Skóciában egy palackba zárt üzenetet sodor partra a tenger. A foszladozó papíron már alig olvashatók a vérrel írt sorok, amelyben egy testvérpár kér segítséget. A vizsgálódó helyi rendőrök kiderítik, hogy a palackot Dániában dobták vízbe, 1996-ban. Így kerül az ügy a koppenhágai rendőrség döglött aktákkal foglalkozó Q-ügyosztályára, Carl Mørck nyomozó asztalára. Carl, valamint segítői, Assad és Rose gyorsan rájönnek arra, hogy a levelet egy bizonyos Poul Holt írta, akit öccsével együtt raboltak el 13 évvel ezelőtt, ám az eltűnésüket annak idején nem jelentették.
A palack megtalálása után egyébként elég gyorsan beindulnak az események, a nyomozás teljes egészében előttünk bontakozik ki. A múltban történt események természetesen most is segítik a rendőrséget, a flashbackek pedig a gyilkos személyiségét és indítékát hivatottak megértetni. A gyilkost itt is a film elejétől kezdve ismerjük és a nyomozás is tisztességes iparosmunkának tűnik. Még úgy is, hogy elég sok mulasztás írható a rendőrök számlájára. A vallási szál elég nagy hangsúlyt kapott, de a történet szempontjából mindenképpen fontos volt.
A majdnem két órás játékidő ellenére én nem éreztem elnyújtottnak a filmet, bár tény, hogy a korábbi két filmben kevesebb volt az üresjárat. A hangulat ebben a filmben is jól érződött, bár kevesebb feszült jelenetet kaptunk, mint a Nyomtalanulban. A képi világ viszont sokkal kidolgozottabb volt a Palackpostában, mert a színek nagyon jól passzoltak az adott jelenethez. Különösen a család látszólagos idilljét szimbolizáló sárga repcemező tetszett.
A szereplők jók, a gyilkos karakterével sem volt bajom. Önmagában nekem nem volt nagy gondom ezzel a filmmel (a rendőrségi bénázások ellenére sem), de a Nyomtalanulhoz nem ér fel. Lehet, hogy az újdonság varázsa miatt, de az a film sokkal jobban hozta azokat a jegyeket, amelyek miatt szeretem a skandináv krimiket.
Értékelés: 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése