Az év vége szinte automatikusan magával hozza az évértékelő toplistákat, amit ezúttal a zenéssel kezdek. Tavalyhoz hasonlóan ezúttal is azokat az albumokat sorolom fel, amelyek a legemlékezetesebbek voltak.
Január: Mando Diao - Give Me Fire (2009)
Először a Gloriát ismertem ettől a svéd bandától és miután végighallgattam ezt a 2009-es albumot, meg kellett állapítanom, hogy ennél sokkal jobb számok is vannak a lemezen. A kemény rocktól kezdve egészen a latinos hangzásig terjed a skála és úgy vannak összekötve a dalok, hogy adott szám végével kezdődik a másik eleje.
Február: Tennis - Young & Old (2012)
Az első album után kíváncsian vártam a másodikat és nem is kellett csalódnom. A gitár kicsit nagyobb szerepet kapott, de a dalok ugyanolyan könnyedek, mint az első lemezen levők.
Március: Poets of the Fall - Temple of Thought (2012)
Kiforrott, igényes album, amiről egyetlen kiemelkedő dalt sem tudnék választani, mert akkor mindet fel kellene sorolnom.
Április: Shinedown - Amarillys (2012)
A Simple man coverje óta imádom az együttest, de azt nem gondoltam volna, hogy a srácok egy ennyire profi albumot tesznek le az asztalra. Az Amarillys egyértelműen a 2012-es év albuma.
Május: Keane - Strangeland (2012)
A Keane az egyik kedvenc együttesem, így már tavaly novembertől számoltam vissza a napokat az új album megjelenéséig. A Strangelandben ismét visszatért a csapat védjegyének tekinthető zongora, így méltó folytatása lett a Hopes and Fearsnek.
Június: AG Silver - Hold On (2012)
Ismét egy visszatérő együttes, hamisítatlan hangzással. A korábbi albummal és EP-pel ellentétben erről nem minden szám tetszik, de így sem panaszkodhatunk.
Július:
The Parlotones - Journey Through The Shadows (2012)
Kicsit visszafogottabb, mint a World Next To Yours, de egy-két fülbemászó dal ezen a lemezen is akad.
Amy Macdonald - Life in a Beautiful Light (2012)
Az idén megjelent albumok közül ez volt az első, amiben csalódtam. A Slow it downon kívül elég sótlanok a dalok, ezen a lemezen nyoma sincs az előzőkre jellemző energikusságnak és sokszínűségnek.
Augusztus: Tenth Avenue North - The Struggle (2012)
Jobban előtérbe kerültek a gitárok, mint a 2010-es The Light Meets The Darkon. Első hallgatásra fura volt a bátrabb hangzásvilág, de másodszorra már sikerült megkedvelnem a lemezt.
Szeptember:
Two Door Cinema Club - Beacon (2012)
Nem teljesen ugyanazt kaptam, mint amit a Tourist History után vártam, pedig ez sem rossz album. Mondjuk elég sokszor meg kellett hallgatnom, mert elsőre nem mindegyik dal fogott meg.
The Killers - Battle Born (2012)
Régóta tudni lehetett, hogy idén ősszel új albummal jön a Killers, szóval nem kevés várakozás előzte meg részemről a Battle Bornt... Ehhez képest talán csak a lemez első felét sikerült meghallgatnom, annyira nem nyűgözött le az anyag. A Runaways a jobban sikerült számok között van, a többi viszont nagyon gyenge egy olyan bandától, akiknek pár éve a Sam's Townt és a Hot Fusst köszönhettük.
Október:
Mumford & Sons - Babel (2012)
A két évvel ezelőtti Sigh No More nagyon tetszett és bár a Babel nem ragadott meg annyira, az I will waitet és a Hopeless wanderert még sokáig fogom dúdolni.
Mt. Desolation - Mt. Desolation (2010)
Gyakorlatilag a megjelenés óta a gépemen pihent ez a lemez (mert teljesen megfeledkeztem róla), aztán amikor az interneten keresgéltem, belefutottam, így muszáj volt meghallgatnom. Kifejezetten kellemes darab és mivel több más együttes tagjai alkotják ezt a formációt, egyáltalán nem mondható unalmasnak.
November: Of Monsters and Men - My Head is an Animal (2012)
A Mt. Desolationből okulva nem akartam, hogy más lemez is elfelejtődjön, ezért ennek az izlandi csapatnak a debütalbumát szedtem elő. Már a kezdő szám elvarázsolt és ez az album végéig ki is tartott.
December: 77 Bombay Street - Oko Town (2012)
A tavaly megjelent Up in the Sky után itt is van az új album. Egyelőre még nem szárnyalja túl az előzőt, mindenesetre nagyon feelgood anyaggal leptek meg minket a srácok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése