Sztori: Öccsének korai halálának évfordulóján Jack O'Brien, a modern világ rohanásába belefásult építész visszagondol sorsfordító gyermekkorára, azokra a texasi kisvárosban töltött évekre, mikor elveszítette ártatlanságát, angyali édesanyjához és szigorú édesapjához fűződő kapcsolata pedig örökre megváltozott. Az emlékek felidézése közben talán nem csupán a saját, de az egész emberiség helyét is megtalálja az univerzumban.
Két és fél órás a film, ami néha hosszúnak tűnt. Pedig nem rossz a Tree of Life, de olyan témákat érint, amiket nehéz megfogni és feldolgozni. Elsőre nem is értettem meg mindent, kellett pár nap, mire felfogtam, miről szól a film. Nagyon szép a képi világ, a természet többször is visszaköszön, sok dolgot ezzel is ábrázolnak. Néhány jelenetnél úgy éreztem, mintha egy természetfilmet néznék. Annyira szép ezeknek a jeleneteknek a fényképezése, hogy megijedtem, amikor a szereplők is megjelentek a filmben.
A hangsúly Jack O'Brien gyermekkorán van, ezt részletekbe menően bemutatják. Meseszerűnek és időtlennek tűnik ez az időszak. A képek és a hangok tökéletes összhangban vannak egymással. A tekintélyt parancsoló apát leszámítva idilli a környezet. Sokkal tartalmasabbnak éreztem ezt a gyermekkort a mai világhoz képest. A felmerült nevelési kérdések nagy része például még most is aktuális.
Kerek egészet alkot a film, mégsem éreztem egységesnek. Hiányzik belőle az a szerkezet, ami egységessé fűzi össze a filmet. Kicsit olyan a végeredmény, mintha jelenetek sorát látnánk csak. Ennek ellenére tanulságos és igényes darab.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése