Black Swan - Fekete Hattyú (2010)

A trailert még valamikor a nyár folyamán láttam, így nem kicsit vártam a filmet. Az alkotás megtekintése után azt kell, hogy mondjam, megérte.
Idén nem láttam sok filmet, úgyhogy azt nem merem kijelenteni, hogy ez nálam az év filmje, de 2010-es Top 5-ben egész biztosan benne van.

Alapvetően kicsit insider és művészi jellegű filmről van szó, hiszen a tánc, azon belül is a balett világába kalauzolja el a nézőt és egy balett táncos szemszögéből követhetjük az eseményeket. Nina, a film főszereplője az anyjával él és a New York-i balettársulat tagja. Amikor a társulat műsorra tűzi a Hattyúk tavát, a koreográfus Ninának adja a Hattyúkirálynő szerepét. Ez pedig kihívás elé állítja Ninát, akinek az ártatlan Fehér Hattyút és a gonosz és érzéki Fekete Hattyút is el kell tudnia játszani. Ahogy a koreográfus mondja, Nina tökéletesen hozza a fehér hattyút, de a fekete nem jön belülről.

Nina pedig a tökéletességre törekszik, hiszen a szerep is megkívánja, másrészt anyjának is meg akar felelni, mivel egykor ő is balerina volt. Folyamatos küzdésről és átalakulásról szól a film, a főszereplő gyakorlatilag önmagát is feláldozza a tökéletes előadás érdekében.

Műfaját tekintve a film pszichothrillernek mondható és remekül hozza a műfajra jellemző jegyeket: a vívódást, a félelmet és az ijesztő jeleneteket.
A fényképezés gyönyörű, a film remekül operál a színekkel és a fényekkel.
A képi világ mellett természetesen a zenéről is szót kell ejteni, mivel nagyszerűen visszaadja a film hangulatát. A másfél órás film alatt szinte visszatérő elem a tükör, ami szintén az egyéniség kettős oldalát hivatott bemutatni.

A szereplőkre sem lehet panasz és annak ellenére, hogy először gyengének éreztem Natalie Portmant a főszerepre, elég hamar sikerült elhinnem róla, hogy ő az a törékeny balerina, aki ha kell, képes belehalni a szerepébe. Azért pedig külön elismerés jár neki, hogy 29 évesen magára vállalta a táncos jeleneteket.

Összességében 9/10, mert volt néhány jelenet, ami kevésbé tetszett.