Harry Brown (2009)

Ezt rögtön az Attack the Block után néztem meg, mert hasonló közegben játszódik a film, ráadásul még aktualitása is van.

Sztori: A nyugdíjas, egykori tengerészgyalogos Harry Brown (Michael Caine) magányosan éli mindennapjait London egyik rosszhírű kerületében. Feleségét nemrég vesztette el, s időskori özvegységének szomorúságát csak a napi korsó sör és a legjobb barátjával, Leonarddal (David Bradley) játszott sakk-partik dobják fel. Harryt más nem is érdekli, így arról sem akar tudomást venni, hogy lakóhelyét egyre jobban ellepik a drogbandák, amelyek rettegésben tartják a környék lakóit, s agresszív tagjai még a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Egyik állandó célpontjuk éppen Leonard, aki hiába fordul félelmében a rendőrséghez, nem kap védelmet, és végül az atrocitások gyilkossággal végződnek. Harry teljesen összeomlik a hír hallatán, majd miután a rendőrség önvédelemnek minősíti Leonard halálát, s lezárja a nyomozást, rájön, hogy csak ő szolgáltathat igazságot. Fegyvert szerez és bosszúhadjáratba kezd, hogy személyesen tegyen rendet a környéken.

Míg az Attack the Blockban csak a felszínen érintették a tizenévesekből álló bandákat, a Harry Brownban már mélyebben a témához nyúlnak. Elképesztő az a brutalitás, ami ezeket a csoportokat jellemzi. Senkit és semmit nem tisztelnek, úgy adják-veszik a drogot, mint más a levegőt, a rendőrség pedig tehetetlen velük szemben. Szomorú, hogy nemcsak Angliában probléma ez. Félelmetes volt látni a rendőrségi akcióból kibontakozó összecsapást, ami emberi áldozatokat is követelt.

Michael Caine karizmatikus hőst alakít, aki felett már eljárt az idő. Drukkolni lehet érte és az indítékait maximálisan meg lehet érteni. Céltudatos, ugyanakkor sokszor viselkedik úgy, mint akinek nincs vesztenivalója. Emiatt a végkimenetel is kétséges. Komor és elgondolkodtató film.

Értékelés: 8/10