Chuck - 2. évad

Kicsit lájtosabb volt idén a vizsgaidőszakom, így végre sort keríthettem a Chuck második évadának megtekintésére, aminek az első évadát nagyjából egy éve néztem végig. A második évadot látva bátran kijelenthetem, hogy óriási hiba volt eddig várni a sorozattal. Hogy miért?

Kezdem azzal, hogy a Chuck azok közé a sorozatok közé tartozik, amiknek a minősége évről évre javul (többen is mondták, hogy a 3. még a 2. évadot is felülmúlja). Míg az első évadra az egy rész - egy ügy volt a jellemző (plusz a 2-3 főszálas rész, beleértve az évadnyitót és az évadzárót), addig a másodikban már főszálat is kaptunk, így sokkal jobban összefüggtek az epizódok.

A második évad nagyjából ott kezdődik, ahol az első véget ér. Visszatérnek a jó zenék, a poénok és Bryce ügynök. Az első négy rész egyfajta alapozásként szolgál, tökéletes volt arra, hogy abszolút képben legyek a sorozattal egy ilyen hosszú kihagyás után. Az 5.-6. rész viszont egy olyan szálat hoz be, ami nagyon jót tett a sorozatnak, nevezetesen Jillt, Chuck főiskolás szerelmét, akiről időközben kiderül, hogy a Fulcrum (a CIA riválisa, akik sokszor tisztességtelen dolgokhoz folyamodnak) tagja. Az ő megjelenése, majd Chuck apjának feltűnése hatalmasat lendítenek a sztorin, az évad legjobb részei azok, ahol ők szerepelnek. Az évad talán legjobb része (abszolút szubjektív szempontból) a 19-es, ami rengeteg meglepetést tartalmaz és nálam vetekszik egy jól megírt kémfilmmel.

A CIA vonal mellett persze továbbra is ott vannak a Buy More dolgozói, akik új ellenőrt kapnak, valamint Ellie és Awesome, akik az évad végén összeházasodnak.
Az egész évadra jellemző, hogy sem a nyomozást, sem a családi drámát, sem pedig a humort nem vitték túlzásba. Mindenből pont annyi van, amennyi kell. Talán ebben rejlik a sorozat titka.

Összességében 9.5/10 (a 10-est a 3. évadra tartogatom ;) ) a Chuck második évada. Eseménydús és jól felépített epizódokat láthattunk.