2012. január 5., csütörtök

The Help - A segítség (2011)

Amerika. Hatvanas évek. Szegregáció. Nagyon sok film feldolgozta már ezt a témát, a The Help viszont úgy nyúl hozzá, hogy a végeredmény egy sokáig emlékezetes alkotás lesz.

Mississippi államban vagyunk (azon belül is Jackson városában), ahol a fehér középosztály élvezi a gazdagságot és a gondtalan életet. A fiatal és elkényeztetett nők partikra járnak, pletykálkodnak és áskálódnak. Közben jótékonykodnak az afrikai éhező gyerekek javára, miközben az ő gyerekeiket mindenre figyelő fekete dadusok nevelik fel, akik még munkaadójuk fürdőszobáját sem használhatják. Ebbe a konfliktushelyzetbe érkezik Skeeter, a frissen végzett fiatal újságíró, aki arra vágyik, hogy híres író legyen belőle. Elszomorítja a dadusok ilyen mértékű kiszolgáltatottsága, ezért elhatározza, hogy segít ezeken a nőkön. Felkeres hát egy könyvszerkesztőt, aki vevő az ötletére. Különösen azért, mert a készülő mű az afroamerikai szobalányok szemszögéből mutatja be a fehér háztartásokat.


Egy ilyen vállalkozás meglehetősen kockázatos, ezért Skeeter igyekszik a lehető legnagyobb titokban tartani. Miután elnyeri Aibileen bizalmát, szép lassan a többi dadus is hajlandó interjút adni. Semmit nem sietnek el, a helyzet komolyságára pedig elég sok utalást kapunk. A sok drámai elemet humorral oldják, de egyáltalán nem viszik túlzásba. A dadusok történetei mellett egy szerelmi szál is felbukkan Stuart személyében, de Skeeter számára a könyv megírása fontosabb.


Fantasztikus színészgárdát sikerült összeszedni a filmre. Emma Stone ragyogóan hozza az őszinte újságírót, mint ahogy a Minnyként látható Octavia Spencer és az Aibileet megformáló Viola Davis is meggyőző alakítást nyújt. Elképesztő az a mimikai sokszínűség, amivel rendelkeznek. Ki kell még emelni a Hillyt játszó Bryce Dallas Howardot, akinek kifejezetten jól állt ez az irritáló szerep és Jessica Chastaint, aki a butácska, de annál jószívűbb Celiát alakítja. Amíg a feketéket kicsit egysíkúnak ábrázolják, hiszen jobbára pozitív és türelmes karaktereket látunk, addig a fehér szereplők már árnyaltabbak és több szélsőséget találunk közöttük. Ettől ugyan meseszerűvé válik a történet, de a forgatókönyv, a rendezés és a színészi alakítások mellett eltörpül ez az apró negatívum. Főleg, hogy a két és fél órás játékidőt maximálisan kitöltik.

Értékelés: 9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése