"Szerintem az volt a legnagyobb hiba, amit elkövettem, hogy nem vettem észre, a tökéletlen valóság sokkal többet ér a tökéletes álomnál."
Fülszöveg: Kendrához csak egy kérése van betegeskedő nagyanyjának: írja le a történetét, mielőtt az feledésbe merül...
A tizenhat éves Ella élete 1937-ben örökre megváltozik, amikor a családja elküldi, hogy a nyarat a gyönyörű Île de Rén töltse és megismerkedik a karizmatikus, kreatív Christophe-fal. Együtt töltik a nyarat, felfedezve a sziget homokos tengerpartjait és kristálytiszta vizeit, és a lány életében először igazán szabadnak érzi magát.
Ám a háború kitörése megváltoztat mindent, Ellának haza kell térnie Skóciába, ahol önkéntesként részt vállal a háborús erőfeszítésekben, a vonzó Angus mellett. Ebben az új világban Ella úgy érzi, egyre távolabb sodródik attól, aki Île de Rén volt. Megtalálhatja valaha is a visszautat? És akarja-e ezt?
A szélfútta Île de Rétől a sziklás skót hegyekig ívelő Emlékek tengere varázslatos történet az emlékezet erejéről, a szerelemről és a második esélyről.
Amikor először megláttam ezt a könyvet, rögtön a tavaly olvasott Illatok őrzője jutott róla az eszembe, ugyanis nagyon hasonlít a két könyv borítója. A külső mellett természetesen a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy kíváncsian fogtam bele a könyv olvasásába.
Az elején kellett egy kis idő, hogy rá tudjak hangolódni a történetre, de aztán gyorsan peregtek az oldalak. Kendra visszaemlékezése magával ragadó és bár lehetett tudni, hogy túléli a szorult helyzeteket, tudtam neki drukkolni. Île de Ré csodálatos, az írónő olyan részletességgel leírja, hogy sokszor úgy éreztem, mintha én is azon a szigeten lennék. Île de Ré központi szerepet kap a könyvben és érdekes volt látni, hogy az idő előrehaladtával a sziget mennyire mást jelentett Ellának, majd később Kendrának.
Île de Ré mellett a háború a másik fontos mérföldkő Ella életében, de Angusszal való találkozása és szerelme ezt az időszakot is meg tudja szépíteni. Nem rózsaszín tündérmese az, amit Ella elmesél, a háború borzalmai és a veszteségek őt is mélyen megérintik. A könyv lapjait mégis a remény hatja át: a túlélésre, a viszontlátásra, a gyógyulásra, a kapcsolatok helyrehozására, a megbocsátásra és az újrakezdésre. Ahogyan Ella is megjegyzi: "Remény nélkül olyan az élet, mintha élőhalott lennél. A remény tesz minket emberré. Remény nélkül félő, hogy elveszítjük a kapcsolatunkat azzal, ami az életben a legfontosabb."
Tetszett a generációs vonal, szép keretet adott a történetnek. Ella emlékei és tanácsai ugyanis Kendra fiára, Finnre is nagy hatással vannak. A könyv záró sorai a szeretet fontosságát hangsúlyozzák és Ella története nagyon jó példa arra, hogy az első és a kitartó szerelem, a barátság, valamint a család iránt érzett őszinte szeretet és törődés megférhetnek egymás mellett. Igazi léleksimogató olvasmány volt az Emlékek tengere, jó szívvel tudom ajánlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése