A 2015-ös év zenében

Az előző évhez hasonlóan 2015-ben is összegyűjtöttem azokat az albumokat és zenéket, amiket a legtöbbször hallgattam. 

Január:

VA: Begin Again OST (2014) 

2015 januárját a Begin Again (Szerelemre hangszerelve) c. film megtekintésével kezdtem, amiben egészen kellemes dalok csendültek fel. A filmzenei album számai közül legjobban a Coming up roses tetszett.

She & Him: Classics (2014) 

A She & Him régóta nagy kedvencem és az új albumuk sem okozott csalódást. A Stay awhile-t hallgattam róla a legtöbbször. 

Február:

One Republic: Native (2013)

A youtube-on bóklászva jutottam el a One Republichoz, akik első hallásra ismeretlen bandának tűntek, aztán pár daluk után rájöttem, hogy a korábbi albumaikról ismerek néhány számot. A Native-ről a Counting stars és az I lived voltak talán a legjobbak, de az egész album nagyon egyben van.

The Script: #3 (2012)

A One Republic után a Script volt számomra a 2015-ös év másik nagy felfedezettje. A Breakevent már ismertem tőlük, erről az albumról a Hall of fame és az If you could see me now lett a legjobb szám.

Március:

Fun: Some Nights (2012)

A Fun nevű bandára is véletlenül találtam rá. A Some Nights egy energikus album, a címadó dalon kívül a One foot tetszett még róla.

Április:

Hozier: Hozier (2014)

Ismerős ajánlására kezdtem el Hoziert hallgatni és bár nem taglózott le úgy, mint annak idején Woodkid, összességében tetszett ez az album. A rádiók által agyonjátszott Take me to church helyett inkább a From Eden fogott meg.

Május:

Imagine Dragons: Smoke and mirrors (2015)

Az Imagine Dragons új albumát vártam már, annál is inkább, mert az együttes 2015-ben Magyarországon is fellépett. A Smoke and mirrors már egy jobban összerakott album volt, mint a Night Visions, de a Thiefen kívül kevés számot hallgattam meg ötnél többször.

Tove Lo: Queen of the clouds (2013)

Ha van dal, ami 2015-ben szinte minden nap felcsendült, akkor az Tove Lo-tól a Habits (Stay high). A sokadik hallgatás után az albumot is lecsekkoltam, ami azért különleges, mert egy párkapcsolat legjelentősebb pillanatait ragadja meg a megismerkedéstől a szakításig. A dalok egyediek és némelyiknek a szövege is egészen találó. A már említett Habitsen kívül a Timebomb tetszett még erről a lemezről.

Június:

Florence & The Machine:  How Big How Blue How Beautiful (2015) 

Számoltam vissza a napokat, mikor jelenik meg a Florence and the Machine új lemeze, mert az előző óta már jó pár év eltelt. Miután meghallgattam a How Big How Blue How Beautifult, örömmel nyugtáztam, hogy megérte az album a várakozást, mert igencsak jó lett. Az indító Ship to wrecket és a Queen of peace-t hetekig dúdoltam.

Július:

Of Monsters and Men: Beneath the skin (2015)

Az izlandi banda albumát szintén régóta vártam, ennek ellenére elég nagy csalódás lett. Alig hallgattam, így csak az elsőként kijött Crystals fogott meg róla, a többi szám az említésre sem méltó kategóriába esik.

Augusztus:

Anna and the Barbies: Ánem (2013)

Nyáron többször is hallgattam rádiót és bár az Annand the Barbiesért nem rajongok, egyre több daluk tetszett meg. Az Ánem nem egy friss album, de a Márti dala és Ünnepélyesen fogadom... miatt az egészet meghallgattam és egy kicsit közelebb került hozzám ez az együttes.

Szeptember:

Honeybeast: A legnagyobb hős (2014)

Szintén rádiós találat a Honeybeast. A legnagyobb hőst már ismertem tőlük, mégis a Maradok a kedvencem erről az albumról.

Október:

77 Bombay Street: Seven Mountains (2015)

A svájci banda előző albuma annyira lagymatag lett, hogy nem is követtem a tevékenységüket. Így teljesen váratlanul ért a hír, hogy 2015-ben ismét egy új albummal rukkolnak elő. A Seven Mountains már sokkal jobban sikerült, a címadó dalon kívül sok másik megfogott (pl. a Once and only és a Dancing on the coast). 

November:

Ed Sheeran: Plus (2011)

Ed Sheeran: Multiply X (2014)

November egy kicsit nyugisabb zenére vágytam, így akadtam rá az angol Ed Sheeranre. Sajnos egyik album sem az az egetrengető fajta, de a ködös és hideg novemberi időben kellemes volt hallgatni őket. A Multiply X egy kicsit jobban sikerült, a Thinking out loud és az I see fire tetszett a legjobban. 

December:

Odett: Csillagtérkép (2014)

A Karácsony közeledtével ismét előszedtem az ilyenkor szokásos karácsonyi dalokat, akkor bukkantam erre az albumra. Elég kevés dal van rajta és bár nem ünnepiek, nem volt rossz meghallgatni őket. Az Egy lépés és az Éjszaka a jobban sikerült darabok közé tartoznak.