Guillaume Musso: Angélique

"Az élet túlságosan kiszámíthatatlan, az egyik napról a másikra könnyedén elfújhatja azt a kártyavárat, amelyet az ember lassanként felépít magának."

Fülszöveg: Elmulasztott ​lehetőségek és talán még beteljesülő remények.

Mathias Taillefer egy kórházi szobában tér magához. Ágya mellett ismeretlen fiatal csellista. Louise Collange önkéntesként zenél a gyógyulóknak.
Amikor megtudja, hogy Mathias rendőr, különös megbízással áll elő. A férfi először húzódozik, de lassanként felkelti érdeklődését az ügy, és egymást követik a bonyodalmak.
Így kezdődik a nyomozás, amelynek szálai leginkább befelé vezetnek, tétje pedig a megálmodott élet, a másik szívében és a világban betöltött biztos hely megtalálása. 

Idén két regénye jelent meg a francia írónak Magyarországon: a Mi lesz velem nélküled és az Angélique. A Szajnai ismeretlen után nagyon bíztam benne, hogy az Angélique nem okoz majd csalódást és szerencsére ez így is történt. Pedig a kezdés nem volt túl erős, az első 60-70 oldalon alig történik valami. Nagyjából arról szól csak, hogy Louise hogyan próbálja meggyőzni Mathiast arról, hogy nyomozzon Stella Petrenko halálának ügyében. A címszereplő Angélique Charvet felbukkanásával azonban beindulnak az események és kifejezetten érdekessé válik a történet. Le sem tudtam tenni a könyvet, a 100. oldaltól gyakorlatilag egy ültő helyemben olvastam el a végéig. 

Angélique kifejezetten erős karakter és bár érthető, hogy mit miért tesz, egy percig sem szimpatizáltam vele. A nyomozásból elég keveset kapunk, inkább az az érdekes, milyen nyomokból és támpontokból indul el Louise és Mathias. Musso szerencsére mindenről informálja az olvasót, így mi a teljes képet láthatjuk. Emiatt ebben a regényben nem éreztem úgy, hogy én is a nyomozás része vagyok. Ez persze egyáltalán nem baj, ugyanis egy idő után a szereplők háttértörténete kezdett el jobban érdekelni. 

Misztikum helyett rengeteg csavart kaptunk - és mivel nem mozgat túl sok szereplőt a regény, nem volt nehéz kitalálni őket -, mindenesetre én élveztem az események alakulását. Bár az Angélique kriminek indul, a végkifejlet inkább egy romantikus történetre hasonlít. Ezt egyáltalán nem bántam, mert a szereplőket eléggé megtépázta az élet és jó volt arról olvasni, hogy a történet végén békére lelnek és pozitívan alakul a sorsuk. 

Érdekesség, hogy az eddig olvasott Musso-regények közül az Angélique nem érint amerikai helyszíneket, ugyanis Párizs mellett az olaszországi Velence van reflektorfényben. Az olasz városnak ezúttal nem a szép oldalát látjuk, hanem az esős és viharos arcát - hasonlóan a Szeánsz Velencében c. filmhez. A legfeszültebb jelenetek egyébként Velencéhez köthetők, úgyhogy ez az időjárás tökéletesen illett a baljós hangulathoz.