2020. január 2., csütörtök

BÚÉK (2018)

Szilveszter éjjelén bármi megtörténhet. Jó is, rossz is, furcsa is. Egy baráti társaság úgy dönt, hogy egy játékkal fűszerezi meg a bulit: egész este mind a heten úgy telefonálnak és írnak vagy fogadnak üzenetet a mobiljukon, hogy a többiek is láthassák, hallhassák őket. És ezzel el is kezdődik a hazugságok, átverések és simliskedések hosszú sora. Mert igazából mindenkinek van egy (vagy több) titka, szégyellnivalója, másik szerelme, másik élete... és hazudni általában könnyebb, mint őszintének lenni. Persze csak addig, míg le nem bukik az ember. 


Az utóbbi években jobbnál jobb magyar filmek születnek, ez alól a BÚÉK sem kivétel. Goda Krisztina ezúttal is egy nagyon jó alkotást hozott össze. Az eredeti olasz filmet nem láttam, de a BÚÉK után kedvet kaptam a pótláshoz. A recept itt is működik: végy egy baráti társaságot, zárd őket egy térbe és várd meg, mi történik. Engem már ezzel az alapkoncepcióval le lehet venni a lábamról. Nagyon szeretem az ilyen formátumú filmeket, mert így mind a forgatókönyv, mind a színészek kvalitásai érvényesülni tudnak. A BÚÉK-ben egyikre sincs panasz. Az alaphelyzet a film első néhány percében felvázolódik, üresjárat sehol nincs, frappánsak a dialógusok és a színészek is a maximumot nyújtják. 


Miközben a filmet néztem, az jutott eszembe, hogy a BÚÉK mennyire kiváló korrajz. Egy végletekig képmutató társadalom egy kis szeletét látjuk. Titkokat halmozunk magunk köré, mindenféle hazug viszonyba menekülünk, nem mondunk ki dolgokat és csak felszínesen kezeljük a körülöttünk élőket. A film indításában egy baráti társaság tagjait ismerjük meg, akik szörnyű véleménnyel vannak egymásról. És nemcsak egymás háta mögött beszélik ki a másikat. A vacsoraasztalnál is bántják egymást és megjátsszák magukat. Aztán ahogy lelepleződnek, fokozatosan egyre őszintébbek is lesznek.  


Szintén erőssége a filmnek, hogy nem túloz el semmit. Még ha néhol igoványos területet is érint, akkor is megmarad a jóízlés határain belül és nem válik öncélúvá. A szereplők közül Kristóf és Döme a legszimpatikusabbak, ők azok, akik a fő gondolatokat is ki merik mondani. Az egyetlen negatívum számomra a film vége. Valahogy furcsán engedik el a szereplőket, néhányukat jó lett volna még egy-két jelenetet erejéig megmutatni. Ezt leszámítva tényleg rendben van a BÚÉK, még sok ilyen klassz magyar filmet!

Értékelés: 9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése