A 2014-es év zenében

A tavalyi évhez hasonlóan a 2014-es évről is összegyűjtöttem azokat az albumokat és zenéket, amiket a legtöbbször hallgattam. 

Január:

Young the Giant: Mind over matter (2014) 

A Young the Giant új albumát már nagyon vártam, mert az előző nagyon tetszett. Első hallgatásra kicsit furcsa volt és nem is mindegyik szám tetszett róla, de a 13 dal fele (pl. a Camera) így is kiemelkedően jó lett.

Vad Fruttik: Darabok (2013)

2013 végén jutott el hozzám ez az album és bár kevés magyar együttest kedvelek, a Vad Fruttik lemezét hamar megkedveltem. A Szemben a nappalt azóta is sokszor hallgatom.

Február:

Lykke Li: Wounded Rhymes (2011)

Az I follow you pár éve nagy sláger volt, de annyiszor hallottam a rádióban, hogy egy idő után elvesztette a varázsát. Amikor kiderült, hogy 2014-ben új Lykke Li album lesz, akkor pótoltam az előzőt, ami tele van jobbnál jobb dalokkal. A Sadness is a blessing az egyik legjobb szám lett erről a lemezről.

Március:

Foster the People: Supermodel (2014)

Amilyen jó volt annak idején a Foster the People első albuma, a Supermodel annyira csalódás lett. Mindössze két dal tudott megfogni róla: az Ask yourself és a Goats in trees.

Április:

Lykke Li: I never learn (2014)

A Wounded Rhymes után kíváncsi voltam az új Lykke Li albumra. A stílus nem változott, de csak a No rest for the wicked lett kedvenc róla.

Május:

The Great Gatsby OST (2013)

Miután megnéztem a The Great Gatsbyt, a filmzenei albumot is végighallgattam. Két szám tetszett meg róla igazán: Jack White-tól a Love is blindless és Lana Del Reytől a Young and beautiful.

Június:

Lana Del Rey: Ultraviolence (2014)

Teljesen váratlanul ért, hogy Lana Del Rey is új albummal jelentkezik 2014-ben. Az előző nagyon tetszett és az Ultraviolece-t is sokat hallgattam. Talán a Shades of cool tetszett róla a legjobban.

Július:

The Brobecks: Violent Things (2009)

Nyáron takarítottam kicsit a számítógépemen, amikor rábukkantam erre a 2009-es lemezre. Fogalmam sincs, mikor szedtem le, de ha már ráakadtam, meghallgattam. Egész kellemes rockalbum, az If you like it or not lett róla a kedvencem.

Augusztus:

Broods: Broods EP (2014)

Broods: Evergreen (2014)

Erről az új-zélandi csapatról semmit sem tudtam, twitteren lettem rájuk figyelmes. Az EP nem lett túl jó, az Evergreenen már vannak ígéretes dalok (pl. Mother & Father).

Szeptember:

Woodkid: The Golden Age (2013)

A Woodkid albuma egészen zseniális lett, nem is tudom, mikor hallgattam ennyire jól összerakott lemezt. Van valami különös a számok dallamában, ami teljesen elvarázsol. Bármelyik dalt linkelhetném róla, kedvcsinálónak legyen mondjuk a The golden age.

Tennis: Ritual in Repeat (2014)

Lassan már nem múlhat el év Tennis nélkül, amit én egyáltalán nem bánok. A Ritual in Repeat az első albumhoz képest sokkal érettebb és kiforrottabb lett, a kezdeti vitorlázós hangulatot softrock dallamok váltották fel. Legjobban a Viv without the N tetszett erről az albumról, de a többi is hasonlóan színvonalas.

Október:

Imagine Dragons: Night Visions (2013)

Véletlenül bukkantam az Imagine Dragonsbe, egy youtube playlisten pont az It's time szerepelt, ami után az albumot is csekkoltam. Nem rossz a Night Visions, de a dalok nagy része sajnos egy kaptafára készült.

November:

The Young Veins: Take A Vacation! (2010)

Ez is véletlen találat. Először azt hittem, hogy egy Beatles albumot indítottam el, annyira hasonló a hangzás. Kellemes és lendületes a Take a vacation, igazi nyári lemez; még akkor is, ha a ködös és esős novemberben hallgattam. 

December: 

Boggie: Boggie (2013) 

A címe ellenére ez egy magyar előadó, aki nem sokkal fiatalabb nálam. A dalok fele francia,de ugyanolyan jók, mint a magyar szerzemények. A Parfüm szövege különösen tetszik és a klip is érdekes, amit hozzá készítettek.