A téli szüneti darálások után sokáig gondolkoztam, melyik sorozatot kezdjem el vagy hozzam szintre, aztán eszembe jutott, hogy a Person of Interestet nagyon mellőztem az első évad után. Méltánytalanul persze, hiszen anno hamar megszerettem a sorozatot és meg sem fordult a fejemben, hogy ne folytassam.
Két év távlatából sem volt nehéz visszaemlékezni az első évad zárására, úgyhogy a rövid összefoglaló után abszolút képben voltam a történetet illetően. Az évadkezdés ugyan kicsit gyengébb lett a vártnál, de a sorozat stílusjegyei szerencsére megmaradtak. Az előző évadtól eltérően ezúttal több kisebb történetívet kaptunk, amik csak néhány epizódban futottak össze. Az évad nagy része így a heti esetekből állt, amelyek nagy része sajnos eléggé lapos volt.
Az első évadban belebegtetett HR szálát szerencsére továbbvitték és a Gép történetét is megismerhettük. Amit sok más sorozatnál (pl. 666 Park Avenue, Salem) hiányoltam, azt a Person of Interestben megkaptam: részletesen bemutatták a Gép megalkotásának körülményeit és működési mechanizmusát, ennek köszönhetően számos dolog értelmet nyert és szép keretet adott az évadnak.
Az epizodikusság miatt Fuscot látványosan hanyagolták; volt, hogy csak 2-3 percet szerepelt egy részben, Carter jóval nagyobb teret kapott. Érdekes, hogy amikor John és Harold elszakadtak egymástól (például Harold elrablásakor és John börtönbe kerülésekor), nem tört meg jelentősen a sorozat dinamikája és a hangsúlyosabb szereplő el tudta vinni az epizódot. A korábban megismert szereplők közül Elias-szal, Zoéval és Leonnal többször is találkozhattunk, üde színfoltjai voltak azoknak az epizódoknak, amelyekben szerepeltek.
Az első évad négyese mellé társult a Bear (Medve) névre hallgató kutya és Shaw, aki kiváló párost alkotott Johnnal. Root karakterét nem tudtam megkedvelni (nyilván a készítők szándéka sem ez volt), de kíváncsi vagyok, milyen szerepe lesz neki a későbbiekben. A finálé enyhe csalódást okozott, de tulajdonképpen örülök, hogy a Decimával való leszámolást nem zsúfolták bele. A vírusos szálat viszont eléggé elnagyolták és Finch "színjátéka" is furcsa volt, mert Johnt simán be tudta volna avatni. Részemről felemás lett ez az évad, közel sem volt annyira összeszedett és következetes, mint az első. Ennek ellenére jól szórakoztam és a humoros egysorosokra is szívesen emlékszem vissza.
Értékelés: 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése