Homeland - 2. évad

Nincs egyszerű dolgom a Homelanddel, pedig a 9. részig ez volt az egyetlen sorozat, amivel idén naprakész voltam. Utána viszont pihenőt tartottam és jóval a finálét követően pótoltam be a lemaradást. Az első évad ugyanis nagyon magasra rakta a mércét, amit a második sajnos nem tudott túlszárnyalni. 

Ha a történetet nézem, akkor az látszik, hogy igencsak eseménydús évadot tudhatunk a hátunk mögött. Az írok szinte az összes puskaport ellőtték és legalább két évadra elegendő sztorit zsúfoltak bele ebbe a 12 részbe. Nem egy epizód után álltam fel a székből ilyen és ezekhez hasonló kérdésekkel: "Na, ebből most hogy másznak ki? Mi lesz a következő lépés? Hová akar kifutni a történet?" Persze ennek is meglett a hátulütője, ugyanis olyan szálak is a levegőben maradtak, amikkel viszonylag sokat foglalkoztak. Mike nyomozása Tom halálával kapcsolatban, Carrie betegsége, a CIA-s tégla (amit még az előző évadban lebegtettek be nekünk) mind-mind olyan szál volt, amiket vagy nagyon gyorsan lerendeztek vagy épp ki sem bontottak rendesen. 

A másik probléma a realitással, jobban mondva annak hiányával volt. Bántó logikátlanságok jellemezték az évadot, amiket például a Nikitának elnézek, de a Homelandben már tényleg bosszantóak. Gondolok itt a mobiltelefon bevitelére (és figyelmeztető sms küldésére!) a CIA egyik zártkörű megfigyelésén, vagy a kommandósok mozgására, hogy a legfeltűnőbbeket említsem. A finálé valamennyire kárpótolt az évad második feléért, de a készítők így is túl sokat akartak markolni és keveset fogtak. Vagy a karakterizáció került előtérbe, vagy az akció, a kettő egyszerre nem mindig tudott olyan arányban működni, mint tavaly. 

Abu Nazir terve sokáig nem volt egyértelmű és bár rendre előkerült az évad során, nem lehetett átlátni. Csak a szezonzáróban lett világos a kép és nyertek értelmet a korábbi történések. Utólag persze mesterinek és aprólékosan kidolgozottnak tűnik a terv, ami arra is alkalmas volt, hogy rámutasson a CIA hibáira és "amatőrségére". Saul irányítása alatt remélhetőleg javulni fog ez a helyzet.

Brody családja sokat változott az előző évadhoz képest és szinte végig Jessicán és Danán volt a hangsúly. Szegény Chrisnek csak annyi szerepe volt, hogy kiküldjék vagy elzavarják az adott helyiségből. Míg Jessicánál a folyamatos gyanakvást látjuk, addig Dana próbál kiállni az apja mellett. Nem egyszer idegesítő a viselkedése, de mivel kamasz és alapvetően jogos kérdések foglalkoztatják, a hozzá kapcsolódó szálak nem voltak annyira zavaróak. És ahogy az várható volt, most már a család számára is kiderült, milyen ember a mindenki által tisztelt Brody képviselő valójában.

Egyvalamiben mégis jobb volt ez az évad, mint az előző, mégpedig színészi játékban. Claire Danest és Damien Lewist már tavaly is dicsértem, de idén sokkal jobban uralták a képernyőt. A csúcspont egyértelműen a 2x05 kikérdezős jelenete, aminél pislantani se mertem, nehogy valamiről lemaradjak. Pedig szinte semmi nem történt az alatt a 10 perc alatt, a szöveg is elég banális volt, mégis annyira lehengerelt, hogy még jóval az epizód vége után is a hatása alatt voltam. És hát itt van nekünk Mandy Patinkin Saulja, az egyetlen olyan karakter, akivel minden téren elégedettek lehetünk. 

És hogy mit várok a 3. évadtól? Elsősorban a mostaninál jóval átgondoltabb történetvezetést, valamint ehhez kapcsolódóan kevesebb logikátlanságot és kapkodást. Másodsorban Brody kevesebb szerepeltetését, mert az évad második felében eléggé kifulladt a karaktere. Harmadsorban a Nikitához hasonló rebootot. (Furcsa, de idén elég sok volt a hasonlóság a két sorozat között.) A robbanással a függőben levő szálak 90%-át lezárták, ezért érdemes lenne visszatérni az alapokhoz ("Csak én tudom, a többi ember nem."), illetve a megmaradt történetszálakat úgy továbbvinni, hogy ne legyen ennyire hullámzó az évad színvonala. 

Értékelés: 7/10