2016. február 28., vasárnap

Room - A szoba (2015)

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Ám ötödik születésnapja után Anya közli vele, hogy a világ a szobán kívül folytatódik, és ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jacknek egyedül kell megtennie. Jack pedig kezdi megérteni, hogy a Szoba igazából börtön volt, ők pedig fogvatartottak benne. Amikor pedig végre szabadok lesznek Jack és Anya számára is új élet kezdődik. Olyan, amire egyikük, és családtagjaik sem készültek fel. 
 

Nagyon sokat hallottam erről a filmről, úgyhogy mindenképpen igyekeztem időt szakítani rá. A szoba is könyvadaptáció, de nem volt időm elolvasni a film előtt, így mindenféle előítélet nélkül sikerült megtekintenem. Ennek következtében igazi meglepetés volt a film és jóval többet adott, mint vártam. 
 
 
A címből kiindulva azt hittem, hogy az egész film egy szobában játszódik majd és a Room első felére ez igaz is. A kezdő képsorok után tényleg egy szobában vagyunk, ami komplett lakásként funkcionál és a világot jelenti a kisfiú számára. Már ez az indítás meglepett és rögtön felmerült bennem, hogy vajon hogyan került az anya és a fia ebbe az aprócska térbe. Erre hamarosan választ is kapunk, de valójában onnantól lesz érdekes a film, hogy a két szereplő kiszabadul ebből a zárt térből. 
 

A kétszemélyes dráma remekül működött a szobában, onnan kikerülve viszont a többi szereplő is szervesen kapcsolódik az eseményekhez. A külvilágban játszódó jelenetek éppen ezért nem tetszettek annyira, pedig sokkal erősebb érzelmi töltettel rendelkeztek, mint a szobaiak. Két nagyon emlékezetes momentum maradt meg bennem a filmnek ebből a részéből: az egyik a tévéinterjú, a másik pedig a reggeli kukoricapehelyre invitálás. Mindegyik más miatt érintett meg, de ha a film egészét nézem, akkor is nagyon megindító alkotással van dolgunk. 
 

A legjobban talán az tetszett a filmben, hogy végig a kisfiú szemszögéből látjuk az eseményeket és mellőzni tudták a szirupos befejezést. Így pont ott fejeződik be a film, ahol kell és hangulatában sem üt el a film egészétől. A színészi játék lehengerlő, mind az anyát alakító Brie Larson, mind a Jacket alakító Jacob Tremblay fantasztikus teljesítményt nyújt. Részemről a Szoba a 2015-ös év egyik legjobbja, rég láttam ennyire jól megrendezett filmet. 

Értékelés: 9/10

2016. február 20., szombat

And Then There Were None - 1. évad

Agatha Christie műveit mindig is szerettem mind könyvben, mind filmen. Kellően kidolgozottak az általa megteremtett karakterek, jó elmerülni a 20-30-as évek világában és a nyomozás is izgalmas. Az And Then There Were None alapjául szolgáló Tíz kicsi néger az egyik legjobb darab az írónő remekeiből, amit persze már számos alkalommal megfilmesítettek, de szerencsére ez az adaptáció is a színvonalas produkciók közé tartozik. 


A háromszor 60 perc játékidő először hosszúnak tűnt, de már az első rész után örültem, hogy nem lesz összecsapott a történet és a készítőknek lehetőségük lesz kibontani a történetet. A Tíz kicsi négert egyébként még nem olvastam, de a cselekményét nagy vonalakban ismerem. A csekély előtudás ellenére abszolút élveztem a filmet, még az sem zavart, hogy a készítők vittek bele némi romantikát. 


Az alapsztori ugye az, hogy tíz ember van egy külvilágtól elzárt szigeten, akiket valaki szép lassan meggyilkol. A szereplők pedig elkezdenek gyanakodni, majd rettegni és nyomozni, hogy ki lehet az elkövető. Ez már önmagában egy elég feszült szituáció, amit a film nagyon jól vissza tudott adni. Sokszor mutatják a sziget egészét, amit fokozatosan egyre sötétebb felhők vesznek körbe. De a kúria belső tere is kellőképpen félelmetes a szűk terekkel és sötét folyosókkal.


Mindehhez fantasztikus színészgárda társul, akiket más filmekből és sorozatokból jól ismerünk. Egy gyengébb forgatókönyvet is lazán elvittek volna a vállukon, az And Then There Were None-ban viszont látszott, hogy komolyan veszik és élvezik a szerepüket. Ha nem lett volna egy kicsit sok a flashback, akkor azt mondanám, hogy egy 100%-ig tökéletes Agatha Christie adaptációt láthattunk. 

Értékelés: 9/10

2016. február 7., vasárnap

Bron/Broen - 3. évad

Alig több, mint egy éve néztem meg a svéd-dán koprodukcióban készült Bron/Broen második évadát, így nem kellett olyan sokat várnom a folytatásra. Az előző két évad tükrében nagyjából tudtam, mire számíthatok, ennek köszönhetően az első pár képkocka után vissza tudtam zökkenni a sorozat világába. 


Ezúttal nem egy félbevágott holttest, vagy az Öresund-hídnak nekimenő hajó szolgáltatta a nyomozás alapját, hanem egy festményszerűen elrendezett, bizarr gyilkosság. A híd ebben az évadban eléggé háttérbe szorult, lényegében csak a jeleneteket összekötő vágóképeken mutatták. De nem ez az egyetlen újdonság, ugyanis az alapfelállás is megváltozott. A színvonal viszont ugyanolyan maradt, mint amilyet az elmúlt két évadban megszokhattunk. 


Martin távozásával Saga új társat kap maga mellé a dán Henrik (Thure Lindhardt) személyében. A személycsere nem ért váratlanul, de azt nem gondoltam volna, hogy az új páros is annyira erős és működőképes lesz, mint az előző. Henrik megjelenése nagyon jót tett az évadnak, megkockáztatom, jobb párost alkotott Sagaval, mint Martin. A nyomozás a már megszokott módon folyt és a megismert szereplőket is csak addig láttuk, ameddig érintettek voltak az ügyben. 


A rendőri munka mellett a magánéletre is nagy hangsúlyt fektettek ebben az évadban. Saga az öngyilkos húga, az anyja és Hans elvesztése miatt, Henrik pedig a felesége és lányai hiánya miatt süllyed egyre mélyebbre. Ez igazán a fináléban csúcsosodik ki, amikor Saga teljesen összetörik. Szívszaggatóan fájdalmas volt a vonatos jelenet, Sofia Helin pedig ismét bebizonyította, mennyire remek színésznő. 


Az ügy kellőképpen érdekes és szövevényes volt, de a karakterek ezúttal sokkal jobban lekötöttek. Talán ezért is volt furcsa számomra az ügy kifuttatása és megoldása. Az Emilt követő két ember (Claes és Annika) utáni hajszát időhúzásnak éreztem, emiatt az utolsó két részt nem élveztem annyira. A hangulat és a színészi játék viszont bőven kárpótolt és kíváncsian várom, hogyan alakul majd Saga és Henrik nyomozása a 4. évadban. 

Értékelés: 8.5/10