2011. december 19., hétfő

Szakdolgozat

Múlt héten végre leadásra került a szakdolgozatom, vagyis egy újabb lépcsőfokkal közelebb kerültem a célhoz. Elég nehezen jött össze, ami több dolognak is köszönhető.

A BA-s szakdolgozattal ellentétben az MA-s szakdolgozatról jóval kevesebbet tudtunk a képzés elején és ez sajnos a későbbiekben sem változott. Kb. egy évvel ezelőtt kezdett kirajzolódni az, hogy milyen formában és hány karakterben kell megírnunk. A témavezetők névsora is meg volt adva, de mivel teljesen lefoglalt az egyetem, nem igazán foglalkoztam ezzel. Május-június környékén gondoltam rá, hogy jó lenne témát és konzulenst választani, hogy már nyáron elkezdhessek dolgozni rajta. Az év végi szigorlatok közepette azonban megfeledkeztem erről és csak akkor jutott ismét eszembe, miután hazaköltöztem Pécsről. Nyáron a 40 fokos melegben meg nekem nem volt képem a szakdolgozattal zaklatni a tanárokat. Úgyhogy a nyári munkafolyamatból (könyvtárazás, szakirodalom olvasása, írás) semmi sem lett. Szeptember első hete tehát konzulenskereséssel telt.

Mivel meglepően hamar találtam konzulenst és témát, bele is vetettem magam a szakirodalom felkutatásába és olvasásába. A tanítási gyakorlat viszont nagyon sok időmet felemésztette, így a hónap végére csak egy vázlatot (jobban mondva egy fejezeti felosztást) sikerült prezentálnom.
De nem ez volt az egyetlen dolog, ami frusztrált. Szeptember végére mindhárom kísérőszemináriumból lement az első foglalkozás, amin próbáltunk mielőbbi választ találni a kérdéseinkre. A legszebb az egészben az volt, hogy mire egy kérdést megválaszoltak, addigra három másik született. A hónap végén tehát nem sokkal tudtunk többet, mint a hónap elején. Az egy hónap alatt pedig egy betűnyit sem haladtam az írással.

Októberben még jobban lekötött a tanítási gyakorlat, ráadásul olyan kérdések is felmerültek a szakdolgozattal kapcsolatban, amik miatt semmi esélyét nem láttam annak, hogy még ebben a félévben le tudom adni. Szeptemberben több tanár is megerősítette, hogy a két nyelvszak ellenére írhatom magyarul a szakdolgozatot, mert az oktatási törvény lehetővé teszi ezt. Alapból magyarul akartam írni (ezt kb. egy éve döntöttem el), így elég váratlanul ért az angol tanszék részéről a ragaszkodás az angol nyelvű tanulmányhoz. Persze, értem én, hogy nyelvszakosként nem néz ki jól egy magyar nyelven írt diplomamunka, de ha a törvény megengedi, akkor én azt kihasználom. Október végére úgy nézett ki a dolog, hogy a 2 x 50 ezer karakteres szakdolgozat (tanulmány + portfólió) mellé még kell írni nyelvi összefoglalót 2 x 10 oldal terjedelemben.
Őszi szünet után derült csak ki (többszörös rákérdezés és e-mailváltás után), hogy mégsem kell nyelvi összefoglalót írnunk. (Hurrá, végre egy jó hír!)

Novemberben már nagyon szorított a határidő, hiszen már csak egy hónap volt a leadásig. Az őszi szünetben szerencsére már el tudtam kezdeni az írást, de csak az elméleti bevezető feléig jutottam, mert elakadtam, plusz még egyéb kérdéseim is felmerültek. Szünet után írtam is a konzulensnek ez ügyben. Választ azonban csak egy hét múlva kaptam. Ez alatt az egy hét alatt a portfóliómon dolgoztam, hogy azzal is haladjak, de ekkor már világosan láttam, hogy nem fogok elkészülni a határidőre. Mivel november utolsó hetéig csináltam a gyakorlatot, kénytelen voltam annak rovására írni a szakdolgozatot. Ez sajnos egy-két órámon meg is látszott, mert nem tudtam úgy felkészülni az órákra, ahogyan szerettem volna.

A tanítási gyakorlat után kerek egy hetem volt megírni a tanulmányt és a portfóliót. A portfólióval előbb készültem el. A fő pontok már november elején összeálltak a fejemben, csak idő kellett hozzá, hogy leírjam őket. A tanulmánnyal viszont már nem álltam ilyen fényesen. Sehogy sem akart összeállni egységes és gördülékeny szöveggé. A fejezetek darabosak lettek, nem tudtam, mivel egészítsem még ki, vagy mit hagyjak ki belőle. Éjjel-nappal (délelőtt 10 órától másnap reggel 6-ig) ezen agyaltam és próbáltam írni, de sehogy sem jutottam előrébb. Az idő viszont ketyegett, mert már közel jártam a késedelmes leadási határidő végéhez. Még egy utolsó átvirrasztott éjszaka alatt valahogyan befejeztem, mert mindenképpen le akartam adni, és a határidő előtt egy nappal sikerült is leadnom a műve(ke)t:


De egyáltalán nem éreztem azt a megkönnyebbülést, ami ilyenkor megszokott.
Az átvirrasztott éjszakák iszonyúan kifárasztottak, úgyhogy a tanulmány átolvasás nélkül lett leadva, mert már annyira fájt a szemem, hogy nem bírtam elolvasni az elkészült 48 oldalt a nyomtatás előtt.
Kevés volt a konzultáció is, mert nagyon sok dolgot megérzés alapján írtam (főleg a portfóliónál) és nem tudom, jó-e.
Az idő sem volt elegendő rá. Kb. három hetem (plusz az őszi szünet) volt megírni, mert későn derültek ki az információk. Az egyik legfontosabb egy hónappal a leadási határidő előtt...
Szóval, akárhányast kapok rá, nem leszek elégedett a jeggyel. Egyes biztos nem lesz, mert a kötelező elemek (terjedelem, forma, fedlap, tartalomjegyzék, fedlap, no plágium) megvannak, de tudom, hogyha több időm lett volna rá, akkor sokkal jobban meg tudom írni és egy olyan munkát tudok leadni, amire büszke lehetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése