2010. december 29., szerda

How to train your dragon - Így neveld a sárkányodat (2010)

Animációs filmet azért jó nézni, mert visszarepíti a nézőt a (nem is olyan távoli) gyerekkorba. Az Így neveld a sárkányodat című film esetében sincs ez másként, melyet a karácsonyi szünetben sikerült megnéznem.


A történet Berk szigetén, egy kis viking faluban játszódik, ahol a sárkányokkal való küzdelem a mindennapi élet része. A gyerekeket kicsi koruktól fogva arra tanítják, hogy legyenek rátermettek és bátor tettekkel nyerjék el a törzs bizalmát. Hablaty, a tinédzser sem menekülhet a feladat elől, ám amikor találkozik egy sebesült sárkánnyal, barátság szövődik köztük. Ezzel pedig a feje tetejére áll a kis "sárkányölő" világa.


A sárkányok általában félelmetes teremtményekként jelennek meg az ember fejében. A mesefilmből jobban megismerhetjük őket és hamar kiderül, hogy színes és szerethető lények.
Mint minden mese, ez is rendelkezik tanulsággal. A szokásos konklúzión (az esetlen kamaszból is lehet elismerésre méltó hős) túl a film arra is rámutat, hogy az előítéletek legtöbbször a tudatlanságból fakadnak.


A sztorin kívül mindenképpen meg kell említeni a látványt. A film pont annyira látványos, amennyire kell. 2D-ben néztem meg és semmi hiányérzetem nem volt amiatt, hogy nem 3D-ben láttam.
További pluszpont még a fekete sárkány ábrázolása, ami teljesen olyan, mint egy kutya és egy fekete macska keveréke (és szárnyakkal felszerelve, természetesen :) ), illetve a szinkron, mind a hangok, mind a szöveg tekintetében.

Értékelés: 9/10. Szórakoztató és aranyos mesefilm.

2010. december 27., hétfő

Inception - Eredet (2010)

A Black Swanra még nem tudtam azt mondani, hogy "nálam ez a 2010-es év filmje", az Eredetre viszont már illik ez a jelző.
Amellett, hogy egy látványos filmről van szó, a cselekménye is nagyon jól ki van dolgozva. Ehhez hozzáadódik a film zenéje (Hans Zimmer rendezte) és a remek színészgárda. Hosszú film az Eredet, viszont azonnal megfogja a nézőt és még a stáblistánál sem ereszti el. Innentől spoilerek.


A sztori középpontjában egy tolvajbanda áll, akik nem tárgyi dolgokat (műkincseket vagy pénzt), hanem emberi titkokat rabolnak, amik a tudatalattiban rejtőznek. Ezekhez csak akkor lehet hozzáférni, ha az adott személy alszik, mert az agy ebben az állapotában a legsebezhetőbb. Dom Cobb, a csapat vezetője (Leonardo DiCaprio) a képességénél fogva értékes ember, ami azzal jár, hogy nemzetközileg körözik és a családját sem láthatja. Minden erejével arra törekszik, hogy újra láthassa szeretteit, ehhez azonban még egy utolsó feladatot végre kell hajtania. Ez a feladat eltér az eddigiektől, ugyanis ezúttal nem ellopni kell a gondolatot, hanem el kell ültetni egyet a célszemély fejében, ami igencsak alapos szervező- és tervezőmunkát igényel. És ahogy az lenni szokott, a terv nem zajlik zökkenőmentesen, mert az ellenfél a csapat szinte minden lépését előre tudja.


Az Eredet olyan film, amire végig oda kell figyelni. Több szinten játszódik a cselekmény és minden apró mozzanatnak és információnak jelentősége van. Olyan az egész film, mint egy kirakó: csak a film végére áll össze az egész.


A sztori elviszi a filmet, amihez a látvány egy eszköz. Azért van rá szükség, hogy megmutassa az emberi képzelőerő és álomvilág mélységeit. Többek között ezért is tetszett az Eredet, mert bebizonyította, hogy a 3D nélkül is lehet látványos alkotást készíteni 2010-ben.
A színészek egytől egyig profik, mindegyiküknek sikerült maradandót alkotnia. A legnagyobb meglepetést nekem Ellen Page okozta, mivel nem hittem volna, hogy ilyen színészi játékra képes.

Értékelés: 10/10. Bármikor újra tudnám nézni.

2010. december 22., szerda

Black Swan - Fekete Hattyú (2010)

A trailert még valamikor a nyár folyamán láttam, így nem kicsit vártam a filmet. Az alkotás megtekintése után azt kell, hogy mondjam, megérte.
Idén nem láttam sok filmet, úgyhogy azt nem merem kijelenteni, hogy ez nálam az év filmje, de 2010-es Top 5-ben egész biztosan benne van.


Alapvetően kicsit insider és művészi jellegű filmről van szó, hiszen a tánc, azon belül is a balett világába kalauzolja el a nézőt és egy balett táncos szemszögéből követhetjük az eseményeket. Nina, a film főszereplője az anyjával él és a New York-i balettársulat tagja. Amikor a társulat műsorra tűzi a Hattyúk tavát, a koreográfus Ninának adja a Hattyúkirálynő szerepét. Ez pedig kihívás elé állítja Ninát, akinek az ártatlan Fehér Hattyút és a gonosz és érzéki Fekete Hattyút is el kell tudnia játszani. Ahogy a koreográfus mondja, Nina tökéletesen hozza a fehér hattyút, de a fekete nem jön belülről.


Nina pedig a tökéletességre törekszik, hiszen a szerep is megkívánja, másrészt anyjának is meg akar felelni, mivel egykor ő is balerina volt. Folyamatos küzdésről és átalakulásról szól a film, a főszereplő gyakorlatilag önmagát is feláldozza a tökéletes előadás érdekében.


Műfaját tekintve a film pszichothrillernek mondható és remekül hozza a műfajra jellemző jegyeket: a vívódást, a félelmet és az ijesztő jeleneteket.
A fényképezés gyönyörű, a film remekül operál a színekkel és a fényekkel.
A képi világ mellett természetesen a zenéről is szót kell ejteni, mivel nagyszerűen visszaadja a film hangulatát. A másfél órás film alatt szinte visszatérő elem a tükör, ami szintén az egyéniség kettős oldalát hivatott bemutatni.


A szereplőkre sem lehet panasz és annak ellenére, hogy először gyengének éreztem Natalie Portmant a főszerepre, elég hamar sikerült elhinnem róla, hogy ő az a törékeny balerina, aki ha kell, képes belehalni a szerepébe. Azért pedig külön elismerés jár neki, hogy 29 évesen magára vállalta a táncos jeleneteket.

Összességében 9/10, mert volt néhány jelenet, ami kevésbé tetszett.

2010. december 10., péntek

The Town - Tolvajok városa (2010)

Többen dicsérték ezt a filmet, úgyhogy előre vettem a "megnézendő filmek listáján".

Bostonban járunk, ahol egy olyan 4 tagú társaságot követhetünk nyomon, akik bankrablásra és pénzszállító autók kirablására specializálódtak. A csapat feje Doug (Ben Affleck), aki mindent gondosan megtervez és előkészít, James pedig az, aki inkább az azonnali cselekvés híve. Rengeteg sikeres akción vannak túl, a rendőrségnek nem sikerül elkapni őket.


A film eleji bankrablás azonban nem úgy sül el, ahogy tervezték. A rablást követően magukkal visznek egy Claire nevű túszt (a bank fiókvezetőjét), akit végülis elengednek. Mivel biztosra akarnak menni, hogy a nő nem jelent veszélyt a számukra, Doug figyelni kezdi Claire-t. Ez pedig azzal jár, hogy szép lassan egymásba szeretnek. Doug fontolgatja, hogy kiszáll a buliból és a jó útra tér, amit a banda nem néz jó szemmel.


A film rendezője Ben Affleck és meglepően jól oldotta meg a feladatot. Mindegyik karakter szépen ki lett dolgozva, szakít időt a város bemutatására és egy olyan főszereplőt formál meg, akinek annak ellenére drukkol a néző, hogy az illető valójában bűnöző.
Annak ellenére, hogy a film kicsit több, mint két órás, egyáltalán nem unatkoztam alatta. A jól megírt történetnek, a remek párbeszédeknek és a pörgős jelenetnek hála gyakorlatilag nincs üresjárat a filmben.


Értékelés: 8/10. A sztori kissé kiszámítható, viszont a rendezés hibátlan.