Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Fülszöveg: Shaker ​Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása.
Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól bérelnek házat. A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja...

Még nyáron kezdtem el olvasni ezt a könyvet, aztán félbehagytam és csak nemrég tudtam befejezni. A tartalmat jól összefoglalja a fülszöveg és ennél a regénynél éppen a történet fogott meg. Olvasás után azt kell, hogy mondjam, hogy egyáltalán nem csalódtam ebben a könyvben. Sőt! Kidolgozott, hús-vér karaktereket kapunk (amit a legutóbb olvasott Holdsugár könyvesbolt rejtélyeiben hiányoltam), az események az ő jelenük és múltjuk köré szerveződnek. Az első néhány fejezetben csak nagyvonalakban ismerjük meg őket és valószínűleg ezért is tettem félre a könyvet, mert sem a szereplők, sem a cselekmény nem tűnt érdekesnek. Aztán az első 80 oldal után megérkezett az áttörés és egymás után faltam az oldalakat.

Több dolog is nagyon tetszett ebben a regényben. Egyrészt az, hogy az írónő nagyon sok olyan élethelyzetet és témát sorakoztat fel, amikről ritkán olvasni: béranyaság, abortusz, gyerek utáni vágy, örökbefogadás, tinédzserek lelki problémái, anya-gyerek viszony, faji kérdések, moralitás, hazugságok és döntések következményei. Mindezt 370 oldalon keresztül és úgy, hogy az írónő a lehető legtöbb szempontból igyekszik bemutatni őket egyértelmű állásfoglalás nélkül. Emiatt sokszor éreztem úgy, hogy bizonyos kérdésekben mindegyik félnek igaza van és nem lehet olyan döntést hozni, amivel mindenki egyformán elégedett. Szóval a regény egyik nagy erőssége az, hogy nemcsak fekete-fehér skálán gondolkozik, hanem árnyalatokat sorakoztat fel egy-egy téma kapcsán. A másik, ami nagyon tetszett, az Mia "ajándéka" a Richardson famíliának. A megörökített kompozíciók ugyanis tökéletesen ábrázolják a családtagok jellemét.

Ennek ellenére nem tökéletes a regény, mert bár a női karaktereket nagyon részletesen kibontja, a férfi karaktereket elnagyolja. Tripről, Moodyról és Mr. Richardsonról keveset tudunk meg, holott ők is fontos részei az eseményeknek. Ezt leszámítva nagyon élveztem Celeste Ng regényét és biztosan újra fogom olvasni.

Malasaña 32 - A rémület háza (2020)

Az Olmedo család régi álma válik valóra azzal, hogy a városba költözhetnek. Egy régi, nagypolgári lakás romos falain belül igyekeznek új életet kezdeni, bízva abban, hogy az új otthonukban mindenki megtalálja a boldogságot. Ám a beköltözést követően furcsa dolgokra lesznek figyelmesek, kezdetben csak a legkisebb fiú, Rafi észleli ezeket, ám később mindenki tanúja lesz a hátborzongató eseteknek, melyek kísérteni kezdik a családot. Amikor nyomozni kezdenek a ház történetében, rájönnek, hogy az életük veszélyben van.  

Mivel kedvelem a misztikus és rejtélyekkel teli filmeket, az ismertető azonnal felkeltette a figyelmemet. Emellett azért is kíváncsi voltam a filmre, mert pár éve remek spanyol alkotások (pl. Árvaház, Amíg alszol, A hulla) készültek. A rémület háza kiválóan hozza a hangulatot, a rövid alapozás és az Olmedo család megismerése után rögtön elkezdődnek a furcsaságok a lakásban. Hasonló dolgok történnek, mint a Démonok közöttben, de ebben a filmben sokkal ijesztőbbnek hatnak. Nemcsak a hanghatások miatt, hanem azért is, mert rengeteg a sötétben játszódó jelenet. 

