A szabadidőm megfogyatkozásával az általam követett sorozatok száma is csökkent, de a Trónok harcát továbbra is figyelemmel kísérem. A nyár elmúltával a 7. évad is leköszönt, így már csak egy évad erejéig élvezhetjük a Westeroson zajló történéseket.
Hét epizód adatott meg ennek az évadnak, ami az eddigi 10 részes évadokhoz képest lényeges különbség. Gyakorlatilag mire igazán elkapott a sorozat lendülete, már véget is ért az évadzáró. Kissé felemás véleménnyel vagyok a hetedik évadról, de ha a mérleget nézem, akkor a pozitívumokból egyértelműen több volt idén.
Westeros nagyságáról már a főcím alapján is van némi elképzelésünk, így nagyjából sejthető, mekkora utat kell bejárniuk a szereplőknek, ha el akarnak jutni A pontból a B pontba. A középkori miliőt idéző környezetben ez nyilván nem egyik napról a másikra történik, mégis furcsa volt, mennyire lerövidült az egyes helyszínek közötti utazási idő. Persze korábban is volt rá példa, hogy nem derült ki, mennyi idő telt el két esemény között, most azonban már igen látványosra sikerültek a birodalmat átszelő "teleportálások".
A másik - talán még inkább - szembetűnő negatívum számomra a párbeszédek hiánya volt. Emlékszem, hogy a sorozat elején mennyire jól megírt dialógusokat kaptunk és mekkora súlya volt egy-egy kimondott szónak. Gyakorlatilag a karakterizálás egyik fontos eszközét jelentették a szereplők által elmondott szövegek, most viszont inkább a tetteken volt a hangsúly. A fináléba azért szép számmal kerültek emlékezetes beszédek, amik egy kicsit visszahozták azoknak az évadoknak a hangulatát, amikhez még a könyvek szolgáltatták az alapot.
A 6. évad már megágyazott ennek az évadnak és helyszínek tekintetében nem is történt nagy változás. Lényegében Északon, a Lannisterek birodalmában és Sárkánykőn zajlottak az események. Merthogy Daenerys Targaryen a hosszú vándorlás után végre megérkezett Westerosba. A hírre mindenki másképpen reagál, az viszont egyáltalán nem meglepő, hogy ki kivel köt utána szövetséget és miért. Tulajdonképpen a végjáték előtt vagyunk, ennek megfelelően alakult a felállás, így minden olyan helyszínt és szereplőt eltakarítottak, akiknek az ideje leáldozott.
Tyrion, Varys és Kisujj szerepe jelentősen háttérbe szorult, utóbbi nem is nagyon tudta feltalálni magát egy olyan környezetben, ami nem ad táptalajt az intrikának. Megtörténtek viszont azok a találkozások, amelyekre évadok óta vártunk. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy a Stark gyerekek találkozását már az első évad óta vártam. Bran, Sansa és Arya nagyon nagy utat jártak be, így érthető, hogy az egymásra találásuk nem járt érzelmi kicsapongással.
Amiért viszont nagy elismerés illeti ezt az évadot, az a látvány. Olyan csatajeleneteket kaptunk, amiket bármelyik film megirigyelhet, mindezt egészen aprólékosan kidolgozva. Nem túlzás azt mondani, hogy Hollywood a kisképernyőre költözött. De tényleg, nagyon kevés sorozatot tudnék megemlíteni, ahol egy tíz perces jelenetet jó párszor visszanézek, mert annyira igényes és lenyűgöző a kivitelezése. Ezzel együtt rettentően várom az utolsó évadot (ami feltehetőleg csak 2019-ben érkezik majd), mert az események mérföldkőhöz érkeztek és csak találgatni lehet, hogy ki kerül ki győztesként.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése