Hét évad. Ennyi adatott meg a Sons of Anarchynak. A sorozat leköszönésével az egyik szemem sír, a másik nevet. Nem könnyű elengedni egy ilyen sokáig képernyőn levő szériát, ugyanakkor örülök, hogy véget ért, mert így is több időt kapott, mint kellett volna.
A hatodik évad után érzett csalódást sajnos nem tudta feledtetni az utolsó évad. A nyitányban felállított status quo és az elkövetett bűnök másokra terelése miatt keserű szájízzel néztem az évad nagy részét. Túl sokszor láttuk már ezt a fajta történetvezetést, ráadásul el is nyújtották a következményeket, így csak kevés rész maradt igazán emlékezetes az évadból. És testvériség ide vagy oda, idén legalább annyiszor hangzott el az "I love you" a szereplők szájából, mint egy romantikus filmben.
A hosszú felvezetés rengeteg érdektelen jelenetet és mellékvágányt eredményezett, csak az epizódok végi zárómomentumok adtak okot a bizakodásra. A Gemma és Juice hazugsága által kirobbantott bandaháborúkat viszonylag gyorsan lerendezték, igyekeztek következetesen elvarrni ezeket a szálakat. Az igazság kiderülésével az évad legjobb epizódját láthattuk, amivel sikerült visszakanyarodni a sorozat alapját képező Jax és Gemma konfliktushoz is. Bátor húzás volt, hogy ennek a feloldását nem a fináléra tartogatták, a történtek fényében viszont számítani lehetett rá, hogy ez a tett nem nyerhet feloldozást.
Valóságos vérfürdő volt ez az évad, ami a klubot sem kímélte. Viszont hiába lett szegényebb SAMCRO egy szimpatikus szereplővel, nem tudott megrendíteni a halála. Már az elrablásakor borítékolni lehetett a sorsát, de a klubtagok bűnlajstromát elnézve nem lett volna hiteles, ha mindenki túléli az eseményeket. A folyamatos lavírozások és a klub érdekei szép lassan háttérbe kerültek, teret adva annak a kérdésnek, hogy mit hagy Jax örökül a fiainak.
A finálé teljesen erre volt kihegyezve. A leszámolásokon kívül Jax arról is gondoskodott, hogy a fiai ne abban a közegben nőjenek fel, mint ő. Könnyfakasztóan szép volt, ahogy elbúcsúzott Thomastól és Abeltől, és Wendy és Nero gondjaira bízta őket. Az utolsó jelenet a borzalmas CGI ellenére méltó volt a sorozathoz, visszaadott valamit abból, amiért anno megszerettem a SoA-t.
Értékelés: 7/10, amit csak az utolsó néhány epizód és a finálé húz fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése