Az utóbbi években felkapott téma lett az idő és az időutazás, ennek a filmnek is ez adja a gerincét. A legendás Robert A. Heinlein (többek között a Csillagközi invázió írója) novellájából készült filmben egy időügynök barangol múltban és jövőben: minden bevetés más korba vezeti. Utolsó
megbízatásán egy olyan bűnözőre vadászik, aki valahogy folyton kicsúszik a kezéből,
bármilyen időben is készül lecsapni rá.
Ismerősi ajánlásra néztem meg a Predestinationt, így elég magasak voltak az elvárásaim. Az érdekes indítás után kicsit leült ugyan a film, de a fő csavart hamar ki tudtam találni. Ennek tükrében is érdekes volt nézni filmet, mert bár tudtam, hogyan fog végződni, mégis elgondolkodtatott az alapkoncepció. Órákig járt még rajta az agyam, pedig tulajdonképpen egy paradoxonhalmazról szólt a film másfél órája. Bővebben csak azért nem írok a sztoriról, mert az már spoiler lenne.
A magyar cím ugyan nem pontos fordítása az eredetinek, de a film ismeretében nem lőttek vele mellé. Ez a színészekre is igaz. Mind Ethan Hawke, mind Sarah Snook a legjobb formájukat nyújtják, szóval már csak miattuk is érdemes megnézni a Predestinationt. Szép még a fényképezés és a rendezéssel sem volt gond. Igaz, hogy nem ez lesz nálam az év filmje, de a rááldozott időt bőven megérte.
Értékelés: 8/10
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése