"A szerelem az, amikor két ember kéz a kézben sétál, követik egymást a fény felé."
Fülszöveg: Minden nagy szerelmi történet megérdemel egy szép befejezést.
Joseph és Evelyn 1941 nyarán szerettek egymásba. Talán
elkerülhetetlenül, hiszen a két fiatal együtt nőtt fel, a szüleik háza
egymás mellett állt New England csodálatos tengerpartján.
Most, több mint hatvan év elteltével, Joseph és Evelyn megdöbbentő
hírt közöl három felnőtt gyermekével: egy év múlva véget vetnek az
életüknek. A nő szívszorító diagnózist kapott, a férfi pedig nem tud és
nem is akar nélküle tovább élni.
Miközben újra végigjárják életük ösvényeit, és új, közös emlékeik
születnek a gyermekeikkel, szembe kell nézniük mindannak a rideg
valóságával, amit elindítottak. Vajon véghez tudják – vagy akarják –
vinni a tervüket?
Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, mert már az ismertető is felkeltette a figyelmemet. A borítóról nem is beszélve! Egy életen át tartó szerelem, egy egymás mellett leélt élet, egy letaglózó diagnózis és egy közösen meghozott döntés, ami a család minden tagjára hatással van... Tulajdonképpen semmi másról nem szól Amy Neff regénye, mint magáról az életről.
Joseph és Evelyn sorsának alakulását a megismerkedésük első pillanatától kezdve végigkövetjük. Két idősíkon halad a történet: a jelenben, 2001 júniusától és a múltban, 1941 nyarától. Természetesen nincs minden másodperc megemlítve, csak a legjelentősebb eseményeket látjuk. A hat évtized alatt mélységeket és magasságokat is megél a két főszereplő, de alapvetően átlagos életet tudhatnak maguk mögött. Ahogy megérkezünk a jelenbe, megértjük, miért is szereti egymást annyira ez a két ember. Számomra ez volt a legszebb ebben a történetben. Nagyon jó volt olvasni, hogy Joseph és Evelyn még ennyi idő után is szeretettel és érdeklődéssel fordul egymás felé és a legapróbb dolgokat is őszintén meg tudják beszélni.
Persze végig ott van a regényben a házaspár döntése és az utolsó boldog év végessége, így kíváncsian vártam, mi fog történni 2002 júniusában. Túlságosan nem lepődtem meg az események alakulásán, a zárással viszont nem voltam maradéktalanul elégedett. Szépen felépítette a jelenetet az írónő, de aztán sok mindent a levegőben hagy.
Maga a történet nagyon szép, de nekem hiányzott a mélysége. Igen, Joseph és Evelyn nagyon szeretik egymást, de különösen a kapcsolatuk elején éreztem azt, hogy ők inkább megszokásból vannak együtt. Az évtizedek alatt szépen összecsiszolódnak és egymáshoz idomulnak. A második világháborútól eltekintve semmi rendkívüli nem történik velük és bár időről időre felteszik egymásnak a kérdést, hogy mit is szeretnek a másikban, nagyon evidens és kézzelfogható válaszokat adnak. Alapvetően ezzel nincs baj, én viszont összességében többet vártam ettől a regénytől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése