Jó pár hete meg akartam nézni ezt a 2007-es spanyol thrillert és mivel lassan végére érek a tavalyi év filmtermésének, elérkezettnek láttam az időt, hogy pótoljam. Ahhoz képest, mennyire dicsérték anno, én egy kicsit többet vártam tőle. Persze így sem lett rossz, mert nem unatkoztam a film másfél órája alatt.
Laura árvaházban nőtt fel. Harminc évvel
később férjével és a hétéves kisfiával visszatér az ódon, elhagyott
épületbe. Szeretné felújíttatni a régi házat, ahol fogyatékos gyerekeket
gondoznának. A sajátos környezet megmozgatja a kis Simon fantáziáját. Különösen, amikor elmondja, hogy kapcsolatba
került Tomásszal, a szellemfiúval. Az asszonyt
nyugtalanítja a dolog, ráadásul saját régi, felkavaró emlékei is
előtörnek. Közeleg a megnyitó napja, Laura pedig egyre inkább úgy érzi,
hogy veszélyben a családja.
Gyakorlatilag minden helyszínt és eszközt felvonultatott az Árvaház, amit a történet igényelt: ódon és hatalmas épületet, gyerekeket, furán viselkedő kisfiút, szellemeket, ijesztő öreg gondnokot, lopakodást és médiumot; ám ezek mégsem tudtak úgy működni, hogy most szuperlatívuszokban tudjak beszélni a filmről. Sok volt a töltelékszál, a logikátlanság és helyenként a cselekmény is vontatottan haladt. Túl nagy fordulatokat nem tartogatott a film, a szépen megvalósított, lehangoló zárást például könnyen ki lehetett találni a korábban látott eseményekből.
Szép a környezet, a karaktereket meg tudták tölteni élettel a színészek és nem az motiválta a készítőket, hogy hektoliternyi vérrel sokkolják a nézőket. Ezek mindenképp a film javára írhatók. Témáját tekintve egyébként az Árvaház több ponton is hasonlít a pár évvel korábbi Másvilágra, csak ebben erősebben jelen van a család és az elfogadás fontossága.
Értékelés: 7/10
Tökéletes ez a film. Tényleg sokkal nagyobb hatása van az emberre, mintha több liternyi vért felhasználtak volna.
VálaszTörlés