Ahogy a horror filmekben szokás, a családot rettegésben tartó lényből is fokozatosan kapunk egyre többet. Természetesen miután már teljes valójában látjuk a szörnyeteget, csökken a feszültség, de a félelmet így is jól adagolták a film 104 perce során. Nagy meglepetésre nem számítottam, a fordulatokat simán ki lehetett következtetni és a film vége is evidens volt. Mégis azt mondom, hogy megérte végignézni A rémület házát, mert bőven hozta azt, amit vártam tőle. 

Egyrészt nagyon átjött a film hangulata, másrészt a szereplőket is jól eltalálták. Bár a film a '70-es években játszódik, a család olyan egzisztenciális problémákkal küszködik, amik napjainkban is megállják a helyüket. Ez a család nem luxusban él és tényleg nincs hová menniük, ezért is tesznek meg mindent, hogy felvegyék a harcot a gonosszal. Pont emiatt én a befejezéssel is elégedett vagyok, mert amikor elbúcsúzunk a családtól, akkor minden érzelem visszatükröződik az arcukon. 

Értékelés: 8/10

Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei

Fülszöveg: "London a csodák városa, így amikor Agnes Martí, a Barcelonából érkező régészlány betéved Edward Livingstone, a hírneves felfedező leszármazottjának varázslatos könyvesboltjába, rögvest Alice, Pán Péter, Twist Olivér társaságában és világában találja magát, nem kevés furcsa kérdésekkel hozzá forduló vásárlóval, vagy egy kék fénybe burkolózó, állandóan körmölő íróval. A könyvespolcok és a világirodalom labirintusában lépten-nyomon rejtélyekbe botlik, melyek megfejtéséhez egy detektív szegődik mellé társául a Scotland Yardtól - hogy közösen leljék meg a legtitokzatosabb kincset, mely két embert összefűzhet..."

Még Karácsonykor kezdtem el olvasni ezt a könyvet és bár előzetesen nem gondoltam volna, de ehhez a könyvhöz tökéletes volt ez az időszak. A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei szívmelengető és könnyen olvasható olvasmány, számomra remekül át tudta adni a karácsony hangulatát. A történet igazából néhány mondatban összefoglalható, a szereplők viszont kedvesek és szerethetőek, leginkább az ő sorsukon van a hangsúly. Rejtélyek ugyanakkor nincsenek benne (és ez nagyon hamar ki is derül), de egy idő után már nem is hiányoztak ebből a történetből. 

A könyvesbolt kiváló helyszín, könyvkedvelőként olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék a szereplők és a kötetek között. Rengeteg az irodalmi idézet és utalás - plusz pont a lábjegyzetekért! -, amik nagyon jól illeszkedtek a környezethez és Livingstone karakteréhez is sokat hozzátettek. Szépek a londoni és a vidéki tájleírások, olvasás közben sokszor eszembe jutott, milyen jól működne megfilmesítve is ez a kisregény. A végét egy kicsit összecsapottnak éreztem, jó lett volna rendesen lezárni a szálakat. Meg kell még említenem a csodaszép borítót, ami nagy mértékben hozzájárult a könyv elolvasásához.

Évösszegző 2021

Ismét eltelt egy év, úgyhogy ideje visszatekinteni az elmúlt 365 napra. (A 2020-as év összegzése itt olvasható.) 

- A tavalyi évzáró bejegyzésemet a reményt jelentő védőoltás hírével zártam. Egy év távlatából ezt ugyanígy gondolom, sőt, azóta már az oltáson is túlvagyok. Nem áprilisi tréfa, de április elsején megkaptam az első adag Pfizer által kifejlesztett védőoltást, majd az év folyamán még kettőt. Az első szinte meg se kottyant, a második után minden csontom és ízületem fájt, a harmadik után pedig egy nagyon gyors lefolyású influenzám volt. A kellemetlenségek ellenére is úgy gondolom, hogy érdemes volt élni ezzel a lehetőséggel és nagyon örülök, hogy az orvostudomány ilyen gyorsan tudott reagálni a koronavírus okozta helyzetre. 

- Igen, a Covid sajnos nem tűnt még el, a delta variáns után most az omikronról szólnak a hírek, a maszkhordáson kívül viszont nincsenek korlátozó intézkedések. Furcsa belegondolni, hogy tavaly ilyenkor esténként kijárási tilalom volt... (Nem, egyáltalán nem sírom vissza ezt.)

- Az online oktatást idén tavasszal sem úsztuk meg, viszont engem most sokkal jobban megviselt, mint a korábbi. A hűvös és szeles tavasz miatt az emberek behúzódtak, napokig nem találkoztam senkivel. Alapvetően egyedül is feltalálom magam, most viszont azzal szembesültem, hogy huzamosabb ideig nem bírom a bezártságot és az ingerszegény környezetet. Nagyon sokszor volt pánikrohamom, amik szerencsére a korlátozások feloldásával megszűntek. 

- Nyáron emiatt igyekeztem minél több élményt gyűjteni és feltöltődni, ami azt hiszem, teljes mértékben sikerült. Sok programon és rendezvényen voltam, nagy szükségem volt erre az aktív időszakra. 

- Augusztusban elérkezettnek láttam az időt, hogy nyugdíjazzam az eddigi laptopomat és beruházzak egy új gépre. A 2008 tavaszán kapott gépem az utóbbi időben látványosan lelassult és egyre kevesebb dologra tudtam használni. A 13 év alatt nagyon jó szolgálatot tett, minden fontosabb munkámat (pl. szakdolgozatok, portfólió) ezen a gépen készítettem el.

- Ősszel nagyon betemetett a munka, csak a Börzsönyben tett kirándulásról tudtam hírt adni. 

- Ezt az évet nem úsztam meg betegségek nélkül. Az apróbb megfázások mellett ősszel hangszálgyulladást kaptam, amiből hetekig tartott a gyógyulás. 

- Emellett sikerült elkészítenem a szakdolgozatomat, decemberben pedig az államvizsgát is teljesítettem. :) Terveim szerint januárban erről is beszámolok majd részletesen. 

- Nagyon kevés filmet és sorozatot néztem idén és könyvekből sem tudtam annyit olvasni, mint szerettem volna. Sebaj, majd jövőre. Viszont rengeteg receptet próbáltam ki és bátrabban merek kísérletezni új ízekkel és alapanyagokkal.

- Ha röviden kellene értékelnem a 2021-es évet, akkor azt mondanám, hogy felemás év volt. A rossz dolgok nagyon megviseltek, a jókat viszont igyekeztem a lehető legteljesebben megélni. Mentálisan nagyon megterhelő év van mögöttem, ugyanakkor pozitív és emlékezetes dolgokban is volt részem. A 2022-es évhez is így tudok viszonyulni: bizonyos dolgokban optimista vagyok, más dolgoktól viszont nagyon félek. Meglátjuk, hogy ezekből mi hogyan fog megvalósulni. Ebben a szellemben kívánok minden olvasómnak boldog, egészségben és sikerekben gazdag 2022-t!

Ready or not - Aki bújt (2019)

Grace az esküvőjére készül, amit a vagyonos vőlegénye családjának hatalmas, ódon kastélyában tartanak. A lakodalom után a família - a régi hagyomány szellemében - egy játékra, afféle beavatási ceremóniára invitálja a lányt. A feladat egyszerű: Grace-nek bújócskáznia kell a házban. A tét azonban hatalmas: Grace élete. A család tagjainak ugyanis meggyőződése, ha pirkadatig nem áldozzák fel a família legújabb tagját, akkor szörnyűségben lesz részük. Grace-ben azonban emberükre akadtak... 

