Egy szolgálatteljesítés közben vétett hiba miatt a
tehetséges, de öntörvényű nyomozót, Carl Mørcköt parkolópályára
állítják, és megbízzák, hogy egy alagsori irodában irányítsa a
Q-ügyosztály munkáját. Társa, Assad segítségével megoldatlanul lezárt
ügyeket vesznek újra elő, hogy szelektálják és átolvassák a régi
aktákat. Egy nap kezükbe kerül egy eltűnéses-öngyilkossági ügy, és a
páros váratlanul olyan részletre bukkan, amely új megvilágításba helyezi
az esetet.
Dán krimi. E két szó leírásával azt hiszem, mindent el lehet mondani a filmről: ugyanaz a minőség érhető benne tetten, mint az elmúlt évek skandináv alkotásaiban. Előttünk bontakozik ki a történet és mellőz minden kapkodást és üresjáratot. Lényegében egy emberrablásos bosszútörténet kerül lezárásra, amiben túl nagy újdonság nincs, mégis végigizgulja az ember a film másfél óráját.
A nyomozás kellően érdekes volt, ahogy haladtunk előre az ügy felgöngyölítésében, úgy lett egyre tisztább a kép. Carl és Assad nem egy szokványos páros, mindegyikőjüknek megvan a maga módszere és rigolyája, a film végére mégis egész jól összecsiszolódtak. A feszültséget is jól adagolták, különösen a tartályban játszódó jeleneteknél éreztem azt, hogy egyre jobban szorítja hőseinket az idő.
A színészi játék hiteles és a szereplők is karizmatikusak. Még úgy is sok jelenetre emlékszem, hogy két hete néztem meg a filmet. A színészek közül sokan a Carlt alakító Nikolaj Lie Kaast emelik ki, a Merete-t játszó Sonja Richter viszont maradandóbb alakítást nyújtott. Kiemelkedőnek így sem mondanám a Nyomtalanult, de a műfaj szerelmeseinek bátran merem ajánlani.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése