Érdekes téma az idő, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy szinte minden évben előveszik a filmesek. Tavaly az In time kalauzolt el minket a jövőben, idén pedig a Looper mutatta meg, milyen az, amikor az embert egyszerre üldözi a jövője és kísérti a múltja.
2044-ben vagyunk, amikor a bérgyilkosok a távoli jövő gengsztereinek dolgoznak. Azok
küldik vissza az időgép segítségével a túl kellemetlenné vált
"ügyfeleket", hogy a jövőgyilkos (Joe) az előre megbeszélt helyen és időben
egyszerűen lepuffantsa. A távoli jövőben ugyanis már nagyon nehéz
észrevétlenül megszabadulni a hulláktól. A "szolgálat" vége akkor
kezdődik el, amikor a bérgyilkosnak egy napon magát kell lelőnie. A
delikvensnek ezután még 30 éve van, hogy a fizetségét elköltse, és a kör
végleg bezáruljon. Joe azonban elvéti a lövést,
és kíméletlen hajszába kezd, hogy mentse életét és megölje áldozatát.
Vártam ezt a filmet, mert a témája alapján érdekesnek tűnt. Az első fél óra tetszett is, de Joe jövőbeli énjének (akit Bruce Willis alakít) megjelenésekor jócskán esett a színvonal. Annyira azért nem, mint a Drive-nál, de tény, hogy utána már nem hozta ugyanazt az élményt. Így sem mondanám rossz filmnek a Loopert, de hibátlannak sem. Kevés karakterizációt kapunk, alig ismerjük a fiatal Joe-t, amikor bedobják az idősebb énjét. A film eleje emiatt igencsak kapkodónak tűnt, szerencsésebb lett volna kicsit tovább elidőzni az időutazás rejtelmeiben, mert sok kérdés maradt megválaszolatlan.
A mögöttes erkölcsi-filozófiai tartalom viszont jobban megragadott. Jól szemlélteti a film a Joe két énje közötti különbséget, a terveiket és az életfelfogásukat. A fiatal Joe a múltja és a munkája miatt önzővé és drogfüggővé válik. Bármit megtesz a túlélésért és a nyugdíjas évekre tartogatott ezüstkészletéért. Franciaországba készül és gazdagságra vágyik. Harminc évvel idősebb énje viszont olyasmiért harcol, amit a fiatalabb énje nem is akart vagy épp meg sem történt vele. Az idősebb Joe nemcsak a Szingapúrban megismert feleségét szeretné visszakapni, hanem az életét és a reményeit is. Egy kicsit arra a helyzetre emlékeztet ez a felállás, mint amikor az ember válaszút elé kerül és ha "x" úton megy tovább, akkor nem tapasztalhatja meg azt, ami az "y" úton várna rá.
Aztán itt van még a gyerek kérdése is, akit a fiatal én mindenáron meg akar védeni, az idős pedig meg akar ölni a jövőbeli tettei miatt. Mindkettőjük motivációja érthető, mégis a lehető legjobb megoldást választották ennek a dilemmának a feloldásához. Mindehhez elég nyomasztó atmoszféra társul, alig van pozitív elem. A várost kevésszer látjuk, de amikor mutatják, akkor barátságtalannak hat. Tele van sötét alakokkal és fényes lebujokkal, a rend őreinek színét sem látni és csak a kétes szakmát űzők élvezhetik a fényűzést. A farm, ami a békét jelentené, az elhagyatottság miatt inkább baljósnak érződik, mint nyugalmasnak.
A színészek névsorát végignézve a castingra nem lehet panasz. Bruce Willis zsigerből hozta az érett és sok poklot megjárt férfit, Joseph Gordon-Levitt pedig fiatal Joe-ként volt emlékezetes. Ellenben a sminkesek munkáját nem tudom dicsérni. Olyan szinten átmaszkírozták a fiatalabb Joe-t, hogy teljesen eltorzult az arca. Arról nem is beszélve, hogy a szemszínét egyik pillanatról a másikra változtatták meg, ami ugyancsak természetellenesnek hatott. Ebből a szempontból sokkal jobb lett volna két, ugyanolyan szemszínű színészt választani a szerepre. Összességében közepes lett a Looper, pedig a lehetőség adott volt, hogy jó film legyen belőle.
Értékelés: 6.5/10
Ahhoz képes, hogy mennyien dicsértek, nekem (is) kissé csalódás lett a film. Nem volt rossz, de többet vártam. Lehet túl sok pozitív dolgot hallottam és magasabban állt a léc.
VálaszTörlésNálam egy 6-os lett (szintúgy a színészek miatt), de ha nem láttam volna, úgy érzem nem sokat vesztettem volna.