The Borgias - 1. évad

A legelső hírektől kezdve vártam a sorozatot. Szeretem a történelmet, a reneszánsz Itália pedig sok izgalmas témát rejt. Ráadásul a sorozatot Magyarországon forgatták, ami szintén emelt a várakozási faktoron.

Már a cím is árulkodó, a Borgia család kerül középpontba. 1492-ben VIII. Ince pápa halálos ágya körül a kor leghatalmasabb egyházi méltóságai keselyűk módjára osztozkodnak a pápai trónon. Vannak, akik maguknak akarják a trónt, de sokan azzal is beérnék, ha valamelyik bábjuk lehetne az új pápa. Ebből a küzdelemből végül Rodrigo Borgia, a Borgia család feje kerül ki győztesként és kezdi meg pápaságát VI. Sándor néven. Természetesen nem mindenki támogatja az új pápát, amiből nem kevés bonyodalom születik.

Az első négy rész kicsit lassú volt ugyan, de onnantól kezdve, hogy Della Rovere rájön, hogyan vethetne véget a Borgia család uralmának, beindult a történet. Egymást követik az intrikák, a manipulációk és a gyilkosságok. A franciák bekapcsolódásával pedig megkezdődött az igazi hatalmi harc. Sok a kitérő és a magyarázat (afféle "történelemleckék"), de mindenképpen szükségesek a hatalmi helyzetek megértéséhez. Igaz, hogy a sorozat nem 100%-osan követi a történelmet, ez egyáltalán nem volt zavaró.

Mivel sokaknak az erkölcstelenség jut eszébe a Borgiákról, tartottam tőle, hogy sok lesz az öncélú erotikus jelenet. Szerencsére a meztelenség csak annyira van jelen a sorozatban, amennyire szükséges. A Borgiák leginkább a politikai összeesküvéseket hivatott bemutatni (sikeresen), ami nagymértékben köszönhető az atmoszférának és a jól megírt forgatókönyvnek. A díszletek, a ruhák, a belső terek, az épületek mind-mind el tudták hitetni velem, hogy a reneszánsz Itáliában vagyunk. Rómánál ugyan hiányoltam, hogy csak a Vatikánt látjuk, holott sokszor utaltak az Örök Város lakosságára, de remélhetőleg a 2. évadban ez irányban is tágul a látótér.
A csaták megjelenítése is hihetetlen látványos lett. A készítők nem spóroltak a vérrel és a CGI-jal, az összeláncolt ágyúgolyók pusztítása pedig egyenesen döbbenetes erejű.

A sokszereplős sorozatból nagyon sok színészt ki lehet emelni, akik emlékezetes alakítást nyújtottak. A Rodrigo Borgiát játszó Jeremy Irons parádés volt, a mimikája sokszor bírt plusz erővel. A sorozat legnagyobb felfedezettje a Lucrezia Borgiát alakító Holliday Grainger. Jól hozza a látszólag naiv, de legbelül nagyon is tudatos lányt. Az ő karaktere esett át a legnagyobb változáson, amit remekül nyomon lehet követni. Kiemelendő még a Della Roverét alakító Colm Feroe és a Cesare Borgiát megszemélyesítő Francois Arnaud játéka. Egyetlen negatívum az elcsábított úrinőt, majd apácát alakító Ruta Gedmintas. Borzasztó üres a játéka, a síráson kívül pedig nem nagyon vannak érzelmei.

Nagyon tetszett még a karakterek kidolgozottsága (különösen Machiavellié és a francia királyé), illetve az élő jelenetekkel tarkított, olajfestményre emlékeztető főcím.

Értékelés: 8/10