a helyüket. Ez a család nem luxusban él és tényleg nincs hová menniük, ezért is tesznek meg mindent, hogy felvegyék a harcot a gonosszal. Pont emiatt én a befejezéssel is elégedett vagyok, mert amikor elbúcsúzunk a családtól, akkor minden érzelem visszatükröződik az arcukon. 

Értékelés: 8/10

Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei

Fülszöveg: "London a csodák városa, így amikor Agnes Martí, a Barcelonából érkező régészlány betéved Edward Livingstone, a hírneves felfedező leszármazottjának varázslatos könyvesboltjába, rögvest Alice, Pán Péter, Twist Olivér társaságában és világában találja magát, nem kevés furcsa kérdésekkel hozzá forduló vásárlóval, vagy egy kék fénybe burkolózó, állandóan körmölő íróval. A könyvespolcok és a világirodalom labirintusában lépten-nyomon rejtélyekbe botlik, melyek megfejtéséhez egy detektív szegődik mellé társául a Scotland Yardtól - hogy közösen leljék meg a legtitokzatosabb kincset, mely két embert összefűzhet..."

Még Karácsonykor kezdtem el olvasni ezt a könyvet és bár előzetesen nem gondoltam volna, de ehhez a könyvhöz tökéletes volt ez az időszak. A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei szívmelengető és könnyen olvasható olvasmány, számomra remekül át tudta adni a karácsony hangulatát. A történet igazából néhány mondatban összefoglalható, a szereplők viszont kedvesek és szerethetőek, leginkább az ő sorsukon van a hangsúly. Rejtélyek ugyanakkor nincsenek benne (és ez nagyon hamar ki is derül), de egy idő után már nem is hiányoztak ebből a történetből. 

A könyvesbolt kiváló helyszín, könyvkedvelőként olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék a szereplők és a kötetek között. Rengeteg az irodalmi idézet és utalás - plusz pont a lábjegyzetekért! -, amik nagyon jól illeszkedtek a környezethez és Livingstone karakteréhez is sokat hozzátettek. Szépek a londoni és a vidéki tájleírások, olvasás közben sokszor eszembe jutott, milyen jól működne megfilmesítve is ez a kisregény. A végét egy kicsit összecsapottnak éreztem, jó lett volna rendesen lezárni a szálakat. Meg kell még említenem a csodaszép borítót, ami nagy mértékben hozzájárult a könyv elolvasásához.