„Semmi sem tart örökké. Ez az első dolog, amire az illatok megtanítanak.”
Fülszöveg: Emmeline egy mindentől elzárt szigeten tölti varázslatos gyermekkorát apjával, aki az érzékelés útján tanítja őt a világ megismerésére. Egy dologról azonban nem beszél neki: honnan származnak a házukat beborító, titokzatos illatokat tároló fiolák, és az ezeket előállító szerkezet? Az évek múltával Emmeline kíváncsisága egyre nő, míg egy nap a lányt váratlan események lökik a szerelemmel, árulással, ambícióval és bosszúval teli külvilágba. Múltja megértéséhez követnie kell a nyomokat, amelyek elvezetik a rejtélyes illatok eredetéhez.
Könyvet nem szoktam a külseje alapján megítélni, de ennek a regénynek tényleg nagyon megtetszett a borítója: egyszerre áraszt nyugalmat, titokzatosságot és feszültséget. Emellett természetesen a történet is megfogott, különösen a Parfüm miatt, amit ugye nemrég néztem újra. Szóval nagyon kíváncsi voltam erre a regényre és szerencsére nem is kellett csalódnom benne. Sőt! Annyira magával ragadott, hogy a 350 oldalnyi szöveget két délután alatt sikerült elolvasnom.
A történet gyakorlatilag már az első néhány oldal után berántott. Izgalmas volt a sziget felfedezése, valamint Emmeline és az apja kapcsolata. Manapság, amikor a technika ennyire körülvesz minket, kifejezetten üdítő volt ez a sok szempontból idilli környezet. És persze Emmeline-nel párhuzamosan bennem is egyre több kérdés merült fel, amikre szerettem volna választ kapni. Hogy kerültek a szigetre? Lakik-e rajtuk kívül más is a szigeten? Mi történt a kislány anyjával? Vajon örökre ezen a szigeten fognak élni? Pontosan mik azok a fiolák, amiket John olyan gondosan őrizget a fiókokban? Idővel ezekre mind választ kapunk és persze új kérdések is felmerültek. Kifejezetten tetszett az, hogy egy pillanatig nem ült le a sztori, az események nagyon gyorsan követték egymást.
Az is nagyon tetszett, hogy részletesen megrajzolt, hús-vér karakterekkel találkozunk és a felmerülő témák is nagyon változatosak: túlélés, mesék világa, szülő-gyermek kapcsolat, szeretet, kíváncsiság, halál, iskolai zaklatás, szerelem, bizonyítás, családon belüli erőszak, illatmarketing... szóval ez a történet jóval több, mint amit elsőre vártam tőle. Emmeline fejlődését is jól nyomon követhetjük, ugyanis mindent az ő szemszögéből látunk és érzünk. Érdekes volt a civilizációba való megérkezése és a szigeten kívüli világ felfedezése.
És persze az illatok! Szeretem a parfümöket - komolyabban nem értek hozzájuk, abszolút első benyomás alapján szoktam vásárolni -, így kifejezetten élveztem, hogy a regényen keresztül ebbe a világba is bepillantást nyerhettem. Már a címből is következik, hogy az illatok központi témája a regénynek, mégis elképesztő részletességgel írja le őket az írónő. Sokat közülük éreztem is, miközben próbáltam elképzelni őket. A tájleírások ugyanígy lenyűgöztek.
Az egyetlen negatívum számomra a könyv vége volt. Szerintem elbírt volna még néhány fejezetet a mű, hogy minden a helyére kerüljön és ne maradjanak a levegőben a szereplők (pl. Fisher, Henry és Collette). Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett az Illatok őrzője és biztosan újra fogom olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése