Lois Duncan: Időbe zárva

Fülszöveg: Nore Robbins nem vágyott új életre, de miután az édesanyja meghalt, az apja pedig újranősült, Árnyasligetben kell új otthonra lelnie egy régi, polgárháború korabeli kúriában, ahol az új családja él. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, és miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik? 

A sok ismeretterjesztő könyv után egy kissé könnyedebb olvasmányra vágytam, úgyhogy egy rövid terjedelmű regényt vettem le a polcról. Az Időbe zárvának már a címe és a témája is megragadta a figyelmemet, mert kedvelem az efféle történeteket. Nem is csalódtam benne, mert szinte pontosan ugyanazt kaptam ettől a könyvtől, amit vártam: örök fiatalság, amiben egy anya és két gyermeke él. A sztori végig izgalmas volt, a Berge famíliát övező rejtélyt szépen adagolja az írónő, az összefüggésekre lényegében Nore-ral párhuzamosan jön rá az olvasó. Egyszerű mederben halad a történet, így aki nagy újdonságot vár tőle, az biztosan csalódni fog a műben. Az viszont többször is eszembe jutott, milyen jól működne ez a történet filmen.

Gyönyörűek a tájleírások, olyan, mintha Nore-ral együtt szívnánk be a louisianai fülledt nyári levegőt. Kevés szereplőt mozgat a történet és csak alapdolgokat tudunk meg róluk (pl. testalkat, hajszín), így néhány szereplőnél kifejezetten igényeltem volna a részletesebb karakterábrázolást. A karakterek elnagyoltságért szerencsére bőven kárpótolt a déli mocsárvidék sajátos hangulata. Elég sok feszült jelenet van a könyvben, de egyiket sem éreztem félelmetesnek. Ez persze annak is köszönhető, hogy a horrorfilmek már valamennyire megedzettek. A befejezés szerintem korrekt, nincs túlkomplikálva és a szereplők utóélete is a mi fantáziánkra van bízva. 

Összességében tetszett Lois Duncan regénye és bár kedvem lenne a többit is elolvasni, tartok tőle, hogy azok is hasonló sémára épülnek és csak könnyed nyári olvasmányként maradnak meg bennem.