Hunyadi - 1x10: A Mindenható Csend Hangja

"Gyáván élni könnyű, de meghalni csak hősként érdemes!"

És akkor elérkeztünk 1456-hoz és a nándorfehérvári csatához. Az előző epizód szépen felvezette az eseményeket, hogy aztán minden a fináléban csúcsosodjon ki. A történelemkönyvekből tudjuk, hogyan végződött az ütközet, ennek ellenére az évadzáró epizód mind a 84 perce odaszegezett a képernyőhöz. 

Az eddigi bejegyzéseimben is dicsértem a sorozatot, a finálé pedig gyönyörűen megkoronázta az évadot. Az egész epizód a nándorfehérvári diadalról szólt és önálló filmként is megállja a helyét. Olyannyira, hogy a záróepizódot országszerte bemutatták a mozikban és a legtöbb helyen telt házzal vetítették. A stáblistát követően tapssal díjazta a közönség a látottakat, 700 ezer néző pedig a tévéképernyők előtt nézte a sorozat tizedik epizódját. Ezek azért nem mindennapi adatok. 

Volt már néhány csata a sorozatban (pl. rögtön a nyitórészben Galambócon, Szendrőn, a Vaskapunál, Várnánál), de kétségtelenül a nándorfehérvári volt a legmonumentálisabb. Tele volt látványos elemekkel, a közelharcok ugyanolyan jók voltak, mint a nagy tömegjelenetek. Minden egyes jelenetet élvezet volt nézni. Nem emeltem ki eddig az operatőri munkát, de most megteszem: csodálatos volt ennek az epizódnak (is) a fényképezése, Garas Dániel csapata kiváló munkát végzett. Olyan feszült és élethű hangulatot sikerült teremteni, hogy szinte a bőrömön éreztem a várostromot. 

A legfontosabb szereplők Hunyadi, Mohamed és Kapisztrán János voltak. Az összecsapás előtti lelkesítő beszéd mindkét oldalon hatásos volt, amit a kétnyelvű Miatyánk zárt le. Nem vagyok vallásos, de végig libabőrös voltam, amikor Vitéz és Kapisztrán egymással párhuzamosan elmondja az imát. Ezután indul meg az ostrom. Mellékszálként pedig Újlakit és Mátyást látjuk, akik végül eljutnak Nándorfehérvárra. 

A török oldalon ízelítőt kapunk Vladut kegyetlenkedéseiből, ami már Mohamed ízlésének is sok. Ahogy mindketten megjegyzik: az alma nem esett messze a fájától. Feszült jelenet zajlik le kettejük között, de végül minden úgy történik, ahogyan a történelemkönyvek megírták. És amint Vladut kikerül a képből, megjelenik Kapisztrán János serege, Hunyadi támogatásával pedig sor kerül egy végső ütközetre. Kíváncsi voltam, mi lesz Mohameddel, de szerencsére nem történtek hatásvadász fordulatok. Sőt, nagyon szép volt Mohamed megjegyzése Hunyadiról, uralkodóhoz méltó gesztust sikerült tanúsítania. 

Hunyadi tehát győzelmet aratott Nándorfehérváron, de sajnos nem sokáig élvezhette a diadalt. A betegségét finoman érzékeltetik és csak a halála után, a gyászszertartáson látjuk viszont. Erzsébet méltó beszédet mond férjéről, amit Cillei és V. László érkezése szakít félbe. Ha esetleg készül folytatás a sorozatból, akkor Cillei már beharangozta a kiinduló állapotot: "A háború csak most kezdődik." Én vevő lennék a folytatásra, hiszen Mátyás trónra kerülése és uralkodása is bővelkedik izgalmakban és fontos eseményekben. Azt leszámítva, hogy 1458-ban nem volt koronázás a Duna jegén... 

Külön évadkritikát nem tervezek a sorozatról, a tíz epizódbejegyzésben mindent el tudtam mondani, amit szerettem volna. Azt gondolom, hogy a Hunyadi méltó emléket állított a törökverőnek és egy olyan történelmi korszakot mutatott meg, amit eddig nem láttunk filmen. Mind a tíz epizód színvonalas lett és én nagyon örülök, hogy egy ilyen minőségű alkotás el tudott készülni. Igény volt rá, ezt a nézőszám is tükrözi. 

A finálét és az egész évadot 9/10-re tudom értékelni. Reménykedjünk benne, hogy lesz folytatás és hogy ugyanez az alkotógárda fogja készíteni.