"Miss Marple igazsága itt is érvényes: egy kicsi településen is előfordul minden."
Fülszöveg: Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet
reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon
veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele
magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a
lakóival való ismerkedésbe.
A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat
elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik
hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset
történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.
Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes.
Ha ősz, akkor szőlőszüret és bor! Már csak emiatt is kíváncsi voltam Patkó Ágnes első könyvére, a csodaszép borító pedig csak fokozta a várakozásomat. A helyszín Szekszárd, a történet pedig nagyon gördülékenyen halad, gyakorlatilag két-három délután alatt ki is tudtam olvasni a könyvet. Nem pontosan azt kaptam tőle, mint amit vártam, de végeredményben kellemes meglepetés volt a Halálos rozé.
Műfaját tekintve krimivel van dolgunk, pontosabban egy "cozy crime"-mal. Igazi bekuckózós könyv ez, sok-sok kávéval, sütivel, borkóstolással, otthonszépítéssel, kertészkedéssel, teával és puha pléddel. Tulajdonképpen egy vérbeli csajos könyvet tart a kezében az olvasó, amelyben nyomon követhetjük Karai Renáta beilleszkedését a békés és idilli vidéki kisvárosba. Na de itt van pluszban a krimiszál, ami végig izgalmas és kellő dinamikát ad a történetnek.
Wieszlauer József halála megdöbbenti a várost és bár Renáta váltig állítja, hogy ez nem lehetett véletlen baleset, gyakorlatilag senki sem hisz neki. A saját nyomozása lassan halad és bár akadnak gyanúsítottak, érdemben nem jut előrébb. Túl sok a kérdőjel, az elterelés és a megtévesztő nyom, úgyhogy csak a regény végén derül ki, pontosan hogyan is történtek az események. A történet lineárisan halad, a visszaemlékezések csak a megismert szereplőkkel kapcsolatos tudnivalókat egészítik ki. Maga az ügy egyáltalán nem bonyolult és bár az indíték érdekes, krimikedvelőként hamar kitaláltam a gyilkos személyét.
A szereplők teljesen hétköznapiak, kedvelhetők és könnyű velük azonosulni. A borozós gasztrovonal is tetszett, nagyon sokat hozzátett a Tolna megyei környezethez. Olvastam már erősebb és durvább krimit a Halálos rozénál, de az őszi hangulat és a csodálatos tájleírások miatt nagyon kellemes olvasmányélmény volt ez a könyv. Az alcímből és az epilógus végéből sejteni lehet, hogy a Halálos rozé egy leendő sorozat első része, mindenesetre nekem ez a kötet már meghozta a kedvemet a folytatáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése