Van olyan sorozat, ami az első évadával lehengerel, majd lejtmenetbe csap át és van olyan, amelynek kell egy-két évad, hogy igazán beérjen. A Person of Interest nálam az utóbbi kategóriába tartozik. Nem tudom, mikor lelkesedtem utoljára ennyire egy országos sorozatért, ami a tisztes iparosmunkánál jóval többel rendelkezik.
Pedig az évadkezdés nem nyűgözött le annyira és az azt követő néhány rész sem. Picit visszavettek a tempóból és megint az unalmas heti esetek kerültek terítékre. De még ezek a kevésbé izgalmas epizódok is tartogattak olyan jeleneteket, amik miatt úgy éreztem, érdemes lesz kitartani a sorozat mellett, mert nagy dolgok lesznek készülőben. Ehhez egészen az ötödik részig kellett várnom.
Az HR utáni nyomozást már az előző két évadban is pedzegették, de a szereplőkhöz most jutottak el olyan kulcsfontosságú információk, hogy az elhatározást tényleges tettek kövessék. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy az egész ügyet felépítették és ahogy Carter felgöngyölítette a szálakat. Élvezet volt nézni az epizódokat, már csak azért is, mert nem a legsablonosabb megoldásokat alkalmazták. Sejthető volt, hogy nem mindenki éli túl a harcot, de eddig sosem kellett igazán aggódni a szereplők sorsáért.
Visszatért a komorabb hangulat és bár nem tűnt el teljesen az előző évadban tapasztalt humor, Carter halála mindegyik szereplőre kihatott. Mindenki másképp próbálta meg feldolgozni a veszteséget, de talán Johnt viselték meg legjobban a történtek. Teljesen életszerű volt a megzuhanása, de szerencsére nem tartott sokáig ez a kitérő. Épphogy csak fellélegezhettünk az HR felszámolása után, amikor kiderült, hogy létezik egy másik mesterséges intelligencia is Szamaritánus néven. Így pedig az a szál került előtérbe, amit a vírus kapcsán korábban már megismertünk.
A finálé hozta a sorozattól megszokott színvonalat és bár nem kaptunk cliffhangert, nem egy meglepetéssel szolgált. Kiderült az Éberség szerepe, helyére kerültek az eddig megválaszolatlan kérdések és a csapat is ép bőrrel megúszta a történteket, de a Szamaritánus elindítását nem tudták megakadályozni. Kíváncsi vagyok, hogyan fog tudni a két gépisten egymással párhuzamosan működni, de az biztos, hogy a szereplők élete nem lesz ugyanolyan, mint volt.
Ami még tetszett az évadban:
- Root. Amennyire antipatikus volt, most annyira érdekes és szimpatikus szereplő lett.
- Shaw rendszeres szereplése, még ha ezzel el is lopta a korábban John által learatott babérokat.
- a visszaemlékezések. Mind Harold múltja, mind John elődje érdekes volt és sokat hozzátettek az eddig kialakult képhez.
- a zenék.
- a sci-fi vonal erősödése és az egyre több morális és filozófiai kérdés.
- a tudatos és kidolgozott történetvezetés. Látszik, hogy a készítők mindent gondosan elterveztek és nem véletlenszerűen dobálóznak a történetszálakkal.
Értékelés: 8.5/10
Örülök, hogy téged is beszippantott ez a világ.:)
VálaszTörlésEgy jó sorozatra mindig vevő vagyok. ;)
TörlésGyakorlatilag minden megvan a PoI-ban, amit egy sorozatban szeretek. Utoljára talán a SupNat és a Fringe volt rám ilyen hatással, de annak már sok-sok éve.