2011. december 30., péntek

Midnight in Paris - Éjfélkor Párizsban (2011)

Már a plakátjával és az illusztris stáblistával megvett a film. Na meg ugye Párizzsal, ami minden filmben elvarázsol (bár még sosem jártam a francia fővárosban).

Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak. Időközben kiderül, hogy a pár nem egészen egymáshoz való. Gil esetleg Párizsban szeretne élni és komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Gil szeret esőben sétálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet reszt, amely visszarepíti az általa kedvelt 1920-as évekbe.


Olyan hangulatot tud teremteni a fim, ami nagyon hamar beránt. Az utcák, a Szajna, az épületek, a kávézók, a zene, az emberek... mintha tényleg Párizsban járnánk. Erre rásegít még a gyönyörű fényképezés és az enyhe sárga színben tündöklő jelenetek. A háttérzenénél mondjuk lehetett volna több harmonika (a gitár inkább egy spanyol környezethez illett volna), de másba tényleg nem lehet belekötni.


Az alapsztori sablonos, de a megvalósítás nagyon frappáns. A 20-as évekbe való első visszatéréskor ugyanúgy meglepődtem, mint Gil. Szépen kidolgozták ezt a korszakot, mind a ruhák, mind a zenék korhűek voltak és a kor művészeit (Hemingway, Fitzgerald, Picasso, Dalí) is felsorakoztatták. Közülük is az Adrian Brody által alakított Dalí volt a legszimpatikusabb. A színészek a maximumot nyújtották, Owen Wilsonnak pedig nagyon jól állt az amerikai forgatókönyvíró szerepe.


Szép a film tanulsága, az meg külön jó pont, hogy Gil mondja ki, amikor a 20-as évekbeli szerelme, Adriana kerül hasonló helyzetbe: "Én ugyanúgy próbáltam menekülni a jelenemből, ahogy te a tiédből ide, a te aranykorodba. A jelen ilyen hatással van ránk. Nem igazán találjuk benne a helyünket, mert az életben sem találjuk a helyünket. Rájöttem, ha ezután valami igazán értékeset akarok írni, el kell felejtenem a sok romantikus illúziót. Többek között azt, hogy boldogabb lennék a múltban." Az Inezzel való kapcsolatára viszont csak a múltban való kirándulás legvégén jön rá.


Kapunk tehát egy romantikus mozit, ami képes kiszakítani a valóságból, ugyanakkor vissza is rántja oda a nézőt. Van egy kevés művészfilmes árnyalata a Midnight in Parisnak, ennek ellenére a film minden percét imádtam.

Értékelés: 10/10

2 megjegyzés:

  1. Ma végre én is eljutottam odáig, hogy megnézzem, nagyon hasonlóak a meglátásaink a filmről, el is mentettem az oldalad, kíváncsi vagyok a többi írásodra is!

    VálaszTörlés