Egy 14 éves utcakölyköt tartóztat le a dán határőrség egy eltűnt személy útlevelének birtoklása miatt. A rendőrség Q-ügyosztálya és Carl Mørck felügyelő kapja a feladatot, hogy megtalálja a kapcsolatot az eltűnt köztisztviselő és a tinédzser között. A helyzetet nehezíti, hogy az útlevél birtokosát közvetlenül eltűnése előtt pedofíliával vádolták meg, majd az ügyét szokatlan gyorsasággal lezárták. A csendes, traumatizált fiú azonban nem hajlandó beszélni a rendőrségen, miközben menekülnie kell a banda elől is, akiktől elszökött, hogy új életet kezdjen. Mørck felügyelő egyszerre szeretne a végére járni a titokzatos eltűnésnek, és segíteni a bajba jutott fiúnak.
Íme a legfrissebb Q-ügyosztályos adaptáció! Azt sejtettem, hogy a Hajtóvadászat feldolgozása nem lesz olyan átütő, mint a 64-es betegnapló, de bíztam benne, hogy a sorozat eddigi darabjaihoz hasonló színvonalú lesz. Mivel az eddig elkészült filmek (Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta és a már említett 64-es betegnapló) külön alkotásoknak tekinthetők, így nem lehet összehasonlítani őket. Mégis a Hajtóvadászat számomra ennek a szériának a leggyengébb darabja volt.
A sztori semmivel sem bonyolultabb, mint a korábbi adaptációkban és a nyomozási folyamat is hasonló, ennek ellenére sokszor tűnt úgy, hogy egy helyben toporog a történet. Hiába tűnt elsőre izgalmasnak a kiinduló helyzet, nagyon sokára derült ki, hogy az elfogott fiú hogyan kapcsolódik a történetszálakhoz. Míg a korrupciós szálat szépen kifejtették, Marco hátteréről alig tudunk meg valamit. A fordulatok is elmaradtak, így meglehetősen kiszámíthatók voltak az események. Emiatt kifejezetten hosszúnak éreztem a két órás játékidőt.
Sokszor volt rá példa, hogy egy gyengébb sztorit megment a színészek játéka, de erre a filmre ez sajnos nem igaz. Az eddig megszokott színészek helyett ugyanis mások játsszák a főszereplőket. Az Ulrich Thomsen (aki többek között az Ádám almáiból és a Gengszterek fogadójából ismerős) általi Carl Mørck sokkal megkeseredettebb és bőbeszédűbb (emellett állandóan rágózik), a Zaki Youssef által megformált Assad pedig olyan semmilyen lett. Nem érződött köztük az a dinamika, amit az előző párostól megszokhattunk. Rose-t szintén új színésznő játssza és vele el is veszett a korábban cserfes és vagány nyomozólány karaktere.
Összességében a Hajtóvadászat nem lett több egy átlagos kriminél. Jussi Adler-Olsen regényei közül még három vár megfilmesítésre (a Határtalanul, a Szelfi és a 2117. áldozat). Remélhetőleg azok már jobban fognak sikerülni.
Értékelés: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése