Mientras duermes - Amíg alszol (2011)

A spanyolok tudnak valamit! A tavaly látott Fermat szobája után ugyanis ismét egy gyöngyszemet sikerült látnom tőlük. Ezúttal egy barcelonai apartmanház a helyszín, ahol César portásként tevékenykedik. A lakók számára csaknem észrevétlenül végzi munkáját, ő azonban nagyon is figyel rájuk. Az életük minden intim részletét ismeri. Különösen egyikükét. Clara sikeres és gyönyörű nő, aki mindig pozitívan áll mindenhez. Vidám életfelfogása az örökké boldogtalan César számára elfogadhatlan. César ugyanis mások fájdalmából táplálkozik, így élete nem lehet teljes, míg le nem törölte egyszer s mindenkorra a lány arcáról a mosolyt. Ennek érdekében pedig a végsőkig is elmerészkedik... 

Meglehetősen érdekes helyzetet sikerült Jaume Balagueró rendezőnek felvázolnia: a történéseket ugyanis César szemén keresztül látjuk, aki a film főszereplőjeként negatív karakter is egyben. Beteges heccei miatt sajnáljuk a lakókat, de mivel folyamatosan őt követi a kamera, kénytelenek vagyunk empatikusan kezelni. Szimpátiát nem lehet érezni iránta, viszont azáltal, hogy egyre jobban elmélyülünk a lelkében, láthatjuk, mennyire sérült és nyomorult ember ő. Bár én eddig "csak" energiavámpírokkal találkoztam, tudom, hogy élnek olyan emberek, akiknek fáj mások boldogsága. És pont ez az igazán félelmetes a filmben: hogy ezek az események akár a valóságban is megtörténhetnek. 

César karakterének kibontásával párhuzamosan a sztori is halad és a kezdeti apró csínyek egyre durvább tettekig fajulnak. A legsokkolóbb nem okozott túl nagy meglepetést, az viszont jobban meghökkentett, hogy milyen alak követi el. César házmesterként tökéletesen bele tud simulni a közegbe és mivel mindenki csak egy szürke kisegérnek látja, senki nem gyanakszik rá. A főszereplőt alakító Luis Tosar pedig tökéletesen megragadta ezt a kettősséget. A pillanat tört része alatt át tud változni kedves és barátságos portásból egy kéjvágytól égő, gátlástalan szociopatává.  

A lakók közül csak Clarát ismerjük meg jobban, akivel már könnyebb azonosulni is. Sok helyzetben ugyanúgy viselkedtem volna, mint ő. Kissé naivnak tűnik, mégis sajnálni lehet azért, amiken keresztülment. Főleg az utolsó jelenet fényében, ami felér egy kegyelemdöféssel. Volt egy pár zavaró elem a film során (a szomszéd kislány és César kapcsolata eléggé a levegőben lógott), de a színészi játék és az atmoszféra valamennyire kárpótolt. A spanyolok ugyanis remek thrillert raktak össze ebből az egyszerű alapötletből.

Értékelés: 7.5/10