Amikor a film után keresgéltem, legtöbben a Hatodik érzékhez hasonlították a téma miatt. Mivel egyik filmet sem láttam, ezért egymás után néztem meg őket. Kritika azonban csak a Más világból született, mert a másik film közel sem volt rám akkora hatással, mint ez.
1945-ben vagyunk, Jersey szigetén. Grace (Nicole Kidman) gyermekeivel él egy tanyán a zord brit felföldön és várja haza a férjét a világháborúból. Napjai rettegéssel telnek, mert a gyerekei egy ritka betegség miatt nem mehetnek ki a napfényre. Az egész ház tele van nehéz függönyökkel és ajtókkal. A legfontosabb alapszabály szerint addig nem nyithatsz ki egy másik ajtót, amíg be nem zártad a mögötted lévőt. Grace minden idejét felemészti a gyerekek nevelése és a szabály betartása, ezért kapóra jön, amikor Mrs. Mills és két kísérője önként elvállalják a ház körüli teendőket. Hamarosan azonban egyre több furcsaság üti fel a fejét és felborul a rend...
Nem szokványos módon kezdődik a film (a főszereplőt játszó Nicole Kidman egy rémálomból ébredve sikolt egyet), így azt hittem, hogy egy hatásvadász jelenetekkel teli, üres filmet fogok látni, ami hamar unalomba fullad és a felejthető alkotások kategóriájában köt ki. Ehhez képest egy igazán jó thrillert élvezhettem másfél órán keresztül. Szerencsére a kezdő jelenet után rögtön felvázolják a helyzetet és a szolgákat is behozzák, így gyakorlatilag az ő szemükön keresztül szembesülünk a tényekkel. A furcsaságokat fokozatosan adagolják, nem lőnek el mindent az első fél órában. Az állandó félhomály és a gyertyafény alapból sejtelmes hangulatot teremtenek, a fokozódó feszültség hatására pedig a néző a ház minden apró szegletében szellemet keres. Mindezt pedig vér és horror nélkül teszi.
Az ijesztő elemeken kívül egy kis ízelítőt is kapunk a korabeli nevelésből. Grace szigorú anya, akinek fontos a vallás és gyerekeivel is igyekszik megtaníttatni a Biblia tanait. Nem a vallási vonalra van kihegyezve a film, de mind a karakterek, mind a cselekmény miatt fontos lesz. A férfi szereplők nem nyújtanak kiemelkedő alakítást, Nicole Kidman, a házvezetőnőt megformáló Fionnula Flanagan és az Annt alakító Alakina Mann briliáns teljesítményt nyújtanak. Sokszínű mimikával dolgoznak, így a nézőre hamar átragad a félelem és a nyugtalanság.
Sok klisét felvonultat a film (ódon kastély, félhomály, tükrök, tejfehér fátyolszerű köd, régi fotók), viszont két hatalmas csattanót tartogat az utolsó jelenetekben. Az első még nem üt akkorát, mert a részletekből össze lehet rakni, a második viszont az egész filmet átértelmezi. Megrázó, de nagyon sok mindenre magyarázatot is ad. Tökéletesen beleillik a film világába. Összességében nekem sokkal jobban tetszett a Más világ, mint a hasonló témát feldolgozó Hatodik érzék, ahol nagyon hamar rá lehet jönni a miértekre.
Értékelés: 9/10
Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt, de a címére már sajnos nem emlékeztem... Köszi az emlékeztetést, most tuti, hogy vadászni fogok rá!
VálaszTörlés