Catherine Steadman: Zavaros vizek

Fülszöveg: Markra, a jóképű bankár férjre fényes jövő vár. Erinre, a tehetséges filmrendező feleségre ígéretes karrier. Nászútjuk fantasztikusan kezdődik a trópusi Bora Bora szigetén. Koktélok, lustálkodás, napozás az óceánparton. Aztán búvárkodás közben rátalálnak egy hatalmas zsák készpénzre és ékszerre. Úgy döntenek, senkinek sem szólnak a csomagról. Hiszen ha más nem tud a vagyonról, miért ne tartanák meg? És ezzel kezdetét veszi a pokoli eseménysorozat, amelyről végig nem tudni, vajon ki mozgatja a szálait a háttérből és mi a szerepe benne az orosz maffiának. 

Krimikedvelőként az érdekesnek tűnő fülszöveg miatt nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. A kezdés is nagyon biztató volt, ugyanis az első fejezet egy sírgödör ásásával indul. Csak egy-két információmorzsát kapunk, utána pedig visszamegyünk az időben és a regény nagy része azt meséli el, hogy mi is vezetett el ehhez a kezdőjelenethez. Erin és Mark szimpatikus párnak tűnnek, a megismerkedésük története után rögtön Bora Borán találjuk magunkat. A sziget leírása csodálatos, már-már úgy éreztem, mintha én is ott lennék a szereplőkkel. Viszont a könyv első felét ez teszi ki, és bár nem untatott a cselekmény, a táska felbukkanása sajnos később sem gyorsította jelentősen az eseményeket. 

Igazából egyfajta huzavona kezdődik meg Erin és Mark között: mihez kezdjenek a táska tartalmával és hogyan csinálják mindezt feltűnés nélkül? Megkezdődnek a titkolózások és a kisebb-nagyobb hibázások. A bankszámlanyitás logikus lépés volt, Erin óvatlanságán és ostoba húzásain viszont sokszor a fejemet fogtam. A krimis vonal emiatt sok ponton hiteltelennek tűnt és izgalomból is jóval többet vártam. A fő csavar nem volt rossz (kifejezetten érdekes lenne ennek tükrében újraolvasni a regényt), de nem válaszolt meg minden kérdést. 

A befejezés egész korrektre sikerült és bár nem pont azt kaptam ettől a könyvtől, amire előzetesen számítottam, összességében kellemes olvasnivaló volt. Könnyed nyári olvasmányként nagyon jól tudott működni, a karakterek fejlődését is szépen nyomon lehet követni, de lehetett volna bátrabb történetszálakat is beleszőni.