Tovább szemezgetve az elmúlt év(ek) filmterméséből, az Aki bújt már az ismertetőjével megragadta a figyelmemet. Szeretem a régi kastélyokat és a rejtélyeket, így hát kíváncsian vártam, mi sül ki ebből a filmből. Nos, nem egy rózsaszín cukormázas karácsonyi romkom, hanem egy vérbeli slasher egy nem túl bonyolult, de mégis érdekes háttértörténettel. Jó ideje nem nézek ilyen típusú filmeket, ez most mégis jólesett, mert a maga nemében egészen szórakoztató alkotásról van szó. 

Egy 30 évvel korábbi flashbackkel indít a film, majd rögtön utána Grace és Alex esküvőjén vagyunk, ezt követően pedig már kezdődik is a bújócska, nincs felesleges időhúzás. Ez a folytatásra is igaz, mert a tempó egy pillanatig sem ül le. Sőt, az első hullák után indul csak be igazán. Egymás után hullanak el a Le Domas család tagjai, ennek ellenére az egész filmen érezhető egyfajta komikus jelleg. Néhány halálnem kifejezetten vicces és az is hamar kiderül, hogy a család tagjai nem az eszükről híresek. 

Grace igazi terminátor módjára igyekszik megmenekülni, miközben a hentelős filmekben előforduló dolgok közül a legrosszabbakból jut ki neki: átlőtt kézfej, dögkút, vaskerítés általi sebek, üldözés, (majdnem) leszúrás... szóval elég durván néz ki a film végére. Samara Weaving remekül helytállt ebben a szerepben, ahogy a többi színésszel sem volt gond. Andie MacDowellt nagyon régen láttam a filmvásznon, kellemes meglepetés volt ebben a filmben az alakítása. 

A szórakoztató faktor remekül működött és egy remekül összehozott - de a filmhez abszolút méltó - befejezést is kaptunk, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a filmet választottam az idei év utolsó filmjének. A vér mellett a káromkodással sem spóroltak a készítők, de ebben a filmben még ez is indokolt volt. A környezet is szép és adta magát, hogy minden zegét és zugát kihasználják. Ez a bújócska egy kicsit Addams family, egy kicsit Evil dead, de a műfaj kedvelőinek mindenképp csemege. 

Értékelés: 8/10

Knives Out - Tőrbe ejtve (2019)

A milliárdos krimiírót 85. születésnapján holtan találják vidéki  villájában. A partit követő napon a tett helyszínére érkezik a híres magándetektív, Benoit Blanc, akit egy titokzatos személy bérelt fel a szenzációs bűncselekmény felderítésével. Ahogy a nyomozó elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, egyre különösebb titkokra derít fényt. És bár az ünnepségen résztvevő családtagoknak és a személyzetnek is megdönthetetlen alibije van, mindenkinek alapos indítéka volt a szörnyű tett elkövetésére. 

Kedvelem a krimiket, ezért is örömteli, hogy egy ilyen film is bemutatásra került a széles közönség előtt. A Tőrbe ejtve egy kicsit olyan, mintha egy nagyon hosszú Agatha Christie művet filmesítettek volna meg: van itt hatalmas vidéki ház, népes család, konfliktusok, titkok és egy bevándorló ápolónő. Már csak egy csavaros eszű detektív kell(ene), akit meg is kapunk Benoit Blanc személyében. Nyomokban ugyan hasonlít Hercule Poirot-ra, de ebben a filmben nem a belga nyomozó figuráját akarják lekoppintani. A sztori abszolút megállja a helyét, a cselekmény gyakorlatilag előttünk rajzolódik ki, így a nyomozással párhuzamosan lehet találgatni, hogy mi hogyan történt. 

A szereposztás parádés, igazi nagy neveket vonultat fel a film: Daniel Craig, Chris Evans, Christopher Plummer, Jamie Lee Curtis és Toni Collette - hogy csak a legismertebbeket említsem. Az alakításukkal nincs baj, láthatóan mindegyikük lubickol a szerepében. Talán csak Daniel Craig lóg ki kicsit a sorból, mert James Bond után furcsa volt egy visszafogott és kimért szerepben látni őt. 

Az öreg végrendeletén és a film befejezésén persze lehetne vitatkozni, de az eseményeket végiggondolva szerintem minden így volt logikus. Végeredményben ez a film semmi mást nem akart, csak szórakoztatni, és ez  maximálisan sikerült is neki. Nincs túlbonyolítva a történet, érthetőek és követhetőek a csavarok, jók a szereplők és még némi humor is megjelenik benne. A hosszán lehetett volna egy kicsit rövidíteni, de még így is kellemes meglepetés volt a film. 

Értékelés: 8.5/10

Karácsony

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog Karácsonyt kívánok! 

Meander - Halálos útvesztő (2020)

Egy nő egy halálos játék kellős közepébe csöppen. Minden egyes új hely, ahová megérkezik, halálos csapdát rejt. Vajon sikerül elkerülni őket? 

Leírás alapján erős a hasonlóság a nemrég újranézett Kocka-filmekkel (első, második, harmadik), ezért is figyeltem fel rá. Megtekintés után viszont inkább a 2010-es Buried c. filmhez tudnám hasonlítani. A helyszín ugyanolyan szűk (bár itt nem koporsóban vagyunk, hanem egy csőrendszerben) és nyomasztó, megspékelve néhány akadállyal. És itt nemcsak a csapdákra gondolok... 

Rengeteg kérdés merült fel bennem a film nézése közben (pl. Kik és miért juttatták a nőt ebbe a labirintusba?), de választ nem kaptam rájuk. A nőről csak az elmondásából és a visszaemlékezéseiből tudunk, és bár próbálták szimpatikussá tenni a film készítői, nem igazán sikerült. Amikor ráeszmél a helyzetre, akkor természetesen dühös, utána viszont nagyon hamar fel akarja adni. Aztán találkozik az őt felvevő sofőrrel és próbálja bátorítani őt, de később megint eljut arra a pontra, hogy már nem akar tovább küzdeni. Szóval egy idő után már nem tudtam komolyan venni a karakterét. 

A helyszín semmilyen újdonsággal nem szolgált, a csapdák mindegyikét elsütötték már a Kocka-filmekben. A hangulatra emiatt nem lehet panasz. Ennek ellenére nem vagyok elégedett a látottakkal. Pontosabban azt nem tudom, hogyan is kellene értelmeznem a filmet. Túlélőhorrorként elmegy (bár az igazi horrortól messze van), sci-fiként pedig sok benne a felesleges kör. Metaforikusan már van némi értelme a filmnek, de a végét így sem tudom hová tenni. Nagy elvárásokkal ültem le a Halálos útvesztő elé, de ez a film sajnos csalódás lett. 

Értékelés: 3/10

Őszi kedvenceim

November vége van, úgyhogy ideje sorra venni az elmúlt hónapok kedvenceit. A nyári lista kimaradt, mert nem gazdagodtam emlékezetes szerzeménnyel. (A bejegyzés nem szponzorált.) 

- Az ősz sem múlhatott el új növény nélkül, mert tavaly elég sok elhalálozott és szerettem volna pótolni őket. Egy Calathea Freddie-re esett a választásom és amióta megvettem, a duplájára nőtt, úgyhogy ő is jól érzi magát nálam. 

- Illatgyertya nélkül nem telhet el az ősz és idén sikerült megtalálnom a tökéleteset. A Glade többféle illatgyertyával is kijött, amik közül az almás-fahéjas és a vaníliás lett a legnagyobb kedvencem. A nagy vaníliásat és a szantálfásat utánpótlásként vettem. 

- Bár a blogon csak elvétve esett szó róla, de szeretem megtervezni a dolgokat. Évek óta használok határidőnaplót, ami jelentősen megkönnyíti a mindennapjaimat. Ezt a kék borítójú tervezőt elsősorban a mérete miatt vettem meg. Januártól ugyanis szükségem lesz egy kisebb határidőnaplóra is, amiben a munkán kívüli teendőimet szeretném számon tartani. 

- A környezettudatosságról már írtam korábban a blogon. A műanyag zacskókat és flakonokat sikeresen száműztem a háztartásomból, így eljött az ideje, hogy más területen is odafigyeljek arra, hogy kevesebb hulladék képződjön. Pont ezért örültem, hogy idén már a nevesebb márkáknál is megjelentek a mosható és újrahasznosítható sminklemosó korongok, mert ezekkel simán ki tudom váltani az eldobható vattakorongokat. Ezek a kétoldalú korongok ráadásul rendkívül puhák és kellően nagyok ahhoz, hogy ellássák a feladatukat. 

- Maradva a sminkes vonalon, szükségem volt egy új pirosítóra is. Ez a kompakt pirosító három árnyalatot tartalmaz, amik eldolgozva abszolút természetesen hatnak az arcon. És mivel keveset kell belőle felvenni az ecsetre, elég sokáig tudom majd használni. 

- Amikor pár éve divatba jöttek a hatalmas, takaró méretű sálak, akkor értetlenül álltam a dolog előtt. Nem tudtam elképzelni, hogy én valaha beruházok ilyesmire. Idén viszont rátaláltam erre a csodálatos tarka darabra, ami nem túl hosszú és szeles időben is jól melegíti a nyakamat. A színei miatt nagyon jól passzol barna és bézs színű kabátokhoz, emellett némi eleganciát is visz a hétköznapokba.

Cube Zero - Kocka 3 (2004)

Senki sem önként vesz részt az eseményekben. Azonban mindenki túl akarja élni még a következő percet. Kockaszobákat, labirintusokat kell leküzdeniük. Minden szobában a borzalmas halál lehetősége les minden szereplőre. Óvatosnak kell lenniük, el kell kerülniük az ügyes csapdákat, ha ki akarnak jutni a halálos útvesztőből. Vajon elérik a kijáratot? Nem teljesen biztos, hogy az megoldást jelenthet... 

A Hiperkocka után nem sok kedvem volt megnézni a soron következő Kocka-filmet, de úgy voltam vele, hogy mégsem lenne ildomos kihagyni a sorozatból. Összefüggés nincs a két korábbi filmmel, vagyis ez a film is önálló alkotásnak tekinthető. Az alapfelállás hasonló, mint a Kockánál és a Hiperkockánál, de itt van néhány csavar a történetben és korábban felmerült kérdésekre is választ kapunk. Az eredeti filmhez nem ér fel ez sem, de a Hiperkockánál mindenképpen jobban sikerült. 

A szereplők itt is sokfélék, de okosak és ez nemcsak a Kockába zártakra igaz. Eric Wynn, a Vezérlés egyik munkása ugyanis elkezd kérdéseket feltenni, amik egy idő után már nemcsak a társának, hanem a feletteseinek is kínosak. Nem is marad el a büntetése: bekerül a Kocka foglyai közé. Onnantól kezdve pedig őt is az vezérli, hogy minél előbb és épségben kijusson. 

Ettől eltekintve a Cube Zero inkább az eredeti Kockára hasonlít: minden, ami abban működött, ebben a részben is visszaköszön. Ötletesek a csapdák és nem a céltalanság uralja a filmet. A szereplők közül viszont nem mindegyiket ismerjük meg teljesen, így kötődni is nehezebb hozzájuk. Az egzisztencialista kérdések mellett ebben a filmben a rendszert és a létesítményt érintő kérdések kerülnek előtérbe. Még a humor is megjelenik benne a félszemű főmufti által - akit egyébként Michael Riley, a Being Erica dr. Tomja alakít. 

A tempó a film első felében kissé vontatott, de időbe telik, mire minden összeáll Ericnek és a nézőnek. Később viszont felgyorsulnak az események és a külső környezet is megjelenik, ami a korábbi Kocka-filmektől eltér. Ha a három filmet összehasonlítom, akkor mindenképpen a '97-es (eredeti) Kocka áll nálam az első helyen, ez pedig szorosan a nyomában van. 

Értékelés: 7/10