Első hét

Véget ért az első hét az utolsó félévemből. Ami azt illeti, elég gyorsan eltelt. Emlékszem, a legelső egyetemi hetem (öt éve volt) csigalassan vánszorgott. :)

A hét legfontosabb feladatának a konzulensszerzés ígérkezett. Az ilyen kaliberű dolgokat nem szeretem az utolsó percre hagyni, de sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy még egy hete sem tudtam, kinél fogom írni a szakdolgozatot. Még a félév kezdése előtt írtam az egyik tanárnőnek (aki olyan témát hirdetett meg, amiről lehet írni 50 ezer karakterben), de nem válaszolt. Így hát hétfőn elzarándokoltam az irodája elé, de akkor még nem sikerült beszélnem vele. Kedden viszont szerencsével jártam, mert sikerült elcsípnem a folyosón. Pont volt egy szabad negyed órája, úgyhogy meg tudtuk beszélni a legfontosabb dolgokat. Ennek felettébb örültem, ugyanis a csoporttársaim nagy részének már van konzulense, sőt, néhányan már el is kezdték írni a dolgozatot.

A másik teendő a féléves tanítási gyakorlathoz kapcsolódott. Hétfőn felkerestem a mentortanáromat, aki hirtelen azt sem tudta, milyen képzésben is vagyok és mit kell majd csinálnom (az egyetemet ismerve ezen mondjuk nem lepődtem meg). Keddre visszahívott, szerdán pedig már órát is látogathattam. Az első órát majdhogynem szájtátva néztem végig. Ez a tanárnő egyszerűen profi! Hihetetlen, ahogy felépíti és levezényli az órákat. Máshogy tanít, mint a középiskolás tanáraim, ennek ellenére nagyon szimpatikusak a módszerei. Még kell pár óra, hogy megragadjam a fonalat (elkapni már sikerült ;) ), de most úgy érzem, hogy én is hasonlóan szeretnék majd tanítani. Nemcsak a gyakorlat alatt, hanem utána is. De a diákok is okosak. Amikor a tanárnő kérdéseket tett fel nekik, nagyon sok olyan választ adtak, ami nekem pl. eszembe se jutott volna. Annak is örülök, hogy mindegyik csoport fegyelmezett és nem kell amiatt aggódnom, hogy a 45 percből 20 perc fegyelmezéssel fog majd telni (mint ahogy az tavasszal történt).

A végére hagytam a koleszt. Klassz, modern és a gyakorló iskolához is közel van, így nem kell reggelente buszoznom. Azt mondjuk sajnálom, hogy nincs a közelben fénymásolóhely, mert így csak a belvárosban tudok majd nyomtatni és fénymásolni. A szobatársak jó fejek, bár az egyikük már a 2. napon megjegyezte, hogy mi az, hogy nekem nincsenek óráim az egyetemen (vannak amúgy, csak tömbösítve) és már délután 2-kor a koleszban vagyok...
Ami viszont a legtöbb bosszúságot okozta, az az internet. Talán még a telefonos betárcsázós net is gyorsabb volt, mint az itteni. Már a bejelentkezés sem egyszerű (alap, hogy fél órát várni kell rá), de később még rosszabb. Konkrétan az e-mailfiókomba sem tudok belépni, mert még órákkal később nem hozza be az oldalt. Az még hagyján, hogy a feliratokat nem tudom normálisan beküldeni, de hogy hogyan fogok pl. a konzulensemmel kommunikálni, azt nem tudom. Nagyon remélem, hogy ez javul majd a későbbiekben.