Már a film címe felkeltette az érdeklődésemet, a thriller műfaj pedig még inkább. A spanyol filmekben eddig még nem csalódtam (a közelmúltból a 2007-es Fermat szobáját és a 2011-es Amíg alszolt dicsértem), úgyhogy kíváncsi voltam, vajon az El cuerpo is olyan színvonalas lesz-e, mint az említett példák.
Álex Ulloa miután gondosan kitervelte felesége megölését, egy különös nyomozás részese lesz. Szívrohamnak álcázott gyilkosságát követően a hullaházba hívatják, ugyanis a felesége holtteste eltűnt. Innentől veszi kezdetét az őrült játszadozás Ulloa és a rendőrök között, hogy kiderüljön az igazság.
Ez a játszma persze nem akcióorgiát jelent, hanem szópárbajokat és az üggyel kapcsolatos váratlan eseményeket. Nagyon sok flashbacket kapunk, így tulajdonképpen a szemünk előtt rajzolódik ki Álex és Mayka házassága. Első olvasatra vontatottnak tűnik a történet, ám a látszat erősen csal. Minden jelenetben történik valami, ami közelebb visz az igazsághoz és segít összerakni a kirakós darabjait.
Szinte végig ugyanazon a helyszínen (hullaház) vagyunk, ami már önmagában elég feszültséget jelent, a zenével együtt pedig pont elég a film atmoszférájának megteremtéséhez. Van egy-két rémisztő rész, de öncélú ijesztgetéseket sehol sem alkalmaznak. Csavart viszont annál többet. Amikor már azt hittem, hogy kitaláltam a miérteket és a hogyanokat, akkor egy olyan csattanót dobtak be, ami nagymértékben átértékelte a történteket. Szeretem az ilyesfajta építkezést, mert ettől lesz igazán kerek a történet, de a végső fordulatot eléggé ad hoc jellegűnek éreztem. Ezt leszámítva remek volt az El cuerpo, helye van az elmúlt évek spanyol kiválóságai között.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése